Bunda volt nemzeti válogatottunk andorrai veresége?

2017-06-13
Számtalan oka lehet a magyar vereségnek, és az illetékes hatóságoknak ideje lenne megindítani azt a vizsgálatot, amely kideríti, hogyan is történhetett meg az, ami megtörtént. És azt, vajon bunda volt-e az, ami akár bunda is lehetett.

 

A gyanú

 

A „valami nincs rendben” gyanút már a csapatkapitány nyilatkozata is megalapozza:

„Nagyon sok mindent tudnék még mondani, de ebbe most nem fogok belemenni. (…) De itt most valami nagyon nincs rendjén, se a csapatban, se a hozzáállásban. Ha normálisan állunk ehhez a mérkőzéshez, és mindenki a tudását hozza ki, akkor nem hiszem, hogy egy nullra kikapunk. Ennyi. Fejben nem voltunk ott. Megvoltak a lehetőségeink, de totyogunk, átvesszük, nem vesszük át.” (Dzsudzsák Balázs csapatkapitány a vereség után)

 

Valami tehát nem volt rendben. De mi volt ez a valami? 

 

Mivel olyan meccsről volt szó, amelyre fogadóirodáknál lehetett fogadni, egyből felmerül a lehetőség, talán nem véletlen, hogy olyan kimenetel valósult meg, amelyet senki sem várt – azaz a körülbelül veszprémnyi lakossággal rendelkező Andorra csapata (világranglista 186. hely) 4.622 nap után újra nyer tétmeccsen.  

2004. október 13-án Macedóniát sikerült megverniük, azóta zsinórban 34 nyeretlen tétmeccsük volt, az pedig, hogy az idén már sikerült legyőzniük San Marinót, és döntetlenre jutottak Feröerrel még nem jelentette azt, hogy megtáltosodva úthengerként fognak elsöpörni mindenkit, aki az útjukba kerül, többek között hazánkat. 

Így gondolhatták ezt a nemzetközi online fogadóirodák is, melyeknél szóródást ugyan látunk, így például a Pinnacle záró oddsa 35,36 volt Andorra győzelmére, a 12BET-é 14.00, de az átlag még így is 26.10 volt, miközben Magyarország győzelmére az odds-átlag ugyanekkor 1.11. A számok szerint Andorra győzelme kivételes váratlan esemény lehetett csak, nem pedig ténylegesen lehetséges eredmény. A hazai szurkolók is minimum győzelmet vártak el a B csoport sereghajtója ellen, a maximum pedig az lett volna, ha mindez látványos, izgalmas játékkal párosul, és nagyszerű szórakozást jelent a drukkereknek is.

Az elvárt eredményhez képest hidegzuhanyként ért mindenkit, hogy a büszke magyar válogatottat térdre kényszerítette egy olyan csapat, amelynek legjobb (spanyol harmadosztályban félprofi) játékosa nem volt jelen, a többiek pedig a spanyol ötödosztályban játszanak, néhányan a negyedben. 

Vannak különféle magyarázatok a papírformát nem hozó és kritikán aluli játékra (pótolhatatlan nemzetközi rutin, válogatási problémák, szakmai és technikai hibák, stb.), de a leghasználhatóbbat maga Dzsudzsák adta: „itt most valami nagyon nincs rendjén”. 

Ha sutba dobjuk nemzeti érzelmünket, áttérünk a hideg, pénzügyi szemléletre, és megkérdezzük, valójában kinek csengetett a kassza, azaz ki nyert a vereségen, akkor a válasz egyértelműbb már nem is lehetne: azok, akik egy szinte lehetetlen kimenetelre fogadtak.

 

Nézzük a számokat!

 

A magyar fogadóknak a Tippmix 22-szeres pénzt ígért, ha Andorra győzelmére fogadnak és az győz is. A fogadók nem drukkerek, őket nem a nemzeti érzelem hajtja, hanem csak a pénzügyi nyereség vágya, tehát arra fogadnak, amin eséllyel nyernek is. A játékosok többsége a kisebb, ám nagyobb esélyű nyereményre hajt, tehát szívesebben kockáztatnak úgy ezer forintot, hogy egy hét alatt nagy eséllyel keressenek vele négyszázat, mint úgy, hogy bár lehet, hogy 22 ezret kapnak vissza, ám nagyon-nagyon kicsi annak az esélye, hogy a tétjük nem ablakon kidobott pénz. 

