Nevada legveszélyesebb sportfogadója: Billy Walters

2014-09-07
Bill Walters igazi sportfogadó legenda. Évente úgy 15 millió dollárt keres szerencsejátékokon, ráadásul évtizedek óta nem volt egyetlen veszteséges éve sem, ezért az oddsmesterek „Nevada legveszélyesebb sportfogadójaként” emlegetik.

 

5 évesen kezdett el szerencsejátékokat játszani, és azóta sem hagyta abba. Őt tartják a világ legnagyobb és leggazdagabb sportfogadójának, aki szerint a sportfogadás összetettebb képességeket igényel, mint a póker. De nem csak a fogadásban volt „szerencséje”, 1986-ban a Golden Nugget kaszinóban, Atlantic City-ben 3,8 millió dollárt nyert ruletten, kihasználva egy régi kerék hibáját. 

 

Azonban nem mindig volt ez így… Walters a Kentucky állambeli Munfordville-ben született rendkívül szegény családban, az anyja sokat ivott, nem nagyon törődött a három gyerekkel, akiket nagyanyjuk nevelt. Walters már akkor biliárdtermekben lebzselt, mikor a legtöbb gyerek még azt sem tudja, mi az a szerencsejáték. „Ötévesen kezdtem el biliárdozni.” – mondta a 60 Minutes című tévéműsor számára készült interjúban. „Hatévesen kilenc golyóval játszottam egy pennyért. 13 éves koromra már egészen jó játékos voltam.” Mikor megkérdezték, hogy pénzt is keresett-e vele, azt válaszolta: „Igen. Volt olyan, hogy nyertem 4 vagy 5 ezer dollárt, vagy ilyesmi. De nem 13 évesen, csak úgy 15-16 éves koromtól.”

35 éves koráig Billy Walters tipikus szerencsejáték-függő/vesztes volt. Állandóan le volt égve, több bukmékernek tartozott, sehol sem kapott hitelt. Annak ellenére, hogy sikeres használtautó kereskedő volt, amivel évente 4-500 ezer dollárt keresett, soha egy fillérje sem volt, mert az összes pénzét eljátszotta. 

 

Függetlenül attól, hogy épp mi volt a munkája, lélekben mindig profi szerencsejátékosnak tartotta magát – biliárd, römi, póker, blackjack, rulett, golf, lovak, bármi jöhetett … 1982-ben Vegasba költözött és minden energiájával arra koncentrált, hogy valóban profivá váljon. 

Ekkoriban csatlakozott a „Computer Group” elnevezésű, mára hírhedtté vált szindikátushoz, mely azzal forradalmasította a sportfogadást, hogy számítógépre vitte az adatokat.  Ne feledjük, ez abban a korban volt, mikor a legtöbb fogadó még a reggeli újságok alapján tette meg tétjeit! A számítógépek kiköpték a számokat, Walters pedig munkába lendült, és végigjárta az összes Vegasi kaszinót olyan oddsszokat keresve, melyekre rávetheti magát, vagy olyanokat, melyeket úgy érezte, manipulálhat.  A többi, ahogy mondani szokás, már történelem… 

 

A sportfogadásnak köszönhetően az egykor szegény fiúból, több száz millió dolláros vagyonnal rendelkező üzletemberré vált. Világszerte 7 háza (az egyik nem kevesebb, mint 29 millió dollárt ér), 8 autókereskedése, 9 golfpályája és több bevásárlóközpontja van. Van egy 20 millió dolláros magánrepülőgépe, és egy óriási birtokon elhelyezkedő irodája, ahol egy csapatnyi sportszakértő, statisztikus, matematikus és programozó dolgozik neki. 

Ami egyedülálló Walters esetében, az az hogy megvan a szükséges pénze ahhoz, hogy ha nem tetszik neki egy odds, rá tudja kényszeríteni a bukmékereket arra, hogy megváltoztassák. Ha Walters úgy gondolja, hogy a favorit fog nyerni, de nem tetszik neki az oddsz, akkor fogja magát, és embereivel az esélytelenre fogadtat. A fogadóirodák biztonságos működéséhez a játék mindkét oldalán nagyságrendileg ugyanannyi pénz kell, hogy legyen, ezért Walters tétjeire azzal válaszolnak, hogy növelik az oddsszot, hogy több tétet vonzzanak a favoritra. Ekkor Walters akcióba lendül, és arra utasítja partnereit, hogy párhuzamosan még nagyobb fogadást kössenek a favoritra. 

Elsősorban egyetemi és profi labdarúgásra, valamint néha kosárlabdára is fogad, és állítólag soha nem volt még egy veszteséges éve sem azóta, hogy a 80-as években elkezdte a sportfogadást.

Sikerei ellenére egész karrierjét figyelembe véve „csak” 57 százalékos nyerőszázalékkal rendelkezik, ami nem tűnik magasnak, ahhoz képest, hogy a nem-ráfizetési határ 52,38 százalék, tehát minimum ilyen százalékban kell nyernie egy sportfogadónak ahhoz, hogy nyerő pozícióba kerüljön.

 

A Computer Group szindikátussal olyan sok pénzt keresett (például egyedül csak a 2010-es amerikai futball döntőn, a Super Bowl-on 3,5 millió dollárt), hogy a hatóságok azt gondolták, hogy illegális fogadóirodát működtetnek. Később Walterst is pénzmosással és maffiakapcsolatokkal vádolták, sőt hasonló okok miatt most is eljárás folyik ellene.

Arra a kérdésre, hogy hányszor emeltek vádat ellene, Walters azt válaszolta Lara Logannak, a 60 Minutes műsorvezetőjének. „Négyszer. Háromszor vádolt meg a nevadai ügyészség ugyanazért. Vádat emeltek, elmentem a bíróságra, dobták az ügyet. Ismét megvádoltak ugyanazért, ismét elmentem a bíróságra, ismét dobták. Ismét megvádoltak, ismét mentem a bíróságra, végül ez volt harmadik alkalom.”

Egyik alkalommal sem tudták rábizonyítani a vádakat, és Walters építette tovább fogadási üzletét. Jobb lett, abban, hogy megjósolja, hogy melyik csapat fog nyerni és mennyivel, mint  a bukmékerek. Az évek során sokan próbáltak kémkedni Walters után, még a kukáját is átkutatták, hogy megpróbáljanak valamit megtudni arról, hogy milyen csapatokra fogad és mennyivel, így Walters egyre inkább a biztonság és titkolózás megszállottja lett. Az információ olyan értékes számára, hogy még azok a konzulensei sem találkoztak soha egymással, akikkel 30 éve együtt dolgozik.

 

Walters egy év alatt átlagosan 15 millió dollárt (3,2 milliárd forintot) kaszál szerencsejátékokon, ami bevételeinek csupán 20 százaléka. Könnyedén kiszámolhatjuk, hogy évente ezek szerint úgy 75 millió dollárt keres, leginkább ingatlanokból. Nem rossz … erre mondják azt, hogy teljesült az igazi amerikai álom!

 

Címkék: sportfogadás,