Magyar jog
 |
A piaci gyakorlat és a hatályos jogszabályok – jellemzően a hasonlóan protekcionista politikát folytató többi uniós tagállamra – Magyarországon sincsenek összhangban egymással. Az online és mobiltelefonos szerencsejátékok szervezését a privát szektor szereplői számára teljes mértékben tiltó szabályozás ellenére számos külföldi játékszervező kínálata érhető el magyar játékosok számára; a játékszervezők képviselői az ország közterein bukkannak fel azonnali játékot kínálva; a bankok minden korlátozás nélkül hajtanak végre játékosok és játékszervezők közötti tranzakciókat.
Éppen ezért, reálisabb képet kaphatunk a jogi működési keretekről, ha az esetjogot vizsgáljuk meg.
Az első, határon átnyúló, online szerencsejáték vonatkozású ügy kirobbanására néhány hónappal Magyarország uniós csatlakozása és Sportingbet 2004. júniusi piacra lépése után, 2004 őszén került sor. A Szerencsejáték Felügyelet eljárást indított az angliai székhelyű játékszervező ellen, azonban nem lévén joghatósága a cég felett, végül 2004 novemberében a Sportingbet számára reklámfelületeket foglaló Provimar Kft-t sújtotta 500 ezer forintos bírsággal, míg a Sportingbetet felszólította, hogy távolítsa el weboldaláról a magyar nyelvű tartalmakat. Ezzel a Provimar Kft. napjainkig az egyetlen cég, amelyet magyar hatóságok nem engedélyezett online szerencsejátékhoz kapcsolódó tevékenység miatt büntetéssel sújtottak.
A Sportingbet ezt követően indítványt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, melyben kérte, hogy vizsgálja ki, történt-e jogalkotói mulasztás azzal, hogy a magyar kormány nem módosította a szerencsejáték szervezéséről szóló törvényt a Római Szerződés 49. cikkelyének figyelembe vételével, illetve hogy a szerencsejátékokra vonatkozó hatályos jogszabályok összhangban vannak-e a közösségi joggal. Az Alkotmánybíróság 2006. június 16-án kelt határozatában a Sportingbet indítványát elutasította. Ennek ellenére a határozathoz csatolt két bírói különvéleményben már ezen ügy kapcsán is felmerültek vitás pontok, úgy, mint:
- jogosult-e az Alkotmánybíróság eljárni az ügyben, avagy az európai Bírósághoz kellett volna-e azt továbbítani,
- jogosult-e egyáltalán a Sportingbet jogalkotói mulasztás megállapítására vonatkozó indítványt benyújtani az Alkotmánybírósághoz.
A vonatkozó bírói különvélemények szerint:
- az Alkotmánybíróság, tekintettel arra, hogy az ügyben közösségi jogszabályok hiteles értelmezésére lett volna szükség annak érdekében, hogy a magyar állam közösségi jogi normasértése megállapításra kerülhessen, túllépte hatáskörét
- a Sportingbet az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény értelmében nemzetközi szerződésbe ütközés megállapítására irányuló eljárás kezdeményezésére eleve nem lett volna jogosult.
Az alkotmánybírósági döntés érdekességét – túl azon, hogy lényegében nem foglal állást abban a kérdésben, hogy az Szjt. sérti-e a közösségi jogot vagy sem – az adja, hogy egy olyan időszakban született, amikor Magyarország épp a sportfogadás játékok korlátozása okán az akkori belső piaci biztos, Charles McCreevy látóterébe került. McCreevy már 2006 márciusában arról beszélt, hogy vizsgálat alá kívánja vonni Magyarországot e kérdésben, és 2006 áprilisában meg is érkezett a hivatalos tájékoztatásra vonatkozó kérelem, melyre válaszolva a Pénzügyminisztériumnak a magyar jogszabályok indokoltságát kellett volna bizonyítania. A rendelkezésekre álló információk alapján az ügy azóta elakadt, annak ellenére is, hogy a hazai szerencsejáték szabályozás egy 2005. november 1-én hatályba lépett módosításnak köszönhetően csak tovább szigorodott. E módosítással került a törvény szövegébe az a kitétel, mely szerint tiltott szerencsejátékkal kapcsolatba hozható pénzügyi tranzakciókat nem hajthatnak végre bankok, illetve büntetési tétellel együtt meghatározásra került, hogy a hirdető, a hirdetés szervezőt és azt közzétevőt is felelősség terheli engedély nélküli szerencsejáték reklámozása esetén.
