A férfi, akitől rettegnek a kaszinók

Don Johnson hat hónap alatt 15 millió dollárt, mintegy 3,2 milliárd forintot nyert Atlantic City kaszinói blackjack asztalainál. Azóta sem szívesen látott vendég ezekben a létesítményekben...

 

A pennsylvaniai üzletember 2011 áprilisában 12 óra alatt 6 millió dollárt tett zsebre, és ezzel egymaga sikeresen tönkretette a kaszinó havi eredményét. Pár hónappal azelőtt az akkor 49 éves szerencsejátékos 5 millió dollárt vitt haza a Borgatából, 4 milliót pedig a Caesarsból.

 

Johnson hihetetlen nyerőszériája nem jött túl jól az utóbbi időkben egyébként is gyenge eredményt felmutató Atlantic City kaszinói számára. A Tropicanában tett látogatásával egymaga megtizedelte a kaszinó havi profitját, vezetőjét, Mark Giannantonio-t pedig, aki 100 ezer dolláros körönkénti limitet engedélyezett Johnson számára, egy héttel később kirúgták. A Ceasars - eredményei elismeréseképpen - világszerte kitiltotta Johnsont a létesítményeiből. 

 

Johnson hihetetlen szériája természetesen gyanakvást szült, az első nyilvánvaló magyarázat pedig a kártyaszámolás volt. A kártyaszámolók fejben tartják az összes kijátszott kártyát, és aztán ahhoz képest alakítják a taktikájukat, hogy milyen értékű kártyák maradtak még az asztalon. (Ehhez a taktikához kitűnő memóriára, és még kitűnőbb matematikai képességekre van szükség.) A filmekből ismertté vált kártyaszámolás csalásnak minősül – legalábbis a kaszinók véleménye szerint. Legtöbb államban (New Jersey-ben nem) ki is tiltják a kaszinókból azokat, akikről ismert, hogy ezt a trükköt alkalmazzák. 

 

A biztonsági kamerák felvételeit vizsgálva Johnson esetében azonban semmilyen illegális gyakorlat jelét sem találták a szakértők, és arra a megállapításra jutottak, hogy tisztességes módon kopasztotta meg a házat. 

 

 

Johnson elmondása szerint, ő nem csak egyszerűen besétált a kaszinóba, és elkezdett játszani, ahogyan azt az legtöbb játékos teszi. Ez szerinte csak pénzkidobás, hiszen a játék szabályai jelentős előnyt biztosítanak a ház számára. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet nyerni a standard szabályok mellett; persze olykor-olykor nyernek az átlagos játékosok is, de legnagyobb részük veszít – és minél tovább játszanak, annál többet veszítenek.

 

A Johnsonhoz hasonló kifinomult, nagy pénzeket kockáztató játékosok nem hajlandóak a standard szabályok szerint játszani, és még azelőtt jobb feltételeket tárgyalnak le maguknak, hogy betennék a lábukat a kaszinóba. És mivel a kaszinók sokkal nagyobb becsben tartják a nagy pénzekben játszó kaszinócápákat, mint az átlagos ügyfeleket, hajlandóak is különböző engedményeket és luxus kiegészítőket ajánlani nekik. 

 

Mikor egy kaszinó mondjuk 10 százalékos kedvezményt ad a veszteségekből, az azt jelenti, hogy ha a játékos például 100 ezer dollárt veszít, csak 90 ezret kell fizetnie. Ezen kívül egyes kaszinók jelentős, többezer dollár értékű ingyenes kezdő zsetont is biztosítanak a cápák számára, csak hogy mozgásba lendüljenek a dolgok. De Johnsonnak például még ez sem volt elég. Kiszámolta, hogy pár ezer dollárnyi ingyenzseton, plusz egy 10 százalékos kedvezmény még azt jelentené, hogy a kaszinó egy pár órányi játék után még mindig kicsi pluszban van. Még mindig a játékos veszít. 