Ezzel a mentalitással a fogadóirodák is tisztában vannak, ahogy azzal is, hogy kb. milyen aránnyal fogadnak a játékosok egy-egy mérkőzés különböző kimeneteleire. Ha nem úgy alakulnak a fogadások, ahogy azt az iroda prognosztizálta, akkor gyorsan módosítják az oddszokat, így a végén beáll egy olyan egyensúlyi helyzet, amely biztosítja, bármi is lesz a végeredmény, összesített szinten mindig a fogadóiroda nyer. Mivel a játékosok csak elhanyagolható hányada fogad a valószínűtlen kimenetelre (azaz az olyan tétek száma csekély, amelyre kimagasló összegű nyereményt kell majd kifizetni), a valószínűtlen eredmények bekövetkezte miatt kifizetett rekordösszegek feletti fogadóirodás siránkozás csak marketingfogás, amely arra ösztönzi a fogadókat és a fogadásban gondolkodókat, hogy még többet kockáztassanak. 

A gond akkor van, amikor sokkal többen fogadnak a valószínűtlen kimenetelre, mint amennyi átlagosnak mondható az adott fogadóiroda sok-sok éves tapasztalata alapján – ebben az esetben ugyanis nem lesz nyeresége az irodának, sőt, a túl nagy nyeremények kifizetése miatt akár csődbe is mehet. És mikor fordulhat ilyen elő? Vagy akkor, ha az iroda rosszul határozta meg a szorzókat, vagy akkor, ha a fogadók olyan információk birtokában vannak, amelyről nincs tudomása a fogadóirodának - például vasárnapra lesántul a nyerésesélyes ló, lefizették a jobb teniszezőt, hogy a következő meccsén inkább veszítsen, azaz az esélyek kimenetelét valaki manipulálja a számára kifizetődőbb irányba.

 

Az andorrás meccs esetén így néztek ki a számok:

a Tippmix és TippmixPro játékok keretében összesen közel 94 ezer fogadás érkezett a mérkőzés 1x2 piacára, az össztét 34,6 millió forint volt. Ez rendben lévőnek látszik.

a Szerencsejáték ZRt sem 100%-os kifizetési aránnyal kalkulál, mert szükségszerűen és eleve félretesz olyan költségek fedezetére, mint az ügynöki díjak, infrastruktúra fenntartása, terminálok amortizációja, stb., illetve mivel nem karitatív cég, profitot is szeretne („játékszervezési díj”). Az oddszokat ezen adatok ismeretében tehát abban az esetben számították ki jól a cégnél, ha a kifizetendő össznyeremény 27,5 millió forint körüli nagyságrendű kötelezettséget eredményez.

Andorra győzelmére a fogadások 17%-a, illetve az össztét 14%-a érkezett, azaz a játékosok összesen több, mint 4,8 milliót tettek fel Andorrára. Ez az arány már nagyon nem rendben lévő, hiszen nem várt kimenetelről beszélünk, az pedig kapitális hiba lenne a Szerencsejáték ZRt részéről, ha 22-szeres szorzóval számolva összesen 106,6 millió forint kifizetését vállalná úgy, hogy mindeközben a teljes bruttó bevétel csak 34,6 millió forint. Az oddszok módosítása azonban nem történt meg, az állami cégnél pedig senki sem döntött úgy a beérkezett fogadásokat látva, hogy intézkedni kellene, azaz vagy módosítani a szorzókat, vagy törölni a fogadást.

 

A nem várt eredmény kétféleképpen következhetett be ebben az esetben: vagy az andorraiak megtáltosodtak, vagy a magyarok valamilyen okból gyalázatosan játszottak. Ha visszakanyarodunk Dzsudzsák nyilatkozatához („itt most valami nagyon nincs rendjén”), akkor a csapatkapitány szerint nem az andorraiak voltak kimagaslóan jók, hanem a magyarok nagyon-nagyon gyengék.  Ezt lehet magyarázni azzal, hogy a focistáink saját maguk árnyékaként játszottak, de akár úgy is, hogy három-négy ember úgy játszott, ahogy azt valakik elvárták tőlük, azaz valójában a földbe döngölő vereség bizonyos szereplők számára a fogadóirodákkal ellentétben nem kivételes, hanem elvárt eredmény volt. Mivel az andorrai győzelem szorzói igen magasak voltak, manipulált játék esetén pedig a haszon akár még bűnre is csábító, nem kizárt, hogy voltak olyan személyek, akik éltek a lehetőséggel. Ezt a nem várt kimenetelre való túlfogadás is alátámasztja (17%).

 

Mi kell egy előre megtervezett vereség eléréséhez a futballban? 

