Szerencsejáték hírportál: nyerőszámok, sportfogadási tippek, online kaszinó

A férfi, aki közli a lottónyertesekkel a jó hírt

Andy Carter-nek az a munkája, hogy meglátogassa azokat az embereket, akik 50 ezer fontnál, tehát 22 millió forintnál többet nyertek a brit lottótársaság valamelyik játékán.

 

Amikor Andy Carter szeptember végén megérkezett Pauline Miller otthonához, a nő kinyitotta az ajtót, fel-alá ugrált, aztán megkérdezte: „Igaz? Igaz?” Carter még ott a küszöbön állva megerősítette, hogy tényleg 1 millió fontot nyert a National Lottery kaparós sorsjegyén, mire Pauline megölelte. „Előtte beszéltem Pauline-nal telefonon, és bár nem ismert engem, ez volt a reakciója. Persze vannak olyanok is, akik sokkos állapotban vannak és nagyon csendesek. Néha olyan házhoz érkezem, ahol parti van, az emberek úgy jönnek nézni, mintha valami látványsport lennék.”

 

A negyvenes éveiben járó Carternek és az általa vezetett 5 fős csapatnak az a feladata, hogy meglátogassák azokat az embereket, akik 50 ezer angol fontnál (22 millió forintnál) nagyobb összeget nyertek a lottón. Ellenőrzi a személyazonosságukat, beszkenneli a nyertes szelvényt, és ha zöld utat kap a Camelot illetékes szervezeti egységétől, ott és azonnal átutalja a nyeremény összegét. Szintén az ő feladata, hogy megtudakolja, akar-e a nyertes nyilvánosságot (csak 15% akar), és olyan megbízható pénzügyi szakértőket és szervezeteket ajánl, akiket a Camelot átvilágított.

 

Az első találkozó után két héttel újra meglátogatja a nyerteseket, és bemutatja a szakértőket, de minden esetben a nyertes dönt arról, hogy mely pénzügyi tanácsadó mely tanácsát fogadja meg. „Közel 160 emberrel találkozom évente, és nagyon szeretem a munkámat. Ez egy különleges munka - valakivel ott lenni élete nagy fordulópontján. Ha 5 millió fontot nyersz a lottón, akkor azt elmeséled az unokáidnak, ők pedig az ő unokáiknak.”

 

 

Gyakran érkezik úgy egy házhoz, hogy az izgalom ott vibrál a levegőben, mivel „a lottós ember” itt van a szomszédban, máskor viszont ingatlanügynöknek vagy bankmenedzsernek kell álcáznia magát, mert a győztes nem akarja másokkal megosztani a hírt. „Egy pár évvel ezelőtt foglalkoztam egy olyan emberrel, aki még a családjának sem mondta el. Csak járkált fel s alá és kérdezte, mennyi ideig fog tartani. Mondtam neki, 45 percig, ő pedig közölte, hogy a felesége elugrott a Tescóba, és nem tudja, hogy ő nyert. Nem is akarja neki megmondani, tökéletes boldogságban élnek, a feleségét nem érdekli, mennyi pénz érkezik a házhoz – ezért egyedül ő maga foglalkozik az üggyel.”

 

Carter úgy gondolja, sok ember számára a közhírré tétel egyszerűen csak a hír feldolgozásának egy módja. Sok ember könnyen el tud rejteni egy egymillió fontos nyereményt – az életük nem változik meg túlságosan. Míg mások esetében, ha egy vadonatúj Porsche jelenik meg az autófeljárójukon, a szomszédok függönye azonnal megmozdul.

 

Carter találkozott már fiatal (16 év a játék korhatára), öreg, gazdag és szegény győztesekkel is – ha milliomos valaki, sokkal könnyebb elrejteni a nyereményt, akár közel az otthonától, akár távol. „Nem olyan régen egy helyi uszodában voltam a gyermekeimmel, és egy hölgy rámköszönt. Nem épp a legelbűvölőbb külsőmet mutattam, és a gyermekeim is elég hangosak voltak. Kellett egy kis idő, mire rájöttem, hogy ő az egyik anonimitást kért nyertes.”

 

Carter baráti körében egyébként senki sincs, aki nyert volna, és ő maga nem is vásárolhat szelvényt. Ugyanolyan titoktartási kötelezettsége van, mint az orvosoknak, fogorvosoknak, vagy bankároknak. Nem mondhatja el feleségének, Janetnek, ha a szomszédjuk zsebelte be a pénteki EuroMillions jackpotot.