  

2010-ben a kaszinók kezdtek kétségbeesni. Míg Atlantic City 11 kaszinójának bevétele 2006-ban még 5,2 milliárd dollár volt, addig 2011-ben már csak 3,3 milliárd. Bevételeik tehát egyre csökkentek, a kaszinócápák látogatásai egyre ritkultak, pedig ebben a helyzetben a kaszinók egyre inkább rá vannak szorulva a legértékesebb ügyfeleikre, a cápákra, akik óriási összegeket kockáztatnak – több tízezer, vagy inkább több százezer dollárt egy körben. Ezeknek a cápáknak a megkörnyékezése és becsalogatása nélkülözhetetlen, így a kaszinó marketingesei elkezdtek egyre agresszívebben harcolni a nagy pénzzel rendelkező ügyfelekért.  

 

A marketingesek ingyenes vacsorákkal, italokkal, luxus lakosztályokkal, magánrepülőkkel és miegymással csalogatják őket, varázslatos játszótérként mutatják be a kaszinójukat, ahol az olyan hétköznapi dolgok, mint a morál és a józanság szabadságra mehetnek. Ha gazdag vagy, nem a normális játékszabályok érvényesek! Arra játszanak, hogy a felajánlott luxuscikkekkel elvonják a játékos figyelmét, hogy ne is vegye észre, hogy ezek az ingyenes juttatások tulajdonképpen jóval kevesebbet érnek, mint amennyit veszítenek. Hiszen mit számít egy 20 ezer dolláros magánrepülőgépes utaztatás, ha aztán a játékos 200 ezret veszít az asztalnál? A jó „elit játékos” annyit veszít egy hétvége alatt, hogy egyensúlyba hozhatja akár egy kaszinó egész havi eredményét is.

„Olyan üzleteket kezdtek el kínálni, amit még soha senki nem látott New Jersey történetében. Soha nem hallottam még ilyesmiről, még olyan játékosok esetében sem, mint Kerry Packer, aki 20 millió dollárral érkezett, és több milliárd dollárnyi vagyona volt.” – mesélte Johnson. 

 

Természetesen nem minden cápa egyforma. „Ha valaki folyamatosan jó döntéseket hoz, a ház előnye relatíve kicsi; talán nyerünk úgy átlagosan száz döntésenként egy vagy két körrel többet, mint ő. De vannak más típusú blackjack vagy craps játékosok, akik nem használnak tökéletes stratégiát, és az ő esetükben nagyot lódul a ház előnye. Tehát a kaszinók között nagyobb a verseny azokért a játékosokért, akik nem olyan jó képességűek.” – mesélte Tony Rodio, a Tropicana vezetője az Atlantic magazinnak. 

 

A kaszinó számára az a művészet, hogy a jól képzett cápát megkülönböztesse a kevésbé jó képességűtől, aztán az előbbit elbátortalanítsa, az utóbbit pedig elaltassa. Az ipar buzgón figyelemmel kíséri a nagy összegeket kockáztató játékosokat; és ha a játékos hírnevet szerez azzal, hogy sokat nyer, nem udvarolnak neki tovább. A legutolsó dolog tehát, amit egy jó képességű játékos akar, az az, hogy elismerjék képességeit, néhányan még álruhát is öltenek, mikor játszani indulnak. 

 

A Tropicana sajnálatos módon csak akkor szerzett tudomást Johnson képességeiről, mikor már túl késő volt, mikor már hihetetlen feltételeket és kedvezményeket alkudott ki magának. Pedig Atlantic Cityben ismerték Johnsont. A kaszinók saját kutatói elmondták megbízóiknak, hogy Johnson jó képességű játékos, aki nagy összegekben játszik. De nem tartották elég jónak ahhoz, hogy el kellene bátortalanítaniuk, vagy kerülniük kellene őt. 

Valójában 2010 végén, Johnson állítása szerint, a kaszinók keresték meg őt. 

