
Egy új rendelet-tervezet szerint nem csak, hogy nem léphetne be kaszinóba az, aki játékfüggő, de még online sem játszhatna. A szenvedélybetegek nyilvántartását a NAV végezné. Miről is szól ez az egész?
Mintha a játékfüggők tisztában lennének azzal, hogy függők! De még ha rá is döbbennek, hogy azok, akkor mit tesznek? Beállnak a sorba, és bejelentkezek a NAV-nál? Esetleg az ügyfélkapun keresztül?
És mintha a szenvedélyesen játszó, a veszélyeztetett vagy a patológiás függő között éles határokat lehetne vonni... vagy mindenkit ki kell ebrudalni a kaszinókból? Ha Marika holnap egy körrel többet játszik, akkor átpakoljuk a törzsjátékosból a játékfüggő kategóriába, és billoggal a homlokán megjelöljük: nehogy már többé a kaszinó közelébe menjen! Vagy törvényileg megszüntetjük az orvosi titoktartás fogalmát, és az összes pszichológus és addiktológus ügyfélköréből egy szép vaskos listát le kell adni a NAV-nak? Nesze neked személyiségi jogok!
Csak nem arról a 3%-ról szól ez az egész, amit a játékadóból erre a célra elkülönítenek? Játékfüggőségi nyilvántartás ma még nem létezik. Ha októbertől tényleg életbe lépne a rendelet: kik és miért pont ők kapnák az évi 200 milliós támogatást? Az egészségügyi intézmények addiktológiai részlegei (már ahol van egyáltalán ilyen) 95%-ában drogosokkal és alkoholistákkal találkoznak, és forráshiányosak.
Két komoly kérdéskört vet fel tehát a tervezet: az elosztás módja és kedvezményezettjei, valamint a problémás szerencsejátékosok azonosítása és nyilvántartása.
Egy pszichológus az alábbi jelek közül legalább négy-öt megléte esetén mondaná ki nagy valószínűséggel a függőséget:
• ha valaki csak egyre több és több játék esetén érzi magát elégedettnek, illetve
• egyre nagyobb összeggel játszik ahhoz, hogy elérje a kívánt izgalmat.
• Jelzés értékű lehet az is, hogy többször sikertelenül próbálkozik azzal, hogy abbahagyja a szerencsejátékot, illetve
• hogyha nincs lehetősége játszani nyugtalan vagy ingerlékeny.
• Szintén tünet, ha valaki azért játszik, hogy problémái elől meneküljön... illetve
• újra és újra játszik, ha veszít a szerencsejáték során.
• Ha valaki családtagjainak, ismerősének hazudik, hogy eltitkolja mennyit játszik szerencsejátékon,
• esetleg bűncselekményt követ el azért, hogy játszhasson.
• Szintén felmerül a függőség kérdése, ha valaki az állását is kockáztatja/elveszíti azért, hogy játszhasson, illetve
• rokonaitól, ismerősétől kér pénzt kölcsön játékra, vagy akár megtakarításait erre használja fel.
„A függőséget nem lehet jogszabályokkal gyógyítani; ez a politikusok illúziója. A szerencsejátékra ez éppúgy igaz, mint az alkoholra vagy a drogokra – mondta Demetrovics Zsolt, az ELTE klinikai pszichológia és addiktológia tanszékének vezetője.” (Magyar Nemzet, 2015.aug.)
Aki büszke az alkoholizmusára vagy játékfüggőségére az valószínűleg más pszichés problémával is birkózik, mivel ez a mai magyar társadalmi normák szerint elítélendő és minimum szégyenletes. Így nem valószínű, hogy felhívással, önkéntes jelentkezéssel vagy ingyenes bejelentő vonallal a valódi betegeket elő lehetne keríteni.
Adott tehát egy „nemes elképzelés”: óvjuk a játékfüggőket a játéktól és egy bürokratikus terv: vezessünk róluk NAV-os nyilvántartást, és osszuk szét a játékadó – ami az idén várhatóan 6,3 milliárd forint - 3%-át. Kíváncsian várjuk, hogy milyen megoldás születik, és vajon tényleg olyan kezelő és prevenciót szervező intézményekhez jut-e a pénz, akik valóban játékfüggőkkel foglalkoznak.
Tessényi Judit
Szerencsejátékokkal kapcsolatos hatályos magyar jogszabályok
A tervezett játékbevétel százada érkezett csak be az ukrán államkasszába
Döntött a bíróság: 5,5 milliós kártalanítást kap egy német sportfogadó


