Mi történt a magyar szerencsejáték piacon az elmúlt hat évben?

2017-10-11
Schreiber István, a Magyar Szerencsejáték Szövetség elnökének tanulmánya a magyar szerencsejáték piac átalakításáról, és lehetséges jövőjéről.

 

Az elmúlt hat év során kormányunk jelentősen átalakította a szerencsejáték piac tulajdonosi és szervezői struktúráját, melynek eredményeképpen az állami szervező mellett (Szerencsejáték ZRt) a piac meghatározó szegmensévé a kaszinókat üzemeltető szervezők váltak. A jogi szabályozás – nem is titkoltan – egy a kormányhoz “nagyon közeli” és elkötelezett vállalkozói kört hozott létre, és ez a szervezői kör a felszámolt pénznyerő piac, valamint a korábban nem túl sikeres kaszinó ágazat eszközeit és lehetőségeit is megkapta. 

 

A 2010-es kormányváltás után a szerencsejáték ágazat legfontosabb és legjelentősebb intézkedése a kedvezményezettek szempontjából a liberalizált pénznyerő piac gyors és végleges felszámolása volt, melynek eredményeképpen a szerencsejáték ágazat éves szinten több mint 100 milliárd forinttal kevesebb költségvetési befizetést teljesített. 

 

A jelenlegi status quo – napjaink politikai erőviszonyait, valamint a világosan látható privát érdekeket is figyelembe véve – addig marad változatlan, amíg a jelenlegi kormány a szerencsejáték stratégiáján nem változtat, illetve ha a következő választáson ugyanez a kormány vereséget szenved. 

 

A szektor a kormány szándékváltozásában nem reménykedhet, így a lehetséges változás mértéke alapvetően attól függ, milyen mértékű vereséget szenvedhet a jelenlegi kormánypárt a következő választáson. A jelenlegi ellenzék egyszerű többségét eredményező vereség esetén a piaci szereplők korlátozott cseréje tűnik csak lehetségesnek, míg egy kétharmados vereség esetén megnyílik egy olyan lehetőség, amely során a teljes piac át-, vagy visszarendeződhet.  Mindkét esetben más politikai és gazdasági intézkedések szükségesek a jelenlegi piaci diszfunkciók ellensúlyozása, illetve megszüntetése érdekében.  

 

A lehetséges eszközöket nagymértékben befolyásolja az, hogy ezen piaci szegmens eredményeiről, annak változásairól, átalakulásáról, permanens bővüléséről – a korábbi egységes tájékoztatás hiánya miatt – sem a sajtó, sem a közvélemény nem kap(hat) egyértelmű, világos és pontos tájékoztatást.  

 

A hazai szerencsejáték piac – a szerencsejáték törvény 1991. évi hatálybalépése óta – folyó- és reálértéken egyaránt permanens növekedést produkált, a növekedés meghatározó piaci tényezői pedig az állami szervező és a liberalizált pénznyerő piac voltak. A piac harmadik szegmense, azaz a kaszinók és a lóversenyfogadás az előző két résztvevőhöz képest sokkal kisebb jelentőséggel bírtak. 

 

A hazai szerencsejáték piac 1992-2000-ig terjedő időszakára az extenzív, 2001-2010-ig pedig az intenzív fejlődés volt a jellemző. Az első szakaszban kialakult az állami és a liberalizált piac struktúrája és stabilizálódott a résztvevők köre. A második szakaszban valamennyi piaci szegmensben jelentős fejlesztések és korszerűsítések történtek, a forgalom/bevétel növekedés valamint a szerencsejátékok extraprofitjának elvonása révén (tételes fix összegű adónak köszönhetően) folyamatosan nőtt a szerencsejátékokból a költségvetésbe befolyó adók és elvonások összege. Az ágazat fejlődése és eredményessége 2008-as gazdasági válság ellenére sem tört meg, bár mérséklődött az üteme. Ez a tény alátámasztja azokat a megállapításokat, mely szerint a szerencsejáték ágazat eredményei kisebb mértékben függenek a recessziótól, mint más ágazatoké. 