 

Először is kell egy olyan esemény, amelyre sokan fogadnak, és a magas szorzók miatt kis befektetéssel nagy profitot lehet elérni. Olyan fogadási eseményt azonban nem érdemes manipulálni, ahol csak kevés tét érkezik, mert kis merítés esetén sokkal hamarabb kiderül, ha torzulnak a számok. A kockázat meglehetősen kicsi, hiszen a fogadóirodák érthető módon nem szeretik nyilvánosságra hozni azt, ha átvágták őket. A bizonyítási eljárás is nehézkes, főleg ha az események különböző országban történnek, és a tisztességes, a bűncselekményben részt nem vevő fogadók kiszűrése sem egyszerű. 

A sikeres csaláshoz az is kell, hogy a bunda szervezője eljusson azokhoz, akik ténylegesen befolyásolni tudják az eseményt – bírókhoz, játékosokhoz, csapatorvosokhoz. A manipulálás egyszerűbb, ha csak két egymással szemben álló játékos van, a kifinomultabb csalások pedig nem is a végeredményre hajtanak, hanem fogadható részeredményekre, olyanokra, amelyek direkt elvesztésével még magát a meccset meg lehet nyerni. 

Az is lényeges a bunda elleplezése során, hogy nem szabad kirívóan nagy összegben fogadni, ehelyett sok kis tétet kell megtenni. Az elkövetőknek annyi önmérsékletet is tanúsítaniuk kell, ha nem akarnak lebukni, hogy ne legyen a szokásostól túlságosan eltérő mennyiségű az alacsony tétek száma, azaz a fogadást szervezőnél ne jelenjen meg egy nagy piros felkiáltójel a fogadás mellett.

Az általános tapasztalatok alapján a futballban három-négy, a bunda szempontjából fontos kulcsjátékost kell lefizetni egy sikeres bundához. Ezek a személyek tényleges kiléte azonban mindig magától az adott csapat összetételétől függ (pl. a kapus, a középhátvéd, a leggólveszélyesebb csatár vagy az, aki kiszolgálja a csatárokat), de mindenképpen olyan személyek, akik „indiszponált” összjátéknak nem tűnő összjátékukkal el tudják érni azt, hogy a sokkal esélyesebb csapat még véletlenül se nyerjen. Mindenki lehet rossz formában, támadhat enerváltan, védekezhet indiszponáltan, továbbíthatja rossz helyre a labdát, és miután az ilyen játékoshibák többsége bármikor megvalósulhat, azok könnyen megmagyarázhatóak a bunda legkisebb gyanúja nélkül. A gyanú akkor merül fel, amikor pénzügyi adatok támasztják alá azt, bizony valaki sokat nyerhetett a prognosztizáltnál sokkal rosszabb játékon, azaz egy nem várt esemény bekövetkeztén.

 

Mekkorát bukott a Szerencsejáték Zrt az andorrás fogadáson?

 

Bármi is történt Andorrában, a lehetetlen bekövetkezett, a magyar válogatott életének egyik legcsúfosabb vereségét szenvedte el, a Szerencsejáték ZRt-nek pedig ki kell fizetnie azokat a szerencsés fogadókat, akik az andorraiak győzelmére tettek. Mennyit bukott ezen a fogadáson az állami cég? A jelenleg ismert számok alapján

• az összes bevétel 34,6 millió Ft,

• a nyertesek felé a kifizetési kötelezettség 106,568 millió Ft,

• az előre bekalkulálandó játékszervezési díj (kb. 20%) sem maradt a cégnél, pedig ebből kellene kifizetni a szervezéssel kapcsolatos költségeket, ez kb. 6,92 millió forint,

• a végeredmény 34,6 millió forint bevétel mellett kb. 113,488 millió forint kifizetési kötelezettség (106,568 millió nyeremény kifizetés + 6,92 millió költség), azaz kb. 78,888 millió forint kár érte az állami céget (azaz az államot) ezen az egyetlen fogadáson.

 

Mi a követendő eljárás, hogy a bunda valószínűségét kizárjuk vagy megerősítsük?

 

Először is a Szerencsejáték ZRt-nek kellene a saját háza táján szétnéznie, hogyan következhetett be ez a veszteség. Az oddsszok elviekben rendben voltak, hiszen még alacsonyabbak is voltak a nemzetközi online fogadóirodák 26,1-szeres záró átlagánál, abban azonban mindenképpen hibázott valaki, hogy nem követte figyelemmel a fogadások alakulását, és azt, hogy valakik jelentősen túlfogadták a nem várt kimenetelt. 

A bundával érintett fogadások is nyomonkövethetők. Ehhez nem kell górcső alá venni az összes (majd 16 ezer) fogadást, célszerű először kizárni azokat 

• amelyek alacsony tétesek (ezer forint közeli összegűek), mivel ezekkel technikailag nem érdemes fogadási csalást elkövetni. 

