Magyar jog
 |
A szerencsejáték-piac alakulása Magyarországon 2010-2017 - 7. rész
A szerencsejáték-piac átalakításának utóélete (peres és egyéb eljárások itthon és külföldön)
Nyerőgépek betiltásának következményei
Alkotmánybíróság
Szabó Máté, az alapvető jogok biztosa álláspontja szerint sértette a vállalkozók tulajdonhoz való jogát az a mód, ahogy betiltották a pénznyerő automaták működtetését, valamint a kormány eljárása ellentétes volt a bizalomvédelemmel és azzal a követelménnyel is, hogy a jogszabályok hatályba léptetésekor kellő felkészülési időt kell biztosítani a jogi környezethez való alkalmazkodáshoz, ezért az Alkotmánybíróságtól kérte a törvénymódosítás egyes szakaszainak megsemmisítését.
Az ombudsman szerint a törvényhozó szabadon eldöntheti, milyen mértékben teszi lehetővé piaci szereplők szerepvállalását a szerencsejáték piacon, és abban sem kívánt állást foglalni, hogy a szerencsejáték társadalmilag helyes-e, ugyanakkor a minimális felkészülési idő hiánya véleménye szerint mindenképpen sérti az alkotmányt, ahogy a meglévő engedélyek (azaz vagyoni értékű jogok) jogalkotói úton azonnali, kártalanítás nélküli megvonása is.
Az ombudsmantól függetlenül két gazdasági társaság is kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál a szerencsejátékról szóló törvény felülvizsgálatát.
Az Alkotmánybíróság a megsemmisítésre irányuló indítványt és az alkotmányjogi panaszokat elutasította:
• közérdekűnek tekinthető és önmagában véve nem ütközik alaptörvényi rendelkezésekbe a jogalkotónak a törvényjavaslat indokolásában kinyilvánított azon szándéka, hogy szociális, egészségügyi és gazdasági okokból radikálisan csökkentse a társadalom leginkább veszélyeztetett csoportjai, rétegei hozzáférhetőségét a pénznyerő automatákhoz,
• a szerencsejátékok formái közül a pénznyerő automaták kiemelt, szignifikáns szerepet játszanak a játékszenvedély és az ahhoz vezető játékfüggőség okozásában.
• a törvénymódosítás hatályba léptetése valóban nem biztosított felkészülési időt, ez azonban nem sérti a jogállamiság elvét, mivel a nemzetbiztonsági kockázat elleni minél sürgősebb fellépés tette szükségessé.
• az esetlegesen biztosított felkészülési időszakban kiszámíthatatlanul felerősödött volna a pénznyerő automatákhoz fűződő „játékkedv”, azaz éppen a kivédendő negatív jelenségek szaporodásához vezethetett volna, a felkészülési időszak végéig.
• az állam, a szerencsejátékok szervezése, mint állami monopólium körében szabadon eldöntheti, hogy liberalizálja az adott tevékenységet, azaz nagyobb teret enged a magánvállalkozásoknak (…), vagy azokat, illetve azok egy részét, kizárólagos gazdasági tevékenysége körébe vonja.
• az ügyben a kártalanítás biztosítása jogállamiságból eredő elvárás, amelynek a jogalkotó a nemzetbiztonsági kockázattal kapcsolatos eljárás lezárása után eleget tehet.
A nemzetbiztonsági kockázattal kapcsolatos eljárás lezárása azonban nem történt meg, mivel Pintér Sándor Schreiber Istvánhoz, a Magyar Szerencsejáték Szövetség elnökéhez címzett 2013. december 16-i levele alapján ez folyamatos információelemző vizsgálat, így amíg jogszabály másképp nem rendelkezik, ez az állami feladatellátás nem zárul le. A levél megfogalmazása alapján kijelenthető, hogy a kormány (illetve annak egy tagja) úgy döntött, a szerencsejáték piacon érdekelt cégek (és azok tulajdonosainak, dolgozóinak) kártalanítása – bármit is mond az Alkotmánybíróság – nem történhet meg.
Más kérdés, hogy az Alkotmánybíróság abból a törvényjavaslat-szövegből indult ki, amely – mint mára kiderült – hamis indokokat tartalmazott, hiszen a valódi cél nem a szerencsejáték visszaszorítása és a szenvedélybetegek óvása, illetve a szenvedélybetegség kialakulásának megelőzése volt, hanem a nyerőgépek üzemeltetésének (és az abból származó profit) átterelése a teljes mértékben privatizált kaszinókba.
Peres eljárások itthon és külföldön
A hazai perek első fokon sorra elbuktak, illetve egyetlen per jutott el egészen a Kúriáig. Nemzetközi szinten is elindultak a perek, mely eredményeképp az Európai Unió Bírósága ítéletében (2015) igazat adott a szerencsejáték szervezőknek, és elmarasztalta a magyar államot az átmeneti idő és a kártalanítás elmaradása kérdésében, valamint a kártérítési pereket visszautalta Magyarországra megadva a jogalapot az ezt követő perekhez.
A Kúria azonban úgy döntött, a kártérítés egyedül a betiltás 2012. októberi időpontjától december 31-ig jár, ezzel mintegy rendkívül szűken (félre)értelmezve az Európai Unió Bírósága által hozott ítéletet. Az indoklás szerint a szerver alapú működést a bíróság nem látta biztosítottnak (ahhoz új engedély lett volna szükséges), ez azonban normatív alapon, nem pedig egyedi mérlegelésen alapult volna, így kérdéses, hogy a bíróság döntése nem lép-e be a spekuláció világába.