 

A magyar szerencsejáték piac az elmúlt 25 évének eredményei alapján egyértelműen sikeresnek mondható, az azonban látható, hogy a jelenlegi piaci szerkezet, valamint a résztvevők körének kézivezérléses kialakítása nem szolgálja a piac érdekeit, ahogy az sem, hogy a piac eredményeinek nyilvánossága sem biztosított jelenleg.  Fontos kormányzati döntés lenne a Szerencsejáték Felügyelet újbóli függetlensége, valamint az, hogy ez a szervezet az uniós sztenderdeknek, a szerencsejátékok általános szakmai szabályainak, valamint fogalmi kategóriának megfelelő adatszolgáltatásokat követeljen meg, mely alapján pontos és hiteles képet tud nyújtani az ágazat tevékenységéről és eredményességéről. Az is fontos kritérium kellene, hogy legyen, hogy a szerencsejáték ágazat teljesítményét a GDP arányában pontosan meg lehessen határozni, és össze lehessen hasonlítani más ágazatok eredményeivel. (A Szerencsejáték Felügyelet korábbi éves jelentései ma is használható forrásként szolgálnak.)

 

Nem hanyagolhatók el azonban a szerencsejátékok káros hatásai sem, így szükség lenne a káros hatások átfogó megismerésére és felmérésére, a megelőzés-kezelés költségének becslésére, illetve arra, hogy hasonló problémákat okozó függőségek okozta károkkal összehasonlítható legyen (alkoholizmus, étkezési zavarok, munkamánia, stb.).

 

Hogyan alakult az elmúlt tíz év?

 

Az utóbbi tíz év – válságoktól és stratégiaváltozástól függetlenül – a piac lineáris fejlődését mutatja. Ezen időszak alatt – folyó áron – a játékbevétel 82 milliárdról 418 milliárdra, a befizetett játékadó12,4 milliárdról 53 milliárdra, a nyeremények után befizetett szja pedig 3,6 milliárdról indulva, a 2007-es 16,67 milliárdos maximum után 2016-ra 10 milliárdra esett vissza (ez a bukmékeri játékok előretörésének következménye, ezek után ugyanis nincs szja kötelezettség).

 
 
 
Az 1. sz. ábrán jól láthatóak a 2010-es kormányváltás hatásai: 2010-és 2013 között a játékadó bevétel jelentősen csökkent (72,3 milliárdról 41,8 milliárdra), ez a pénznyerő ágazat likvidálásának vitathatatlan eredménye. A grafikonon látható bevételkiesés azonban csak a jéghegy csúcsa, hiszen a megszűntetett ágazat összességében kb. százezer foglalkoztatottja után elmaradt költségvetési bevételeket senki nem számolta ki. 
 
A grafikon azt is megmutatja, hogy a 2008-as válság következménye a személyi jövedelemadó 2008 és 2011 közötti jelentős visszaesése, ez a tradicionális lottók bevétel-csökkenésének (azaz a lottó játékot játszók anyagi lehetőségeinek romlásának) az eredménye, a pénznyerő ágazatot a válság kisebb mértékben érintette. 
 
A játékadó 2013-as mélypontja (41.73milliárd) után 2016-ra 53,31 milliárdra emelkedett, de ez a növekedés csak a tíz évvel ezelőtti szint újra elérését jelentette, ugyanis 2003-ban 49,1 milliárd, 2004-ben pedig már 61.2 milliárd játékadót fizettek be a költségvetésbe a szerencsejátékok után. 
 
A grafikonon az is látszik, hogy a 2010 előtti, és az azt követő kormányzat stratégiája (a hivatalosan közzétetteken túl) abban tér el jelentősen egymástól, hogy míg a korábbi kormányzat a költségvetési bevételek növelését tűzte célul, addig a jelenlegi kormányzat az áttekinthetőség, és a „piac kifehérítés” jelszava mögött, a szerencsejáték piac extraprofitját – direkt erre a célra átalakított piacszerkezettel és a költségvetés megkerülésével – az általa meghatározott gazdasági körök és személyek számára tette hozzáférhetővé. 
 