• az online fogadók is azonosíthatók, ők jelen meccs esetében az összfogadások 23%-át tették ki (az andorraiak győzelmére fogadók aránya egyelőre nem ismert),  

• a szórványos vidéki feladások sem érdekesek, mivel a technikai lebonyolítás (illetve a rendelkezésre álló idő) miatt szinte kizárt, hogy nagy területet barangoljon be bárki is egy-egy fogadássorozat érdekében.

• a Szerencsejáték ZRt bizonyos nyereményösszeg kifizetése esetén kötelezően azonosítja a nyereményt átvevőket, a bunda szervezői pedig valószínűleg nem igazán vágynak a kiemelt figyelemre, így ezekkel sem érdemes az első körben foglalkozni. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a későbbiekben nem kerülhetnek sorra, hiszen azok, akik véletlen hallomásból szereztek tudomást a bundáról, könnyen óvatlanok lehetnek, tehát egy-egy kikérdezéssel akár még értékes információval is szolgálhatnak.

 

Ahhoz, hogy egy fogadási csalást végre lehessen hajtani, vagy olyan személynek kell lenni, aki könnyen hozzáfér a terminálokhoz, azaz ilyen helyen dolgozik, vagy külsősként kell sok fogadóhelyet végigjárni. 

Az alkalmazotti közreműködésnek kevés az esélye, mert hamar feltűnne a szervező cég központjában, hogy melyik dohányboltból vagy lottózóból érkezik túl sok valószínűtlen eredményre való fogadás, ha pedig csak 4-5 fogadást hajtatnának végre a megbízók alkalmazottanként, az túl sok bevont külsős személyt jelentene.

A másik lehetőség az, hogy pár ráérő, megbízható embert rávesz a bunda szervezője, hogy legyenek szívesek, és járják végig a fővárosi és pest megyei fogadóhelyeket - ezekből van kb. 800-1.000 (országosan összesen négyezer felett). Ha 8.000 forintos tétekkel számolunk úgy, hogy belekalkuláljuk az első körben kiszűrt téteket, akkor négy-öt jól megfizetett napidíjas ember elegendő ahhoz, hogy nyakába véve a fővárost egy-egy kitöltött tippmix szelvénnyel három-négy nap alatt megfogadja a bundában előirányzott tétmennyiséget. Arra azonban vigyázni kell, hogy ugyanaz az ember egy helyen túl sok fogadást ne kössön, mivel ebben az esetben a terminál kezelőjének (ügynöknek) jeleznie kell a központ felé, hogy valami nagyon gyanús történik. Ha volt ilyen tömeges azonosítási értékhatár alatti fogadás egy helyre koncentrálódva, és az ügynök nem jelentette, annak okát szintén a vizsgálatnak kellene kiderítenie.

Az előbbiekben felsorolt ismérvek alapján kiválasztott és vizsgált szelvények időrend és helyszínek alapján rendezésével jól kirajzolódhat egy-egy feladó útvonala, sőt, ha olyan helyen járt, ahol van kamera, akár maga a személy több helyen előfordulása is bizonyítható.

A nemzetközi fogadóirodákat is érintheti a csalás, ám ezek csak akkor tudnak lépni saját fogadásaik miatt, ha itthon bebizonyosodik, bunda történt. Náluk kevesebb lesz a játékszám, így a lehetséges bunda-minta (azaz a kivételes eredmény túlfogadása) sem rajzolódik ki olyan jól, és azzal a fogadói magyarázkodással sem könnyű mit kezdeni, miszerint a magyar csapat kutyaütő, miért ne süllyedhetne még mélyebbre? Ha valamelyik irodának menet közben gyanús egy-egy fogadás, akkor saját hatáskörben törölheti az eseményt, ezért érdemes lenne annak is utánajárni a vizsgálat során, történt-e ilyen.

 

Mekkora buli lehetett az esetleges bunda?

 

Három-négy játékos lefizetésével (adómentesen 3-4 millió fejenként), és öt-hat hiperaktív fogadó napidíjának kicsengetésével (adómentesen 50-100 ezer forint) akár 50 millió forint nyereség is realizálható igen rövid idő alatt. Ha pedig belevesszük a külföldi irodákat, úgy a profit még nagyobb, bár ebben az esetben a kár nem a magyar állami cégnél jelentkezik.

 

Vajon lesz következménye a bukásnak?

 

Vajon megindult már a Szerencsejáték Zrt belső vizsgálata? Ha nem, akkor vajon mire várnak? És mikor fogja hivatalos személy kimondani, hogy az bizony gyanús, hogy valakik megbundázták az andorrai mérkőzést?