„Janet egy kórházban dolgozik, szerintem ő sokkal érdekesebb történeteket tud mesélni, mint én.” – mondja Carter. „De szerinte az enyémek érdekesebbek. Ő nem mondhatja el, ha a szomszéd kórházban van, én pedig nem mondhatom el, ha nyert a lottón. Végül arra jutottunk, hogy nem kérdezgetjük a másikat. Ez így jól működik.”

„Egyszer épp akkor mentem egy olyan nyerteshez, aki pár mérföldre lakik tőlünk, mikor Janet otthon volt.” – folytatja. „Mivel nem tartott sokáig, úgy gondoltam, jobb, ha megyek, és megiszom egy kávét, és egy kicsit elidőzöm valahol.”

 

Körülbelül 3.600 lottómilliomos van az Egyesült Királyságban, a Camelot lottótársaság átlagosan hat milliomost köszönthet hetente. Carter elmondása szerint a munkája miatt ő úgy gondolja, hogy nyerni mindennapos dolog. „Nagyon hiszek a nyerésben.” – mondja. „Ha a barátod nyer a lottón, hiszel benne, hogy neked is sikerülni fog.”. Carter még pár olyan emberről is tud, aki kétszer is nyert. Semmi sem lepi már meg. „Tanúja voltam, hogy emberek felveszik a telefont, és ott és azonnal felmondanak a munkahelyükön; de ennek ellentétére is van példa, mikor alig tudok időpontot egyeztetni a nyertessel, mert folyton azt mondják, hogy nem tudnak eljönni a munkahelyükről. Ott voltam, mikor hazajött a tini gyerek, és láttam a reakciót az arcukon, mikor a szüleik közölték velük, hogy nyertek. Csodálatos.”

 

Carter 2006 óta csinálja ezt a munkát, ami ez idő alatt jelentősen megváltozott. „A nyertesek régebben eljöttek a Camelot irodáiba, mi pedig átadtunk nekik egy csekket.” – meséli. „A technika fejlődése azonban sokkal könnyebbé tette az egészet. Öt évvel ezelőtt elkezdtünk kijárni házhoz, és átutalással intézni a nyeremény átadását, de néhányan még mindig bejönnek az irodába. Ha el szeretnék kerülni a nyilvánosságot, akkor gyakran tényleg jobb, ha ők jönnek be hozzánk.” Carter azért szeretni az otthonukban felkeresni a nyerteseket, mert „egy rövid időre beléphetsz az életükbe, és kiépíthetsz velük egyfajta kapcsolatot.”

 

Manapság az emberek 25 százaléka online veszi meg a lottószelvényeit. Carter nem biztos benne, hogy ez a szám növekedni fog-e. „Az emberek szeretik a fizikális szelvényeket.” – mondja. „Látom a nyerteseket, ahogy különböző helyeken őrizgetik a házukban. Láttam már, ahogy valaki egy szótárból veszi elő, az L mint lucky (szerencsés) vagy a W mint winner (nyertes) betű tájékáról. Az egyik srác egy kígyó terráriuma alatt tartotta, és aztán oda akarta adni nekem a kígyót, hogy tegyem a nyakam köré!” Carter azt is tudja már, hogy a játékosok szeretik látni a lottósorsolás golyóit, úgyhogy mindig van nála egy pár a táskájában, mikor egy nyerteshez megy. „Rengeteg kérdésük van. Mindent tudni akarnak a golyókról, a gépről – ez valami olyasmi, amit mindig csak a tévében látnak.”

 

Néha egy-egy nyertes ajándékot is vesz Carternek, amit természetesen nem fogadhat el, de mindig megadja a mobilszámát, arra az esetre, ha beszélni szeretnének valakivel – a nyertesek életre szóló kapcsolatot tarthatnak fent vele, ha akarnak. „Az emberek többnyire csak azt akarják, hogy valaki azt mondja nekik, hogy minden rendben lesz.” – mondja. „De a nyertesekkel való kötelék nagyon intenzív lehet, hiszen ez egy érzelmekkel teli időszak. Néhányan azokra a szeretteikre gondolnak ilyenkor, akik már nincsenek velük. Kapok hívást olyanoktól, akik senkinek sem akarták elmondani, aztán mégis megtették. Az én szerepem az, hogy képes legyek megérteni, hogy minden ember másként intézi a dolgait. Lottóról van szó, mindenféle-fajta emberrel összehoz minket a sors.”

 
 
Címkék: lottó, lottónyertes,