A 2. sz. ábrán a hazai szerencsejáték piac legutolsó hét (szűk, vagy bő- kinek-kinek milyen) esztendejének trendjei, a piaci résztvevők mozgástérváltozásai valamint a kormányzati törekvések következményei láthatók. 
 
 
 
A táblázat a szerencsejáték piacot meghatározó négy játéktípus játékbevételi adatait mutatja 
2010-2016 között (a kombinált ábra a sorsolás-fogadás adatokat a baloldali, a pénznyerős és kaszinó adatokat pedig a jobb oldali skála alapján jeleníti meg, előbbieket oszlopok-, utóbbiakat vonalak ábrázolják). Az sorsolás-fogadás játékok a Szerencsejáték Zrt törekvéseit tükrözik, a kaszinók mutatói az átalakított piacszerkezet hatásait és eredményeit mutatják, a felszámolt liberalizált pénznyerő piac adatai pedig egy kivégzés stációit. 
 
A négy játéktípus játékbevétele 2010 és 2016 kötött 252,5 milliárdról 415,8 milliárdra nőtt. Ebből a Szerencsejáték ZRt fejlesztéseinek (és az alapjátékok árnövelésének), illetve a fogadások felfuttatásának köszönhetően az állami cég 2010-es közel 70%-os részesedése 2016-ra csaknem 90%-rara nőtt, ezen belül a fogadások játékbevétele 40,4 milliárdról 174,5 milliárdra emelkedett. A pénznyerő ágazat játékbevétele működésének utolsó három éve alatt 76,9 milliárdról 29,1 milliárdra csökkent, a piaci részesedése a 2010-es 30,4%-ról 2012-re 12% alá esett. 
A kaszinó piac játékbevétel eredményei a vizsgált időszakban egyenletesen növekedtek, a 2010. évi 6 milliárdos játékbevételük 2016-ra elérte a 28,9 milliárdot (ez köszönhető többek között annak, hogy nőtt a kaszinók száma). 
 
 
 
 
A 3. sz. ábra azt mutatja, hogy hogyan teljesített elmúlt hat év alatt a hazai szerencsejáték piac azon két szegmense, amelyek nem kötődnek az állami szervezőhöz. 
 
A pénznyerő ágazat mintegy 1.000-1.100 kis- és középvállalkozása a folyamatosan növelt, egy játékhelyre megállapított tételes, azaz fix összegű játékadót fizetett havonta, függetlenül az adott időszakban elért játékbevételtől, ez éves szinten 2010-ben 31,7 milliárd, 2011-ben 33,1 milliárd, 
2012-ben pedig 29,2 milliárd forint volt. A piacnak ezen része egy szigorúan szabályozott, tételes (fix összegű) adót fizető, ellenőrzött és elszámolásra kötelezett piaci szegmense volt, amelynek a felsoroltakon túl még további fizetési kötelezettségei is voltak ugyanúgy,mint bármelyik más vállalkozásnak (kivéve, hogy általános forgalmi adót nem igényelhettek vissza, viszont fizetniük kellett). A játékbevételéből a fent látható játékadón kívül a termek, a gépek és a személyzet, valamint a karbantartások terheit is állniuk kellett. A piac prosperált és fejlődött, valamint a befizetései is növekedtek. Ezt a vállalkozói réteget 2010-ben a hatalomra kerülő kormányzat nem kívánatos piaci résztvevővé nyilvánította. A szektor teljes kivéreztetése több lépcsőben történt, a tételes adó többszörösére emelésével, valamint a pénznyerő ágazat VLT (hálózatba kötött) működésének lebegtetésével, és ezáltal elérte a kormányzat, hogy a pénznyerő piac 2016. évi játékbevételével megegyező mértékű játékadó befizetést teljesítsen. 
 