Johnson akkor már egy éve nem játszott a Borgatában. Évek óta próbálta kiismerni a blackjacket, de sosem tudott nagy összeget nyerni. Elfogadott egy „életreszóló kedvezményt”, de mikor nyerésre fordult, elveszítette azt. Minden kedvezmény úgy működik ugyanis, hogy egy bizonyos összeget veszíteni kell ahhoz, hogy hasznosítani lehessen. Ha mondjuk van valakinek egy 20 százalékos életreszóló kedvezménye 500 ezer dollárra, ahhoz, hogy igénybe lehessen venni a kedvezményt, előbb el kell veszíteni azt az összeget, amennyit az előző látogatások alkalmával nyert, plusz még 500 ezer dollárt. Mikor ez megtörtént Johnsonnal, tudta, hogy az alapszabályok ellene játszanak, tehát nincs értelme tovább játszania. 

Ezt el is magyarázta a Borgatának, mikor megpróbálták visszacsalogatni. 

“Nos, mi lenne, ha változtatnánk ezen?” - idézte fel Johnson a kaszinó vezetőjének kérdését az Atlantic magazin interjújában. „Mi lenne, ha látogatásonként számolnánk a kedvezményt?” 

Johnson elkezdett tárgyalni velük.

Mikor a Borgatával lezárták a tárgyalást, a Caesars és a Trop is hasonló feltételeket ajánlott neki. Ekkor kezdte el őket szisztematikusan megverni, egyiket a másik után. 

 

Elméletileg ilyesmi nem történhetne meg. A kaszinók számítógépes modelleket használnak arra, hogy az utolsó pennyig kiszámítsák az esélyeket, és úgy tudják alakítani a feltételeket, hogy azzal magukhoz csábítsák a cápákat, de még ne veszítsék el a házelőnyt. De akkor mégis hogyan történhetett meg, hogy ezek a kaszinók végül mégis olyan kedvezményeket adtak Johnsonnak, ami még a saját bevallása szerint is „őrület” volt? „Szerintem valaki egyszerűen csak hibázott a számításoknál.” – mondta egy interjúban.

 

Johnson azonban nem hibázott. A Tropban például 20 százalékos kedvezménnyel volt hajlandó játszani miután a vesztesége elérte az 500 ezer dollárt, de csak akkor, ha a kaszinó úgy alakítja a játék szabályait, hogy az csökkenti a házelőnyt. Johnson pontosan kiszámította, hogy mennyi előnyt szerezhet minden egyes kis módosítással. Nem árulta el, hogy végül pontosan miben állapodtak meg a Troppal, de köztük volt például az is, hogy egy kártyával többet húzhat, valamint az is, hogy az ászt tetszés szerint 1-nek vagy 11-nek számíthassa, míg a ház fixen 11-nek.

 

Johnson elmondása szerint az egyezség lehetővé tette számára, hogy gyakorlatilag 50-50 eséllyel játsszon a kaszinó ellen, és a 20 százalékos kedvezménnyel minden megjátszott dollárjából csak 80 centet kockáztatott. Kezdetben 1 milliót kellett kockáztatnia a saját pénzéből, de mint később elmondta: „Nem veszíted el az 1 milliót. Ha eléred az 500 ezres veszteséget, megállsz és fogod a 20 százalékos kedvezményedet. Csak 400 ezerrel tartozol nekik.”

Egy 50-50 játékban alapvetően ugyanannyit kockáztatsz, mint a ház, de ha szerencséd van, és elkezdesz nyerni, nincs okod megállni. „Már előnyben voltam a házzal szemben, így az volt a filozófiám, hogy vállalhatok extra kockázatot, mert az ő pénzükkel játszom, a saját engedményüket használom ellenük.” – mesélte.

 

Johnson élete, saját elmondása szerint, nem igazán változott. Nem vett semmi nagyobb dolgot, és még mindig ugyanabban a házban lakik, mint korábban. Az elmúlt években azonban Jon Bon Jovival, és Charlie Sheennel lógott együtt, a világ legdrágább pezsgőjével locsolta le egy londoni klub vendégeit, és ő rendezte meg Pamela Anderson születésnapi partiját – élvezi tehát a szerencsejátékos körökben szerzett hírnevét. 15 millió dolláros nyereménye óta azonban már a legtöbb kaszinó tisztában van azzal, hogy ki is Don Johnson, és nem valószínű, hogy valaha is újra ilyen kecsegtető feltételeket ajánlanak neki…

 
Címkék: kaszinó, nyeremény,