A játékbevétel-adó ötszörösére emelését nem tartotta jogsértőnek a Kúria, mivel az adó kivetése és a mérték megállapítása az állam joga (még akkor is, ha ezzel csődbe kergetik az adófizetésre kötelezettek jó részét), és a játéktermek, banki hitelek, bérlemények, ingó- és ingatlan beruházások témájában is igen szűken határozta meg a kárként való megtérítés lehetőségét, például az ingatlanok értékvesztését illetve használhatatlanságát már nem vette figyelembe, mert szerinte azok még használhatóak másra is.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt is folytak perek, ezek azonban okafogyottá váltak akkor, amikor az Európai Unió Bírósága meghozta jogalapot teremtő ítéletét – legközelebb akkor kerülhetnek újra tárgyalásra a nyerőgépek betiltásával kapcsolatos ügyek, ha a második menetben is kimerítik az érdekeltek a hazai jogorvoslati lehetőségeket.
Annyi azonban látszik az elmúlt öt év pereiből, hogy Magyarországon nincs sem a jogalkotó, sem a végrehajtói ágon szándék a szektor kárvallottjainak kártalanítására és – hasonló szellemben – a Kúria sem ültette át egy az egyben az Európai Unió Bírósága által hozott ítéletet a hazai joggyakorlatba. Az elmúlt öt év arra sem volt elegendő, hogy egységes jogi álláspont szülessen atárgyban, miszerint az egykori tulajdonosok és üzemeltetők, valamint egyéb, az iparággal kapcsolatban álló szolgáltatók (szoftverfejlesztők, vendéglátók, stb.) igényt tarthatnak-e a beruházásaik, valamint az elmaradt hasznuk megtérítésére, illetve milyen mértékben lehet felelős az állam, és az államot képviselő döntést hozó politikus olyan (utólag hamisnak bizonyuló indoklású) döntésért, amely egzisztenciák ezreit döntötte romba egyetlen éjszaka alatt.
A lehetséges (és jogos) kártérítés mértékéről csak becslések vannak, de mindenképpen százmilliárdos nagyságrendű az összeg már az elmaradt haszon nélkül is, ha pedig ehhez hozzáadjuk a betiltás, illetve a monopoljogot kapó online kaszinó tulajdonosára várakozásból adódó játékadó-bevétel kiesést, akkor 2012 óta a nyerőgépek betiltásáról, illetve kaszinókba áttereléséről szóló politikai döntés több százmilliárdos adóbevétel kiesést, azaz kárt okozott (és okoz ma is) az adófizetőknek. Csak a játékadó-bevétel évente kb. 30 milliárddal kevesebb, mint amennyi lehetne, ehhez jön még a szektorban tevékenykedő cégek és magánszemélyek társasági, helyi, fogyasztási, forgalmi és személyi jövedelemadó, valamint a különféle járulékok jogcímén elmaradt befizetése.
Az online kaszinó versenykorlátozó jogszabályi szabályozása
Az online kaszinóra vonatkozó magyar szabályozás sem felel meg a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó uniós irányelvnek. Az Unibet International vs. NAV ügyben a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság nyújtott be előzetes döntéshozatali kérelmet 2014-ben, mert az Unibet véleménye szerint a magyar törvényalkotás nem volt összhangban ezzel az irányelvvel. Az Európa Unió Bíróságának főtanácsnoka, Maciej Szpunar indítványa szerint komoly átláthatósági problémák merültek fel az online szerencsejátékok szabályozásával kapcsolatban Magyarországon, a koncessziós jog odaítélésére jogosult magyar hatóság pedig olyan széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezett, amely nem biztosította egy objektív és előzetesen ismert kritériumokon alapuló pályáztatási eljárás lebonyolítását, azaz annak adhatott engedélyt, akinek akart és attól vonhatott meg engedélyt, akitől akart.
Az indítványt a bíróság elfogadta, és megállapította az uniós alapelv megsértését, valamint azt, hogy a magyar törvény feltételei aránytalanok, és nem indokolhatók fogyasztóvédelmi vagy közpolitikai indokkal. A szerencsejátékok szervezése közérdekből korlátozható (itt erről nincs szó), de nem sértheti az egyenlő bánásmód követelményét és a döntéshozatal átláthatóságának garanciája is hiányzik.
Az Európa Unió Bíróságának döntése – ahogy a fentebb említett ügyben, így itt sem – eredményezi automatikusan az érintett magyar jogszabályok semmisségét, ám jogalapot ad a későbbiekben a koncessziós szabályok által hátrányosan érintett piaci szereplőknek egy esetleg kártérítési igény érvényesítéséhez. Ha ez bekövetkezik, a piac Vajna-féle monopolizálásának anyagi terheit végső soron szintén az adófizetőknek kell vállalniuk úgy, hogy emellett az ebből a piaci szegmensből elmaradó játékadó-bevétel kiesés is őket terheli.
A cikksorozat korábbi részei itt találhatóak
AÁ
Szerencsejátékokkal kapcsolatos hatályos magyar jogszabályok
Kína a drasztikus visszaesés ellenére optimista a makaói szerencsejáték ipart illetően
Dupla jackpot: egy napon nyert a lottón és a kaszinóban is egy nő
 |
 |