A kaszinók száma ezen időszakban háromról tízre nőtt, és a játékadó befizetésük is emelkedett. 2010-ben játékadó címén 1,8 milliárdot, 2016-ban pedig 7,9 milliárdot fizettek be a költségvetésbe. Ezen kívül a kaszinóknak a működési költségek mellett társasági adót és meghatározott koncessziós díjat kell fizetniük, ezek mértéke és képzési módja törvényileg meghatározott (és egyes uniós kaszinós szakemberek szerint nagyon szervező-barát előírások). 
 
A pénznyerő ágazat agóniájának három éve alatt 94 milliárd, míg a kaszinók 6 éves (azaz dupla annyi időtartamú) fejlődésük során ennek mintegy harmadát, 31,7 milliárd játékadót fizettek be a költségvetésbe. 
 
 
 
A 4. sz. ábra a két piaci ágazat bevétel, nyeremény és elvonása adatai tartalmazza. A pénznyerő ágazat több mutatójában egykor a piac felét uralta, a 2010 előtti szabályozás pedig a permanens tételes adó emeléssel, illetve az egyre szigorodó szabályozással irányította ezt. A szervezők száma ugyan 1.000-1.200 között változott, de a pénznyerő piacon mintegy 100 olyan cég működött, amely nemzetgazdasági szinten is számottevő jelentőségű volt. A pénznyerő piac képviseletét ellátó Magyar Szerencsejáték Szövetség a piac jelentős képviselője lett (állandó harcban állt a korábbi kormányzatokkal, miközben külföldi társszervezetekkel ápolt kapcsolatokat), az új kormányzat új szerencsejáték stratégiája azonban okafogyottá tette a szövetséget, és védtelenné a szervezőket. (A hazai gazdaságtörténetben közel hét évtizedre kellene visszatekinteni, hogy hasonló „einstandot” találjunk.) 
 
A 4. sz. ábrán az is jól nyomon követhető, hogy az eredményesen prosperáló, és szigorúan szabályozott pénznyerő ágazat teljesítményétől messze elmaradnak a kaszinó ágazat mutatói. Sőt, mára már az is egyértelmű, hogy a többszörösen hátrányos helyzetbe hozott pénznyerő ágazat pénzmozgásai sokkal áttekinthetőbbek voltak, mint a jogilag és gazdaságilag többszörösen agyontámogatott kaszinóké. 
 
A piac átalakításának eredménye, hogy a pénznyerő ágazat utolsó három évében az összesített játékbevételével – futball nyelven szólva – 2-1-re, a játékadót tekintve 6-3-ra nyert a kaszinó ágazattal szemben. 
 
A kaszinó és a pénznyerő ágazat bevétel/játékadó arányát az alábbi táblázat mutatja: 
 
 
A táblázat kaszinókra vonatkozó adata csak abban az esetben hiteles, amennyiben a kaszinók bevétele ténylegesen is annyi, mint amennyi a statisztikákban szerepel, különös tekintettel az állami ellenőrzések hiányosságaira. Figyelemre méltó továbbá, hogy 2010-hez képest csökkent az adóbefizetések aránya, dacára annak, hogy az államhatalom eszközeivel teremtettek monopolhelyzetet saját maguk számára a kaszinók tulajdonosai. 
 
