Repkednek a dollármilliók az amerikai szerencsejáték lobbiban

2014-07-29
Az amerikai kongresszus az online szerencsejáték tilalmát fontolgatja, a lobbisták pedig pro és kontra is harcba szálltak, és az adatok szerint nem sajnálják dollárjaikat érdekeik érvényesítésére…

 

A Lindsey Graham szenátor és Jason Chaffetz által márciusban bemutatott, az amerikai online szerencsejáték törvény, a Wire Act visszaállítására irányuló javaslat az elképzelés támogatói és ellenzői körében is valóságos pénzköltési rohamot váltott ki, melyet ráadásul a politikai vonatkozású kiadásokkal kapcsolatos korlátozások lazítása egyre inkább lehetővé is tesz. Az opensecrets.org összegyűjtötte a szerencsejáték ipar vezetői által tett felajánlásokat.

 

Sheldon Adelson kaszinómágnás rendszeresen leteszi névjegyét a tilalom mellett, és biztosítja, hogy kongresszusbéli támogatói megfelelőképpen jutalmazva legyenek. A a világ legnagyobb kaszinóvállalata, a Las Vegas Sands milliárdos elnök-vezérigazgatója nemrégiben kijelentette, hogy az online szerencsejáték ipar „egy katasztrófa, egy daganat, egy olyan méreg, melyet minden jó embernek kerülnie kell”.  Ennek megfelelően Adelson igyekezett ösztönözni a törvényjavaslat elsődleges szenátusbéli támogatóját: ebben a ciklusban családja 15.600 dollárral, a Las Vegas Sands PAC pedig 5.000 dollárral támogatta Grahamet.

 

Az utóbbi időben a vállalat tovább erősítette lobbitevékenységét a törvényjavaslat támogatására; a Las Vegas Sands az idei évben rekordösszeget különített el erre a célra. A második negyedévben 290 ezer dollárt fizetett ki csak az online szerencsejáték elleni lobbizásra, illetve annak a két törvényjavaslatnak a támogatására, mely betiltaná az online szerencsejátékokat. Ezzel az éves lobbiköltsége 460 ezer dollárra emelkedett – hat hónap alatt annyit költött, amennyit az eddigi rekord lobbiévnek számító 2008-ban összesen.

 

Adelson üzleti és politikai riválisa, a Caesars Entertainment, még többet költ lobbizásra. A Caesars tulajdonában több kaszinó is van, köztük olyan New Jersey-i létesítmények, melyeknek online szerencsejáték liszensszel is rendelkezik. A cég a második negyedévben 980 ezer dollárt költött különböző ügyek, köztük az online szerencsejáték támogatására, és ezzel eddigi teljes ilyen jellegű költése elérte az 1,8 millió dollárt. Ez már igen közel van ahhoz az 1,9 millió dollárhoz, melyet a Caesars ilyen célra költött 2013-ban. 

 

Számos más csoport is aktívan harcol Adelson erőfeszítései ellen. A Churchill Downs Inc. lóverseny és kaszinó konglomerátum, valamint a piacvezető online lóversenyfogadási portál tulajdonosa 95 ezer dollár költött lobbizásra a második negyedévben, elsősorban a tilalom ellen. A Boyd Gaming 230 ezer, az MGM Resorts pedig 240 ezer dollárt költött az online szerencsejátékok támogatására. 

 

A Wynn Resorts, Steven Wynn kaszinóbirodalma 2013 óta nem lobbizott, abban az évben a vállalat 80 ezer dollárt költött „nemzetközi adózás és online szerencsejáték ügyekre”. Steve Wynn, aki saját jogán is nagy adományozónak számít, nemrégiben csatlakozott Adelsonhoz az online szerencsejáték ellen, de nem nyilatkozott az ügyben. 

 

Egyik játékos presztízse sem mérhető azonban Adelsonéhoz, ráadásul egy másik szerencsejáték vezető sem fektetett annyi személyes energiát (érts: pénzt) abba, hogy politikai tőkét kovácsoljon, mint ő. 

Adelson gyorsan kihasználta a politikai hozzájárulásokkal kapcsolatos korlátok lazulását, miután a Legfelsőbb Bíróság döntött a McCutcheon ügyben. Április 2-i ítéletében a bíróság eltörölte azt a limitet, mely azt szabályozta, hogy a gazdag donorok összességében mennyit költhetnek a jelöltek támogatására. Ez azt jelenti, hogy egy jól szervezett adományozó most majdhogynem korlátlan mennyiségű pénzt költhet ilyen-olyan céljaira, ha betartja az egy jelöltre és egy bizottságra vonatkozó határértékeket. A döntés ugyanis a kampányadományok összesített határának eltörlése mellett változatlanul hagyta azt az érvényes szabályozást, amely szerint egy adományozó egy kétéves ciklus alatt egy-egy jelöltet vagy bizottságot legfeljebb 2.600 dollárral támogathat, és hogy egy országos politikai pártnak maximum 32.400 dollár adhat.

 

Adelson és rokonai már eddig is óriási összegeket költöttek a politika befolyásolására úgy, hogy külső csoportoknak adományoztak. 2011-ben Newt Gingrich élvezte Adelson támogatását a republikánus elnöki jelölésért való sikertelen harcában. A kaszinómogul és felesége 15 millió dollárral támogatta Gingrichet abban a ciklusban. Végül Mitt Romney is megszerezte támogatásukat - 30 millió dollár értékben. Összességében a kaszinómogul és felesége, Miriam legalább 92 millió dollárt költött a 2012-es ciklusban külső csoportok támogatására.

 

Adelson júniusban 32.400 dollárt – az egy évben engedélyezett maximális összeget – adományozott a Nemzeti Republikánus Kongresszusi Bizottságnak, és ugyanaznap szintén 32.400 dollárt a Republikánus Nemzeti Bizottságnak. Ezzel teljes politikai kiadásai (a külső csoportoknak adott ajándékokon kívül) legalább 155.500 dollárra emelkedtek ebben a ciklusban. (A McCutcheon ügy előtt ennek limitje 123.200 dollár volt.)

 

Adelson bővebb családja is hasonló kifizetéseket eszközölt a republikánus párt bizottságai és jelöltjei felé. Felesége, Miriam és lánya, Shelley júniusban fejenként 32.400 dollárral támogatta mind az RNC-t, mind az RNCC-t; Shelley további 32.400 dollárt adott az NRSC-nek, így apjához hasonlóan összesen ő is 155.500 dollárt költött. Miriam Adelson szintén legalább 155.500 dollárnyi támogatást nyújtott a republikánusoknak.

 

Adelson mostohalánya, Yasmin Lukatz, és férje, Oren Lukatz is osztotta a zsetonokat. Mindketten 32.400 dollárt adtak az NRSC-nek és az NRCC-nek is ugyanazon a júniusi napon. Oren Lukatznak elég mély a zsebe egy fotóművészhez képest – politikai felajánlásai hűen tükrözik apósáét. A házaspár ebben a ciklusban több, mint 200 ezer dollárt költött támogatásra.