A módosítás bankokra vonatkozó része a mai napig nem került gyakorlati alkalmazásra, azaz minden hitelintézet végrehajt magyar játékosok és külföldi játékszervezők közötti tranzakciókat. Ennek számos oka van, egyebek között:
- nem készült végrehajtási rendelet, ami alapján a PSZÁF hatáskörébe került volna a szóban forgó banki tranzakciók ellenőrzése
- az Szjt. bankokra vonatkozó rendelkezéseinek betartásáról maguknak a bankoknak kellene gondoskodniuk, ám mivel ezen intézkedések nem kikényszeríthetők, ezért a bankok negligálják azokat
- a bank – ilyen jellegű adatbázis hiányában – nem feltétlenül lehet tudatában annak, hogy a kedvezményezett milyen üzleti tevékenységet folytat
A hirdetések vonatkozásában 2009-ig a fentiekkel ellentétes gyakorlat érvényesült: az NFH ellenőrizte***, és esetenként szankcionálta is a tiltott szerencsejátékot hirdetőket. E gyakorlatnak 2009-ben az első magyar piacot érintő precedens per, és az annak nyomán életbe lépő Szjt. módosítás vetett véget.
A 2009 márciusában lezárult ügy 2007 júliusában kezdődött, amikor az NFH eljárást indított az Index.hu és a HunSport.hu weboldalakon elhelyezett Bwin és Sportingbet hirdetések miatt az oldalak üzemeltetőivel szemben. Az első fokon kiszabott bírságot másodfokon is megerősítette a bíróság. Ezt követően az Index és a HunSport közösen pert indítottak a határozat bírósági felülvizsgálata érdekében. A keresetlevélben a portálszolgáltatók jogi képviselője a közösségi esetjogra is alapozva mutatta be, hogy a magyar jog kérdéses rendelkezése – a hirdetések tilalma más tagállamban bejegyzett szolgáltató számára - miért sérti a közösségi jogot, és így miért nem alkalmazható. A Fővárosi Bíróság – teljes mértékben elfogadva a keresetlevélben kifejtett álláspontot – kimondta, hogy az Szjt. reklámtilalomra vonatkozó rendelkezése a szolgáltatásnyújtás szabadságának a közösségi jog alapján nem elfogadható korlátozását jelenti. A bíróság megállapította: a keresetlevélben is bemutatott európai bírósági esetjog kétségtelenné teszi, hogy a közösségi jog tiltja az ilyen típusú reklámkorlátozást, amelyek a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás technikai jellegű korlátozását jelenti. Erre tekintettel egy ilyen jogszabályi rendelkezés nem alkalmazható a magyar jogban, és ilyen rendelkezés alapján nem szabható ki bírság. Így a bíróság hatályon kívül helyezte a kérdéses, bírságot kiszabó határozatot. A bíróság hangsúlyozta: nemcsak a bíróságoknak, hanem az eljáró közigazgatási szerveknek is kötelességük az Európai Unió jogának figyelembe vétele és követése.
A döntés jelentős szemléletbeli változást jelez a hazai szerencsejáték piac szabályozását illetően, különösen, hogy az ügy hordereje túlmutatott a precedens értékű perén. Nem vállalkozhatunk arra, hogy kijelentsük, hogy csupán e fenti döntésnek köszönhetően, de tény, hogy a 2010. május 1-én hatályba lépett Szjt. módosítás nyomán törlésre került a törvény szövegéből a korábban az 1. § (6) bekezdésében helyett kapott, reklámtilalomra vonatkozó rész.
*** 2006-ban 4 olyan esetet regisztrált az NFH, amikor internetes hirdetés egy másik országban működő online szerencsejátékban történő részvételre hívott fel és 1 olyat, ami televízión keresztül tette ugyanezt.
Szerencsejátékokkal kapcsolatos hatályos magyar jogszabályok
Cagliari - Parma: Irány az élvonal!
Boston Celtics - Miami Heat: Tatumék történelmet írhatnak
 |