A fenti ábrákon és táblázatokban csak publikus, államilag hitelesített és elfogadott adatok szerepelnek. Olyanok, amelyek 1992 óta megjelentek az állami felügyelet és a Szerencsejáték Szövetség éves jelentéseiben, olyanok, amelyek alapján a korábbi kormányzat – meglehetősen gyakran – adómérték emelés mellett döntött. Olyanok, amelyeket a jelenlegi kormányzat is komolyan vett és valósnak fogadott el, és amely adatok alapján arra a következtetésre jutott, hogy a jelenlegi piaci struktúra jobb megoldást kínál a szerencsejáték piac irányítására és megbízhatóbb szervezőket úgy, hogy mindemellett jobban átlátható és irányítható pénzmozgásokat biztosít, mint a korábbiak. A sajtóban közzétett adatok (itt nem az állami szervezőre vonatkozó adatokról beszélünk!) olyan részadatok, amelyekből alig vagy egyáltalán nem lehet követni az egész rendszer pénzmozgásait. Nem egyértelmű például a koncessziós díjak fizetési megoldása, ahogy az adózás utáni eredmény képzése sem. Az osztalék kifizetési adatok azonban – amelyek valódiságában komoly kételyek merülhetnek fel – még így is azt jelzik, hogy a kaszinó ágazat szervezői sokkal “hatékonyabbak”, mint az egykori pénznyerős szervezők. A jelenlegi piac kevesebb helyszínnel, kisebb létszámmal, papír alapú offline elszámolással dolgozik, és számos jel mutatja, hogy a vállalkozásokból kivett osztalék útja külföldre vezet, és nem a költségvetést gazdagítja.
 
A fentiekben vázolt piackép azonban nem teljes a magyar szerencsejáték piac nemzetközi megítélése, illetve az arról uniós szakemberek által megfogalmazott vélemények nélkül. A különböző nemzetközi fórumokon igen óvatosan fogalmaznak ezek a szakemberek, akik – munkakörükből adódóan – folyamatosan figyelik a nemzeti szerencsejáték piacok változásait, azok sajátosságait, illetve a kormányok által követett stratégiai irányelveket. Elgondolkodtató, hogy az általuk (a magyar sajtóban megjelent és egyéb publikus csatornákon) elérhető adatok alapján kialakított véleményük szerint, a magyar szerencsejáték piacot a kormány érdekkör centrikussá tette, és nem zárható ki az ágazatban keletkező extraprofit jogilag legalizált módszerekkel történő átirányítása. (Érthető módon, valamennyien kerülték ennek a megfogalmazásnak az egyszavas kifejezését, mert úgy ítélték meg, hogy egy demokratikus országban ez nem történhet meg).  
 

A szerencsejáték piac változásának lehetőségei

 
A hazai szerencsejáték piac jelenlegi szabályozása a kormány szándékait, valamint – még csak nem is titkolt – egyéni érdekeket szolgál, erről tanúskodik a kialakított piaci struktúra, és a piaci résztvevők politikai elkötelezettsége is. Az elmúlt 6 év világossá tette, hogy ez a piaci ágazat a költségvetési érdekek egyértelmű háttérbe szorítása mellett a kedvezményezett vállalkozói csoportok érdekeit preferálja. Az átalakított ágazat eredmény-adatai azonban - a nem egyértelmű fogalmi kategóriák használata miatt - a sajtó és a közvélemény számára nem összehasonlítható.  
 
A szerencsejáték piac jövőjének két lehetséges alternatívája van. 
 
1. Változatlan politikai hatalom esetében a piacot a változatlan struktúra és résztvevői kör, valamint – a további központosítási törekvések és az állami felügyelet névleges függetlensége mellett – a jelenlegi status quo fenntartása, és annak igazolása jellemezheti majd. Ezt a képet enyhe mértékben árnyalhatják a nemzetközi szinten folyó perekben hozott bírósági döntések. 
 
2. A politikai hatalom váltása esetén – a győzelem mértékétől függően, valamint a költségvetési érdekek alapján – a status quo részleges megváltoztatása, illetve a piac részleges liberalizációja várható. 
 
