Az online pókerszolgáltatók története III.

2013-09-09
A nyilvánosan működő online pókerszolgáltatók közel tízéves történetének talán az az egyik legszembetűnőbb eleme, hogy hogyan semmisült meg a tőzsdén jegyzett cégek piaci értéke.

A Sportingbet PLC-t, aminek 2005-2006-ban még több milliárd dolláros piaci értéke volt, idén végül 750 millió dollárért értékesítették. A PartyGaming 2005-ös tőzsdére lépésekor mintegy 9 milliárd dollárt ért, most még a bwin-nel való egyesülése után is kevesebb, mint 2 milliárd dollár az értéke. 

Az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy a hanyatlás nagy része közvetlenül az UIGEA hátsóajtós elfogadásának volt köszönhető - ami, ahogyan a Bloomberg jelezte abban az időben, 7 milliárd dollárt söpört el egyetlen nap alatt. Néhány vállalatnak, mint például a 888 Holdings-nak sikerült jelentős részvényesi nyereséget elérnie az utóbbi néhány évben. Azonban összességében az online pókeripar evolúciója sok tekintetben egy  óvatosságra intő történet, melyben van több olyan lecke is, melyet Vince Martin, a CalvinAyre.com szakértője szerint a befektetők és az iparág résztvevői jó, ha szem előtt tartanak a jövőben:

A szabályozás hatását sosem lehet alábecsülni

Az európai online szerencsejáték szolgáltatók mindnyájan ismerik a szabályozók és adóhatóságok által jelentett veszélyeket. Míg továbbra is az amerikai szerencsejáték törvény a  legsarkalatosabb – és legpusztítóbb – az online szerencsejáték történetében, a szabályozók más módon is hatással voltak az iparágra. A zárt nemzeti piac elve például rossz hatással volt a pókerjátékosok számára, és csökkentette a vállalatok bevételét. Az egyre növekvő adók – többek közt az Egyesült Királyságban és Németországban – minden szerencsejáték szektor mutatóját rontották. 

Az Egyesült Államokban, az online szerencsejáték legalizációja lassabb ütemben zajlik, mint ahogy azt korábban sokan jósolták, és remélték. Azonban az online póker története azt mutatja, hogy a legalizálás nem a vége, hanem csak a kezdete a szabályozásnak, és ami a legfontosabb, semmi sem garantálja, hogy a kormányok később nem változtatják meg a szerződési feltételeket. Ha az adott államban az online szerencsejátékipar profitja meghaladja a várakozásokat, a jogalkotók nagyobb részt akarnak maguknak a profitból, hiszen olyan jól megy a vállalatoknak. Ha a bevételek akadoznak, a jogalkotók nagyobb részesedést akarnak a profitból, hiszen nem folyik be annyi az államkasszába, mint amennyit terveztek…

A játékosállomány játékosállományt szül

A tőzsdén jegyzett pókerszolgáltatóknak szinte kivétel nélkül jelentősen esett a bevételük az utóbbi két-három évben, és a póker egyre kisebb és kisebb százalékban járul hozzá a teljes profithoz. Ez részben szintén egy szabályozási döntésnek köszönhető – a 2011-es Fekete Pénteknek – de a nagyobb gond a piacvezető PokerStars dominanciája. A Stars és a Full Tilt Poker együtt az online piac kétharmadát uralja. Nem kisebb személy, int Jim Ryan, a bwin.Party volt társelnöke hajolt meg a PokerStars előtt egy tavalyi konferencián, mikor kifejtette, hogy vállalatának pókerfronton az a célja, hogy „tiszta második” legyen.

Így mikor több, mint 20 csak online pókerre érvényes liszenszet adnak ki egy olyan apró piacon, mint Nevada, a legtöbb szolgáltató veszíteni fog. Csak maroknyi szolgáltató – vagy talán csak egy – lesz pénzénél az ilyen „csak póker” környezetben. Ha sikerül több államban összevont játékosállományt kialakítani, az növelheti a túlélő szolgáltatók számát – de az ilyen megállapodásokról könnyebb beszélni, mint tető alá hozni. Az mindenesetre valószínű, hogy kevés szereplő fog megmaradni az amerikai piacon, a többség az évek során le fog morzsolódni.

A növekedés nem biztosított

Az amerikai piac nyitását követően hosszú távon nem lesz egyszerű a növekedést fenntartani. A szolgáltatók folyamatosan küzdenek azért, hogy fizető ügyfeleket szerezzenek, hiszen ők biztosítják a terem fennmaradását. Azonban az online pókerjátékosok elsöprő többsége többet veszít, mint nyer, és pár hónap alatt elmegy a kedve a játéktól.

Ez még a pókerboom idején is így volt. A PartyGaming már 2005-ös éves jelentésében is ügyfelei lemorzsolódásáról számolt be. Még abban szédítő időszakban is a játékosok kétharmada hat hónapon, háromnegyede egy éven belül lemorzsolódott. 2007-re ez a lemorzsolódási folyamat méginkább felgyorsult, még akkor is, ha nem számítjuk bele az amerikai játékosok UIGEA miatti távozását. Kétségtelen, hogy mivel a profi online pókerjátékosok képességei egyre jobbak, a lemorzsolódás még inkább növekszik, hiszen az új játékosok kipróbálják a játékot, csak szenvednek a többasztalos, trükkös cápák mellett, és inkább más felé próbálkoznak. Az online pókerszolgáltatóknak ezért folyamatosan új játékosokat kell toborozniuk, ami jelentős marketing- és bónuszköltséggel jár, és ezek tovább rontják a mutatókat. 

Vince Martin  szerint tehát nem áll az az elképzelés, mely szerint a szerencsejáték szolgáltatóknak csak ki kell várniuk, hogy megnyisson egy piac, elindítani a weboldalt és beszedni a pénzt, így véleménye szerint az ilyen cégbe való befektetés nem javasolt azoknak, akiket csak a könnyű pénz és hihetetlen növekedés ígérete csábít.

A cikk első és második része

További cikkeink a témában:
Illegális budapesti pókerterem miatt emeltek vádat
Top 10 póker trend a 2023-as évre
23,5 milliót kell visszafizetnie a PokerStars-nak egy játékosának