Szomorú játékgépesek, munkájukat elvesztő alkalmazottak a Sas utcában

Kígyózó sorokat ugyan nem láttunk, engedélyeiket visszaadó, szomorú játékgép-üzemeltetőkkel és munkájukat elvesztett alkalmazottakkal viszont annál inkább találkozhattunk november első munkanapján, a NAV Szerencsejáték Felügyeleti Főosztály Sas utcai, központi ügyfélszolgálati irodájánál.

Ekkor lépett életbe ugyanis az Országgyűlés szeptember végén elfogadott törvénymódosítása, amely drasztikusan havi 100 ezer forintról félmillióra emelte a játékgépek után tételesen fizetendő adó mértékét. A nyerőgépek üzemeltetőinek legkésőbb november 2-án kellett dönteniük arról, hogy vállalják-e a megemelt adó fizetését, vagy visszaadják engedélyeik egy részét.
 
Jó eséllyel inkább az utóbbi verzióra lehetett számítani, ezért nem volt meglepő, hogy a szomszédos telken kialakított parkolóban már reggel 8 órakor kitették a „Tele” táblát. „Másfél-kétszer annyi játékgépes jött ma ide parkolni, mint egy átlagos ügyfélszolgálati napon” – árulja el nekünk a parkoló pénztárosa.
 
A nyerőgép üzemeltetők pedig egymásnak adták a kilincset – egyesek kék műanyag ikeás szatyrokban, mások hatalmas papírdobozokban hozták magukkal az engedélyek leadásáról szóló dokumentumokat.



„Tíz gépünk volt Pest megyében, de csak egyet tartunk meg” – feleli kíváncsiskodásunkra egy öltönyös negyvenes úriember, majd sietve távozik. 
 
„A gépeink kétharmadát leadtuk, százat azonban még megtartunk” – mondja a következő távozó ügyfél, egy 35-45 év közötti, szemüveges fiatalember. „Kivételesen az ügyfélszolgálat is jól működött, nem kellett várakoznunk, azonnal fogadtak bennünket. Természetesen gondolkozunk azon, hogy áttérünk majd a szerver alapú gépekre, de a feltételeket nem ismerjük, mert a végrehajtási rendelet még ki sem jött.  Az ügyfélszolgálatosokat is hiába kérdeztük erről, ők sem tudtak semmit mondani. Persze, nem ők tehetnek róla, hanem a vezetők, velük viszont lehetetlen beszélni” – vázolja tömören a helyzetet a Budapesten I. és II. kategóriájú termekben pénznyerő automatákat üzemeltető vállalkozó.
 
„Minket is elég rosszul érintett az új törvény, így csak a játékhelyeink húsz százalékát tartjuk meg, ami összesen négy gépet jelent” – jegyzi meg egy alacsony, köpcös baranyai játékszervező, aki kivételesen más ügyeit jött intézni a fővárosba, majd még hozzáteszi: „Ha meglesznek a szerver alapú gépek szabályai, megpróbáljuk visszaállítani a hiányzó nyolcvan százalékot, vagy még egy kicsit többet is. A gond az, hogy az ügyfélszolgálaton egyelőre semmilyen információval nem tudtak ellátni a szerver alapú gépek üzemeltetéséről.
 
„Kétségbeejtő és egyben felháborító, ami velünk történt. Szerintem azoknak, akik a változásokról döntöttek, fogalmuk sem volt a következményekről ” – fogalmaz egy bőrkabátos, magas hölgy, aki eddig adminisztrátorként dolgozott egy családi vállalkozásban. „Három alkalmazottból ketten vesztettük el az állásunkat, mert a változások következtében a 24 gépünkből mindössze öt maradt. Ötvenhárom éves vagyok, s mivel a szervizeléshez nem értek, a szakmámban, női szabóként elhelyezkedni nem tudok, fogalmam sincs, mihez fogok kezdeni. Pedig nemcsak magamról, hanem a kilencedikes fiamról is gondoskodnom kellene…”
 
Hasonló helyzetbe került egy 36 esztendős fiatalember is, azzal a különbséggel, hogy neki hatéves ikrei számára kell előteremtenie a betevőt.
„Tizenöt éve vagyok a szerencsejáték-iparban, egykor krupiéként kezdtem, később vállalkozó voltam, az utóbbi időben pedig technikusként dolgoztam. Most azonban én is elveszítettem az állásom, mert a cégünk negyven gépéből csak kettő maradt meg. Lehet, hogy kimegyek külföldre dolgozni, addig a szülők támogatásából élünk meg valahogy” – magyarázza, majd gyorsan hozzáteszi, hogy megadott időpontra jöttek, s az ügyfélszolgálat ilyen szervezetten még sohasem működött a Sas utcában.
 „Még az a szerencse, hogy Ausztriában, Salzburg környékén is dolgozok, és arrafelé kiszámíthatóbbak a szabályok” – kapcsolódik be a beszélgetésbe a főnöke, aztán arról beszél, hogy már 2007 óta folyamatos a visszaesés a játékgéppiacon. „Akkor még 165 gépet üzemeltettünk, mára ezekből csak kettő maradt meg.”
 
„A törvénymódosítással tönkretették ezt a szektort!”  –  ezt már egy zöld pulóveres, 30-as férfi jelenti ki, aki olyan cégnél alkalmazott, amelyik az egész országban területén, nagyobb városokban is üzemeltet gépeket.
„Gusztustalannak tartom az egészet, elsősorban a módszert, ahogyan csinálták. Miért nem mondták ki nyíltan, hogy be akarják szüntetni a hagyományos gépek üzemeltetését? A mi cégünknél 220 pénznyerő automatából csak 40 maradt meg, de januárban újabb leadások várhatók, mert a köztudottan erős forgalmú november és december után januárban mindig jelentős a visszaesés. Ezért könnyen lehet, hogy jövőre már csak a gépeink 10-15 százaléka fog üzemelni. Egyelőre félállásban dolgozok tovább, de januártól lehet, hogy már én is az utcára kerülök” – mondja, majd búcsúzóul ő is megdicséri az ügyfélszolgálatot. „Arra számítottam, négy-öt órán át eltart az adminisztráció, ehhez képest háromnegyed óra alatt végeztem.”
 
Nos, ez volt a kis magyar játékgéppiaci valóság 2011. november 2-án, Budapesten, a Sas utcában. Folytatás januárban. A nagy kérdés persze az, hogy merre tovább: gépek nélkül, vagy a könnyebben ellenőrizhető, szerver alapú játékgépekkel?
 

Címkék: nyerőgép,