Az 1. pontban vázolt alternatíva keretei már adottak, a piac 2017 végére – a kormány szándékainak megfelelően – megbízhatónak tartott érdekkörök kezében és irányítása alatt működik. A liberalizált piac bármilyen szintű visszaállítása ebben a struktúrában elképzelhetetlen, és a kormány érdekeivel alapvetően ellentétes. 
Az állami felügyelet tevékenységét a jogszerű piacszabályozás, a költségvetési bevételek realizálásának, a szerencsejáték piacot érintő jogszabályok előkészítésének elősegítése, mindemellett a politikusok kimondott érdekeinek kiszolgálása jellemezte. A felügyelet látszólag igen szigorú és ellenőrizhető adatszolgáltatásokat írhatott és írt elő, ezek alapján a szervezet éves jelentései pontos piacképet és trendeket tettek közzé, azonban meg kell jegyezni azt, hogy mindezt a rendelkezésükre álló adatokra támaszkodva, ezek valóságalapja viszont erősen megkérdőjelezhető egy olyan rendszerben, ahol az állami vezetők kimutathatóan haszonélvezői a piac bevételeinek. Ezek a korrupciós tevékenységek kormányváltás esetén – amennyiben rendelkezésre állnak a nyomozati jogkörök és a demokratikus alapokon működő jogrend – egyszerűen feltárhatókká válnak, mivel a korrupció haszonélvezői abból kiindulva, hogy nincs társadalmi támogatás a szerencsejáték piac szereplői mögött, nem vigyáztak még a minimális szinten sem a tevékenységük álcázására. 
 
A 2. pontban vázolt alternatíva két lehetőséget említ, az egyszerű többségű és a kétharmados ellenzéki győzelmet. Az előbbi lényegesen kisebb mozgásteret biztosítana az új hatalomnak, ezért ez esetben csak a piacszerkezet kismértékű átalakítása, és a piaci résztvevők részleges cseréje lenne reális cél. Azonban ez a politikai környezet is elegendő lehet egy részletes, liberalizációra épülő változtatás bevezetéséhez.  
 
Egy kétharmados győzelem esetén elsődleges cél kell, hogy legyen a piac teljes átalakítása, a jelenlegi, korrupción alapuló modell megszüntetése, illetve a liberalizált piac visszarendezése. Ennek megvalósítása azonban a jelenlegi hatalom által a piaci szegmensben elkövetett bűncselekményeinek leleplezése nélkül nem lehetséges, mivel a valós költségvetési érdekek, szempontok és érvek könnyen ellehetetlenednek az álságos és hazug populista ellenérvekkel szemben. 
 
Van egy tényező, amelyet a hatalomra kerülő ellenzéknek feltétlenül számításba kell vennie, mégpedig azt, hogy a Fidesznek a pálinkafőzés és a rezsicsökkentés jelentős szavazói támogatást eredményezett, ezért megfelelő kommunikáció esetén a szerencsejáték piac visszarendezésének is lehetne szavazói támogatásra, és a piacról kiszorított 20 ezer vendéglátóhely tulajdonosai és az egykori munkavállalók (és családtagjaik) már számottevő támogatói bázist jelentenének. 
 
Azzal is számolni kell azonban, hogy a jelenlegi hatalom a választásoktól függetlenül tovább élő, a legmagasabb jogszabályi védelemmel támogatott eszközökkel és lehetőségekkel rendelkezik, valamint az elmúlt hét évben megszerzett anyagi bázisa még földrengésszerű ellenzéki győzelem esetén is jelentős ellenállásra képes minden – számukra nem kívánt – változással szemben. Ezért tudomásul kell venni, hogy nagyobb társadalmi csoportok érdekeit támogató, a jelenlegi hatalom nyilvánvaló bűncselekményeit feltáró elszámoltatás nélkül a jelenlegi status quo megváltoztatására kevés az esély. 
 
Bármelyik helyzet valósul is meg a közeljövőben, a változtatni kívánó politikai erőknek kész stratégiával kell rendelkezniük, ez pedig szakmai tudást és támogatást jelent – különös tekintettel arra, hogy a szerencsejáték piac a GDP 1-2 százalékát kitevő területe (2010 előtt a hazai idegenforgalommal volt egy szinten), ám a költségvetés ennél sokkal kevesebb hasznát látja. 
 
Schreiber István
elnök, MSZSZ