Így változtatták meg az adatbázisok a sportfogadást

2017-08-30
A különböző algoritmusok használata mind a bukikat, mind a fogadókat sokkal kifinomultabbá tette.

 

2017. július 16-án Roger Federer legyőzte Marin Cilicet, és ezzel nyolcadjára is megnyerte a Wimbledoni teniszbajnokság trófeáját. Kiszámítható végeredmény született egy egyébként megjósolhatatlan két hetes teniszbajnokság végén, mely során topjátékosok kényszerültek a vártnál jóval előbb búcsúzni.

 

A valószínűtlen eredmények ellenére – vagy éppen azért –, a fogadók csődültek a fogadóirodákba. Az Economist szerint a Paddy Power Betfair, a világ egyik legnagyobb fogadóirodája, közel 1,3 milliárd dollárnyi forgalmat bonyolított az idei Wimbledoni teniszbajnokság alatt.

 

De nem csak az átlagos szerencsejátékosok mutatnak megújult érdeklődést a sportfogadás iránt. Az utóbbi években a pénzügyi és technológiai emberek is egyre inkább vonzódnak a szerencsejáték szektorhoz: a befektetési bankok egykori kvantitatív kereskedői vándoroltak át a sport világába; és a fogadóirodák weboldalain ma már egyáltalán nem szokatlanok az olyan álláshirdetések, melyben a gépi tanuláshoz értő szakembereket keresnek. De mi keresnivalójuk van a komplex algoritmusoknak a világ egyik legrégebbi szórakozása környékén?

 

A sportra összpontosító kvantitatív módszerek Amerikából erednek, ahol a sportszakmai vezetők felfedezték, hogy trendeket figyelhetnek meg, és taktikákat alakíthatnak ki a főiskolai versenyek adatainak elemzésével. 2011-ben „Moneyball” címmel film is készült ebből Brad Pitt főszereplésével, melyben egy baseballedző rekorddöntő nyerési sorozatot produkál, miután adatbázisok elemzésének segítségével választ játékosokat a csapatába.

 

A baseballt olyan sportágak is követték, mint az európai labdarúgás, a tenisz és a golf. Úgy egy évtizede a bukmékerek is elkezdték alkalmazni ezeket a módszereket a labdarúgás oddsszainak finomhangolására. Korábban egy-egy meccs alatt manuálisan módosították a nyerési- és gól esélyek paramétereit egy táblázatban. Egy trader csak egy eseményt tudott figyelemmel kísérni egyszerre, és a korlátozott erőforrások miatt csak a legnépszerűbb meccsek szerepeltek az élő fogadási kínálatban.

 

Csupán pár évbe tellett, és az élő fogadás – mely manapság az összes fogadási forgalom 60%-át teszi ki – uralja a piacot. Mindez a kvantitatív módszerek gyors finomításának köszönhető. Az öntanuló algoritmusok, melyek óriási mennyiségű adat megemésztésére képesek, folyamatosan pontos nyereményszorzókat kalkulálnak ki az egyre változatosabb események egyre növekvő számára (mondjuk egy futballmeccs következő gólszerzőjére, vagy az egy teniszmeccsen előforduló ászok számára). 

 

Az élő fogadás folyékony természete nem teszi lehetővé, hogy a bukmékerek ellenőrizzék a konkurencia oddsszait, és ez még fontosabbá teszi azt, hogy az általuk használt algoritmus jó és pontos legyen. Az erőteljes számítási erőforrások ma már azt is lehetővé teszik, hogy rövidebb leállások legyenek.

 

Korábban a fogadási szolgáltatóknak akár öt percre vagy még annál is tovább fel kellett függeszteniük a piacot, hogy módosítsák a nyereményszorzókat, mikor egy játékos büntetést vagy piros lapot kapott, mely igencsak frusztrálta a fogadókat. Manapság kevesebb, mint egyperces leállásokra van csak szükség, és egy trader egyszerre több eseményt is képes felügyelni.

 

Ahogy a bukik egyre kifinomultabbá válták, úgy váltak azzá a fogadók is. A 80-as években két profi szerencsejátékos - William Benter és Alan Woods - volt a kvantitatív szerencsejáték úttörője. Hongkongi lóversenyfutamokra fogadtak, ami maga a paradicsom volt egy statisztikus számára, hiszen ugyanazok a lovak versenyeztek egymás ellen a szezon folyamán, és ez lehetővé tette a konzisztensebb modelleket.

 

Módszerüket azóta szerencsejátékosok generációi sajátították el és finomították. Az olyan nagyon hatékony piacokon, mint például a lóversenyzés, a fogadások többségét a nagy összegben játszó, számítógépes szindikátusok adják, melyek a kvantitatív kereskedésre hagyatkoznak. Valóban, egyre több szerencsejátékos hagyja a fenébe a bukmékereket, és fogadnak egymás ellen az olyan kifinomult modelleket alkalmazó úgynevezett „fogadási tőzsdéken”, mint amilyen például a Betfair is.

 

Az ilyen előnyök „kiveszik a szerencse tényezőjét a szerencsejátékból” – mondja Adam Kucharski, londoni matematikus, és elbátortalaníthatja az alkalmi fogadókat. Az alkalmi fogadók azonban úgy tűnik, még nem tűntek el: 2013 óta megtízszereződött az online szerencsejáték fiókkal rendelkező britek száma.

 
Címkék: sportfogadás,