Óriási változás előtt a brit online szerencsejáték ipar

2013-12-18
Az elfogadás alatt lévő új brit szerencsejáték törvény célja egyrészt a játékosok védelme, másrészt az adóbevétel növelése lett volna, az elemzők szerint azonban ennek pont az ellenkezője fog bekövetkezni.

 

A törvénymódosítás alapvetően az online szerencsejátékok engedélyezési és adózási rendszerét alakítaná át, orvosolva azokat a hiányosságokat, melyek a 2005-ös szerencsejáték törvény bevezetése óta nyilvánvalóak. A jelenleg érvényben lévő jogszabály ugyanis lehetővé teszi, hogy a szolgáltatók anélkül hirdessék online szerencsejáték oldalaikat az Egyesült Királyság lakosai számára, hogy rendelkeznének brit engedéllyel, illetve adóikkal gyarapítanák a brit államkincstárat.

 

A fogyasztás helye szerinti adórendszer bevezetésével a brit kormány szándéka, hogy az online szerencsejáték szolgáltatást nyújtó vállalatokat visszaterelje Őfelsége Adó- és Vámhatóságának (HMRC) illetve az Egyesült Királyság Szerencsejáték Felügyeletének hatókörébe. Az új rendszerben ugyanis azoknak a távszerencsejáték szolgáltatóknak, akik a brit játékosokat fogadni kívánják, a jövőben liszenszet kell igényelniük, és szerencsejáték adót kell fizetniük az Egyesült Királyságban.

 

A tervezett új jogszabály értelmében a távszerencsejáték szolgáltatóknak 15 százalék adót kell befizetniük a brit ügyfelektől származó profit után. Az új rendszert 2014. december 1-től tervezik bevezetni; az előírásokat be nem tartókat pedig bírsággal, a liszensz megvonásával, és akár 7 éves börtönbüntetéssel is sújthatják. 

A brit online szerencsejáték piac a becslések szerint több, mint 2 milliárd font értékű, így 2015-től nagyságrendileg 300 millió font adóbevételre számíthat a királynő államkincstára.

 

A kormány azzal indokolta a lépést, hogy a jelenlegi rendszer nem elég átlátható, és azt hangoztatja, hogy az, hogy a szolgáltatók a jövőben bekerülnek az adókörbe nem a jogszabály-módostás elsődleges célja, csak annak következménye volt. 

Függetlenül attól, hogy ez mennyire igaz vagy sem, az új, fogyasztás helye szerinti adórendszer a szakértők szerint a szolgáltatók, a játékosok és a szabályozók számára is messzemenő következményekkel fog járni.

 

Nagyobb piaci részesedés a nagyobb szolgáltatóknak?

 

Az online szerencsejáték óriási üzlet az Egyesült Királyságban, és az elmúlt öt évben a növekedés a gazdasági válság ellenére is példátlan volt. Ez azt eredményezte, hogy sok új, kisebb szolgáltató próbálta megvetni a lábát a piacon, melyekre azonban az elemzők szerint most nehéz idők várnak.

A vizsgálatok ugyanis azt mutatják, hogy a javasolt, fogyasztás helye szerinti adózás növelheti a nagy online szerencsejáték- és fogadási szolgáltatók bevételeit és piaci részesedését, mivel az adóterhek és a liszenszigénylés többletköltsége a kisebb és kevésbé jól működő szolgáltatókat ki fogja kergetni a piacról. Egy brit liszensz megszerzésének óriási költsége, és a plusz adó valószínűleg már túl sok lesz a kisebb szolgáltatók számára, akik nemigen engedhetnek meg maguknak ekkora kiadásokat.

 

Az eltérő méretű szolgáltatók terhei közti különbséget jól mutatja, ha megvizsgáljuk a brit online kaszinóliszensz igénylésének és fenntartásának jelenlegi költségeit (mely csak az egyik azok közül a szerencsejátékok közül, melyek jelenleg elérhetőek). A liszensz kérelmezési díja és éves díja is az online kaszinó éves tiszta játékbevételének (forgalom – kifizetett nyeremény) mértékétől függ. 

Jelenleg egy olyan szolgáltatónak, ami a kaszinójátékokból éves szinten 0,5 – 5 millió font tiszta játékbevétellel számol, 7.169 font kérelmezési díjat, majd évi 9.563 font liszenszdíjat kell fizetnie. Ez tehát összesen 16.732 font alapköltséget jelent egy olyan kis szolgáltató számára, ami 2014-ben liszenszet igényelne.

