
Alan Woods egy számítógépes szoftver segítségével a világ legsikeresebb szerencsejátékosainak egyike lett, húsz év alatt 670 millió dollárt (156 milliárd forintot) keresett.
Woods 1945-ben született Ausztráliában, már gyermekként kiderült róla, hogy jók a matematikai képességei, így nem meglepő, hogy matematikusi végzettséget szerzett, majd statisztikusként kezdett el dolgozni. Az volt a munkája, hogy kiszámítsa például azt, hogy mennyi ideig él valaki, ha nem végez semmilyen testmozgást, és napi két doboz cigit szív. A biztosítótársaságok aztán ez alapján kötötték meg az ügyfelekkel a biztosításokat.
Először az egyetemen fogadott lóversenyre ”Kiválasztottam a harmadik favoritot, hogy majd nagyon vizes talajon megveri Ausztrália akkori két legjobb lovát, Sky High-t és Wenona Girl-t. Így sajnos a lovakkal kapcsolatos első élményem nyerő volt, ezért akkoriban azt gondoltam: ’Hmmm, elég jó vagyok ebben’” – mesélte Woods később. Azonban ebben az időszakban általában veszített a lóversenyen. Ezt pontosan nyomon is követhette, miután fogadásait precízen nyilvántartotta. „Meglehetősen szokatlan volt, amit csináltam, mivel nyilvántartottam, hogy pontosan mennyit költöttem, és mennyivel fogadtam egy-egy lóra. Ahogy teltek-múltak az évek, tudtam az éppen aktuális halmozott eredményemet. Aztán egyszercsak egy nap alatt 100 dollárt vesztettem, és akkor kiszálltam… Mikor 15 év múlva ismét kapcsolatba kerültem a lovakkal már egy volt-szerencsejáték függő voltam, és úgy kellett visszaerőltetnem magam ebbe az egészbe.”
Az egyetem után, úgy harmincéves koráig nem igazán foglalkoztatta a szerencsejátékok világa, aztán a hetvenes évek közepén elolvasott egy könyvet a blackjack kártyaszámolási stratégiákról. Ekkor határozta el, hogy komoly szerencsejátékos lesz, megtanulta a kártyaszámolást, és három éven keresztül álruhában bejárta a világ szinte összes kaszinóját.
1982-ben belefáradt a kártyaszámolás kockázatos bizniszébe, melyben ugyan sikeres volt, azonban töredékét kereste csak annak, mint amit pár év múlva a lóversenyzéssel fog. Pár programozóval új célt állított maga elé, és kifejlesztett egy olyan szoftvert, amivel aztán történelmet írt, és örökre megváltoztatta ezt a sportot.
Két barátjával Hong Kong felé vette az irányt, mely tökéletes helyszín volt céljaik elérésére: a lóversenyzést itt a nonprofit Hong Kong Zsoké Klub irányította, és az egész lóversenyvilág lelkiismeretesen tisztességes volt. A bundázott eredmények keresztülhúzták volna a számítógépes kalkulációk eredményeit, de Kínában senki nem lett volna annak a helyében, akit bundázáson kapnak a hatóságok. Hong Kong-ban hatalmas fogadási tétek, azonban viszonylag kevés ló és zsoké volt lóversenybizniszben, így viszonylag könnyen fel tudták építeni a szoftver adatbázisát. A hongkongi lóversenyzés ráadásul tele volt különböző egzotikus fogadási lehetőségekkel, melyek számos pénzügyi lehetőséget tartogattak a számítógépes varázslók számára.
„A kezdeti időszak egy rémálom volt.” mondta Woods. Két év alatt 150.000 dollárt vesztettek, ám végül tökélyre fejlesztették a szoftvert. Első sikeres évük az 1986-87-es szezon volt, ekkor 100.000 dollárt nyertek, pár évvel később azonban már mindhárman dollár multimilliomosok voltak.
A következő húsz évben ő és komputerzsenikből, versenyelemzőkből, könyvelőkből és befektetőkből álló csapata, a Libertarian Investment Ltd, megrengette a Hong Kong Zsoké Klub világát. 1995-ben például egyetlen versenynapon 8 millió dollárt keresett. A 2006-07-es évadban Woods fogadásai tették ki a 71,46 milliárd dolláros teljes hongkongi fogadási forgalom 2 százalékát.
Woods szigorúan a számok embere volt, a 25 év alatt talán egyszer sem volt kint a lóversenypályán. Munkája inkább egy könyvelő és egy számítógép programozó feladatának keveréke volt. Számára ez az egész csak a statisztikákról, számokról és számítógépes számításokról szólt. A tanácsa is így hangzott minden olyan érdeklődő számára, aki a szerencsejátékból akart megélni: „Ne tedd, hacsak nem akarsz programozó lenni.”
Wood szoftvere hasonló volt ahhoz, mint amit a Wall Street-en használnak a profi elemzők: az előző futamokon elért eredményeket, és a jelenlegi körülményeket elemezte. Jó értékű fogadásnak minősítette azt, ahol a bukmékerek által felkínált odds hosszabb volt, mint az, amit a szoftver kalkulált.
Ha valaki azt reméli, hogy van egy titkos recept arra, hogy hogyan lehet több millió dollárt nyerni a lóversenyen, annak van egy jó és egy rossz hírünk:
A rossz hírt nézzük Allan Woods saját szavaival: „Kérdezhetsz, de nem fogsz szükségszerűen olyan választ kapni, ami számodra vagy bárki számára hasznos lehet. Képzeld csak el, hogy valaki megkérdez egy meteorológust, hogy hogyan számítja ki, hogy milyen lesz az időjárás, vagy megkérdezi a NASA tudósát, hogy hogyan számolja ki, hogy milyen pályát fog leírni egy űrrepülőgép. Nem tudom úgy elmondani, hogy az érthető legyen az átlagos hallgató számára.”
A jó hír az, hogy az alapelvek relatíve egyszerűek, és ezeket ebben a cikkben megosztjuk olvasóinkkal.
Leginkább egyedülálló lóversenyfogadóként emlékeznek rá, de valójában a szerencsejátékok minden területén nagy sikereket ért el. Világklasszis bridzsjátékos, sportfogadó, blackjack játékos és tőzsdei spekuláns volt. A lóversenyfogadás volt a munkája, és a tőzsdén hazardírozott. A 90-es évek végén 100 millió dollárt bukott, mikor shortolni kezdett a NASDAQ-on csupán hetekkel a dot.com lufi kipukkadása előtt. Rossz időzítés! Hatvan nappal később többszörös milliárdos lett volna.
“Ha azt nézzük, hogy mennyi pénzt csináltam a lovakból 1987 óta folyamatosan, és mennyit a befektetésekből, látható, hogy a lóversenyzés sokkal biztosabb befektetési mód, mint a tőzsdézés.” mondta.
2008-ban, 62 éves korában halt meg rákban. Addigra 670 millió dolláros (156 milliárd forintos) vagyonra tett szert, és ezzel a világ legnagyszerűbb lóversenyfogadója lett.
Lekapcsolták a fogadóirodákat folyton megelőző bunda csoportot
Hamarosan betilthatják a sárga lapokra való fogadásokat
12 milliót nyert egy fogadó, pedig egy rontott tippje is volt


