Miért a tenisz a fogadási csalások egyik elsőszámú célpontja?

2015-07-14
A teniszt egyre-másra érik a bundavádak a hírhedt, 2007-es Nikolay Davigyenko - Martin Vassallo Arguello meccs óta, amely először mutatta meg a nagy nyilvánosságnak, hogy mennyire befolyásolhatóak a kisebb tornák meccsei.

 

A bukik tudták, hogy valami nem stimmel. 11 fogadó, közülük kilenc Oroszországból, hétmillió dollárt tett fel a Betfair portálján keresztül arra, hogy 2007. augusztus 2-án Martin Vassallo Arguello megveri Nikolay Davigyenko-t Lengyelországban az Orange Prokrom Open-en. A fogadásokat – melyek az átlagos fogadási volumen tízszeresét tették ki – azután játszották meg, hogy Arguello, aki akkor 87. volt a világranglistán, 6-2-re elveszítette az első játszmát a legjobb öt közé tartozó, Davis-kupa-győztes, többszörös Grand Slam-elődöntős orosz Davigyenkóval szemben. Davigyenko végül a harmadik szettben lábsérülés miatt feladta a meccset. Az oroszt egyből bundával gyanusították, ám ő hivatalos orvosi papírral védekezett, amelyet az ATP doktora állított ki sérüléséről. A Betfair jelentette az esetet az ATP-nek, a szervezet vizsgálatot indított, melynek végén tisztázták a játékosokat a vád alól. Ennek ellenére nem igen lehet találni olyan teniszrajongót, aki szerint ne lett volna megbundázva a találkozó…

 

Az idei év eleji, francia és olasz játékosokat érintő bundabotrány kapcsán a téma most újra napvilágra került a The Daily Beast egy cikkében, amely megpróbált utánajárni annak, vajon milyen nagyságrendű probléma lehet a bunda a teniszsportban. Egy általuk idézett 2014-es tanulmány becslése szerint az összes torna elsőkörös mérkőzéseinek egy százaléka lehet manipulálva, azaz évente több mint 20 meccset befolyásolnak a fogadók. Egy másik becslés szerint hetente több mérkőzés juthat erre a sorsra, bár ez még mindig elhanyagolható hányada az összes profi meccsnek.

 

Miért ennyire sérülékeny a tenisz bunda-szempontból?

 

Több tényező kombinációjával kell számolni, és ezekből néhány azt is megmagyarázza, hogy miért érinti jobban a probléma a profi lista alján szereplő játékosokat.

 

Az első, talán legnyilvánvalóbb ok, hogy a tenisz egyéni sport, legalábbis ha nem vesszük figyelembe a páros meccseket. Egy személyt kell csak megfizetni azért, hogy dobja a mérkőzést (ahogy például az ilyen szempontból ugyancsak kockázatos bokszban és egyéb küzdősportokban is), és nincsenek csapattársak vagy cserejátékosok, akikkel le lehetne cserélni a nem teljes erőbedobással küzdőket.

 

Azt is meg kell hagyni, senki sem vádolja Roger Federert és Rafael Nadalt Wimbledonban, hogy bundáznák a mérkőzést. Ennek egyik oka, hogy egy ilyen meccseket intenzíven ellenőrizik, de talán még fontosabb, hogy ezek a játékosok extrém módon meg vannak fizetve, tehát ezen a szinten a mérkőzés befolyásolásához nagyon sok pénz kellene, ha egyáltalán sikerülne. Próbálkozások azért vannak – Novak Djokovic például azt mesélte, hogy még 2006-ban százezer dollárt ajánlottak neki egy meccs befolyásolásáért.

 

A Challenger Tour és más alacsony presztízsű tornák versenyzői azonban nem keresnek ilyen jól, ráadásul akár még veszteséges is lehet számukra egy-egy versenyen való részvétel, az utazási és edzési költségeknek köszönhetően. Csak az utazási költségek évi több mint 100 ezer dollárt jelentenek egy versenyzőnek, egy teljes állásban mellette dolgozó edző pedig körülbelül 50 ezer dollárjába kerül évente.  

“Ha egy teniszjátékos rájön, hogy ugyan jó játékos, de sosem lehet belőle igazi sztár, a fogadók kedvére való játék könnyedén jobb életet nyújthat számára, mint az, ha megpróbál bekerülni a top10-be.” – vélekedik Brian Tuohy újságíró. „Mivel a költségek miatt a gyengébb játékosok tulajdonképpen mínuszban vannak egy-egy verseny után, egy bunda bevállalása jövedelmezőbb lehet számára, mintha nyerne valamennyi kis pénzt a tornán.”

Emiatt van az, hogy ők az elsődleges célpontjai a kockázatot nem vállaló fogadóknak.

 

A másik probléma az, hogy a fogadóknak nem kell feltétlenül befolyásolniuk a meccs végeredményét ahhoz, hogy profitot érjenek el, ugyanis sok fogadó oldal és bukméker kínál fogadásokat szettekre vagy egyéni játékokra, így a játékosok abban is meg tudnak állapodni, hogy bizonyos események adott időpontban történjenek. Így aztán a bundázók is elégedettek és összességében a profi teniszezők is nyerni tudnak.

 

„Az egyik általános bundázási mód, amikor az első két szettet egy előre megbeszélt forgatókönyv alapján játsszák, míg a harmadikat már tisztességesen” – mondta idén Ian Dorward sportelemző.

 

A Tennis Integrity Unit egy olyan testület, melynek a feladata az ilyen esetek felszámolása és a játékosok magatartásmintáinak bemutatása. Márciusban Elie Rousset és Walkter Trusendi hat-hat hónap felfüggesztést és pénzbüntetést kaptak a korrupcióellenes szabályok megsértése miatt annak ellenére, hogy mérkőzés végeredményének manipulálására nem került sor.

 

Bármit is csinál azonban a Tennis Integrity Unit, valószínűtlen hogy módosítani tudják azt a jelenlegi játékkultúrát, amely arra ösztönzi a világranglista alsóbb régióiban szereplő játékosokat, hogy segítséget nyújtsanak azoknak fogadóknak, akik biztosra akarnak menni a nyereményük tekintetében.

 

Amire szükség lenne az az, hogy a profi tenisz kompenzációs rendszerét minden szinten újragondolják, erre azonban a közeljövőben egész biztosan nem kerül sor.