Összehasonlításképpen: az eggyel magasabb szintű liszensz alapköltsége (amit azok a szolgáltatók fizetnek, akik maximum 25 millió font tiszta játékbevétellel kalkulálnak, tehát ötször annyival, mint az előző szint maximuma) összesen 24.803 font (tehát csak 1,5-szer több, mint a kisebb szolgáltatók költsége).

Ezek alapján nyilvánvaló, hogy az Egyesült Királyság engedélyezési költségei sokkal jobb ár/érték arányt képviselnek egy nagy, már megalapozott szolgáltató számára.

 

Romló kapcsolatok Gibraltárral?

 

Olyan adóparadicsomként, ahol a szerencsejáték szolgáltatók le tudtak telepedni, ráadásul úgy, hogy még hirdethettek is az Egyesült Királyságban, Gibraltár régóta az online szerencsejáték ipar egyik preferált liszenszelési joghatósága. Az olyan óriási piaci szereplők, mint a Ladbrokes vagy a William Hill már évek óta innen szolgáltatnak. 

A gibraltári tisztviselők "támadásként" értékelik a fogyasztás helye szerinti adózás bevezetését, és ez fokozza a Nagy-Britannia és Spanyolország közt régóta fennálló feszültséget. Gibraltár eredetileg jogi lépéseket fontolgatott a törvényjavaslat ellen, hiszen körülbelül 4.000 alkalmazottat foglalkoztat a szerencsejáték iparban, és a szerencsejátékból származó bevétel teszi ki GDP-je egyötödét. A miniszterelnök ugyan a közelmúltban bejelentette, hogy – egyelőre - nem tesznek jogi lépéseket, ennek ellenére - az Egyesült Királyság és Spanyolország között a halászati jogok miatt kialakult politikai feszültség fényében -  a fogyasztás helye szerinti adózás bevezetése kétségtelenül növelni fogja a feszültséget.

 

Elmozdulás a szürkepiac felé?

 

Egyes elemzők úgy vélik, hogy a javasolt szabályozás a fogyasztói magatartás megváltozásához is vezethet. A Deloitte – ami a William Hill megbízásából azt vizsgálta, hogy milyen káros hatásai lehetnek a törvényjavaslat bevezetésének az ügyfelek oldaláról -  azt találta, hogy a fogyasztás helye szerinti adózás (még akkor is, ha az csak mindössze 5 százalékos lenne) ahhoz vezethet, hogy a brit online szerencsejáték ügyfelek nem kevesebb, mint 13 százaléka a szürke (nem szabályozott) piacokra vándorolhat; a valószínűbb, 15 százalékos adó esetén pedig akár az ügyfelek 40 százaléka is a szürkepiacon köthet ki.

 

Az elemzők arra alapozzák véleményüket, hogy az adóhatóság felügyeletén kívülről működő cégek jobb oddszokat fognak tudni kínálni, így a játékosok inkább a liszensszel nem rendelkező szolgáltatók kezébe adják majd bankkártya-adataikat.  A szabályozottan működő vállalatok ugyanakkor kénytelenek lesznek  visszavenni az ingyenes fogadásokból, és egyéb drága promóciós megoldásokból, melyekkel eddig új ügyfeleket vonzottak.

 

A szürkepiac növekedése nem csak hogy ellentétes hatású lesz a kormány törekvésével, hogy adóbevételhez jusson, hanem ahhoz is vezet, hogy kevésbé tudja majd megvédeni a játékosokat: tehát éppen ellenkezőjét éri el annak, ami az elsődleges célja volt.

 

Még rosszabb üzlet a játékosok számára?

 

További negatív következmény lehet a játékosok számára az is, hogy csökkenhet az ágazatban a versenyhelyzet. Ha a brit piacot ugyanis végül valóban csak pár nagy szolgáltató fogja uralni, akkor ez csökkenti a versenyt és így a motivációt arra, hogy a szolgáltatók különleges akciókat kínáljanak a játékosoknak. Jelenleg a kisebb szolgáltatók kínálják a legjobb ajánlatokat, mivel nekik - a nagy szolgáltatókkal ellentétben - nincsenek olyan jellegű magas költségeik, mint amit például egy-egy  óriási marketingkampány jelent. Ezek miatt több elemző úgy véli, hogy végső soron a brit fogadók lehetnek azok, akik a legnagyobb vesztesei lesznek ennek a nehézsúlyú meccsnek…