Így játszotta át a kormány Vajnáék kezébe a szerencsejáték szektor nagy részét - 4. rész

2017-11-22
A szerencsejáték-piac alakulása Magyarországon 2010-2017 - 4. rész

 

A pénznyerő gépek teljes beszüntetése

 

Egy hónapnak sem kellett azonban eltelnie ahhoz, hogy a törvényhozást domináló szereplők körében valami olyan esemény történjen, amely gyökeresen megváltoztatta a Rogán-féle javaslat által teremtett, egy-két kivételezett személyre szabott, ám összességében sokszereplős „paradicsomot”. Arról csak feltételezések vannak, hogy mi vezethetett a friss status quo felrúgásához, íme néhány:

• jelentős politikai befolyással rendelkező személy kimaradt a piac újrafelosztásából, és ezt teljes erőbedobással sérelmezte – például a saját emberét a Hunguard nem akarta központi szerver üzemeltetőként a piacra engedni, stb.

a piacot befolyásoló politikai szereplők olyan mértékű korrupciós pénzt (havi apanázst) kértek a piac szereplőitől (a gépek üzemeltetőitől), amit azok nem tudtak, vagy nem akartak kifizetni. A fekete pénz rendelkezésre bocsátását az is akadályozhatta, hogy a piacon jelenlévő kisvállalkozásokat szinte képtelenség lett volna ilyen célra összefogni és a „járadék” fizetést (azaz a szektor védelmi pénzének havi szinten rendelkezésre bocsátását) megoldani.

az ágazat tőkeerős nagyvállalkozói tevékenyen befolyásolni akarták a piacra lépést (pl. központi szerverüzemeltető biznisz megszerzése formájában), ehhez korrupciós csatornákat kerestek és találtak is, csak a célszemély kiválasztása téves volt. Azaz nem a legnagyobb befolyással rendelkező szereplőnek adták oda a döntés befolyásolására szánt összeget, de az is elképzelhető, hogy akinek odaadták a százmilliókat az megbukott és párton belüli, szintén az ágazat átalakításában érdekelt politikai ellenfele ezt a megzsarolására és befolyásának megszüntetésére használta fel. Ennek a lehetőségnek a tényleges megtörténtét Lázár János szavai is alátámasztják, mely szerint akiknek sok pénze van, az szinte természetes módon megpróbálja megközelíteni az államigazgatás középső vagy felső szintjeit. Elmondása szerint tanulságos történetek pedig vannak a tárgyban, hogy az elmúlt 22 évben milyen hirtelen visszakoztak vagy éppen estek ki a politikából azok a szereplők, akik fel merték vetni a piac újraszabályozását. Tehát Lázár János tudja, valójában mi történt. Vagy legalábbis úgy tesz, mintha tudná.

• az erős, a szektor átalakításában érdekelt politikai szereplőket ellentétes, illetve rivalizáló érdekek motiválták, emiatt összemarakodtak, a totális elmérgesedést megelőzve rendet pedig egy ő fölöttük álló személy tett, gordiuszi csomóként kiiktatva a vita okát, illetve saját emberét hozva helyzetbe. Azt is tudjuk, aki az üzlet újrafelosztásából kimaradt, azért a döntéshozók szíve nem szakadt meg, már csak azért sem, mert aki a szerencsejáték-iparba invesztál az vegye tudomásul, hogy az extra haszon extra kockázattal jár (Lázár János).

 

Bármi is történt 2012-ben, a kormány (illetve annak legbefolyásosabb tagja) egyik napról a másikra úgy határozott, a teljes nyerőgép szektort (azaz a maradék 4.500 játékgépet) meg kell semmisíteni, méghozzá haladéktalanul és gyorsított eljárásban. Ezzel az intézkedéssel gátat szabtak annak a lehetőségnek, hogy – bár szigorú ellenőrzéssel – sokszereplős maradjon a piac, azaz a Rogán-féle javaslat értelmét vesztette.

A valódi indok máig ismeretlen (feltételezhetően a fenti lehetőségek közül az egyik, de elképzelhető az is, hogy több lehetőség kombinációja volt), a kormány mindenesetre a választópolgárok és a sajtó felé a később megszokottá vált kommunikációs paneleket alkalmazta, például:

• a korábbi intézkedések csak részben érték el a céljukat, a szegények (hátrányos helyzetűek) továbbra is áldozatai a félkarú rablóknak és a kormány feladata, hogy ezt megakadályozza.

• súlyos nemzetbiztonsági kockázatok merültek fel a szerencsejáték-ipar szereplőivel kapcsolatban, így azonnali intézkedés szükséges. A későbbiek során ugyan kiderült, semmilyen ilyen kockázat sem volt, a cél egyedül a szektor vállalkozói hitelének teljes lerombolása, a közvélemény szemében bűnözővé nyilvánítása volt, ez azonban nem vigasztalja az ágazat kisemmizettjeit.

• a porig rombolás extragyors sebességére azért van szükség, nehogy lobbisták módosítsanak egyes politikai szereplők szándékán (azaz a kormánypárt ez esetben saját döntés előkészítő és a szavazógép gombját nyomogató embereiben sem bízott).

• a teljes megszüntetés miatt az egyik napról a másikra kieső játékadó bevételeket (20-30 milliárd forintot) majd az online szerencsejáték pótolja – az az online szerencsejáték, amelynek feltételeinek újragondolásának és kidolgozásával, a törvényjavaslat benyújtásával egy időben Navracsics Tibort bízta meg Orbán Viktor. És amelynek még majd öt év kellett a tényleges beinduláshoz.

• a legszemfényvesztőbb indoklás pedig egyenesen Lázár Jánostól származott, aki szerint a Fidesz-MPP politikai családjának krédójával önmagában ellentétes a szerencsejáték. Kivéve természetesen akkor, ha ez a szerencsejáték a kormánypárt által preferált (meg dominált) kaszinókban és online platformon, valamint az állami szervezőn keresztül történik.

A törvény elfogadásával egyik napról a másikra az összes szórakozóhelyről és játékteremből eltűntek a nyerőgépek, és a kaszinó nyitás feltételeit is tovább szigorították. Ez utóbbi azért lényeges a piac szempontjából, mert így nyilvánvalóvá vált, bárki is csapott az asztalra és követelte ki a teljes beszüntetést (ezt még Putyin sem merte megtenni Oroszországban), egyedül a saját emberét kívánta helyzetbe hozni a teljes magánüzemeltetésű szerencsejáték-piacon.

A piaci szereplőket fájdalmasan érintette a döntés, hiszen teljes egzisztenciájuk egyik napról a másikra szűnt meg úgy, hogy

• előtte a kormány már frusztrálta őket az adó drasztikus emelésével,

• a szektor tiszta játékbevételei fix adóterhelés mellett áttekinthetőek és jól ellenőrizhetők voltak (adóhivatal felügyelete, stb.), ráadásul a friss módosításnak köszönhetően a központi szerver üzemeltetőjén keresztül minden adathoz hozzáfért a hatóság,

• a hivatalos nyerőgép üzemeltetők egyben ellátták a piac tisztaságának felügyeletét is (saját üzletük nyereségességének biztosítása érdekében felkutatták és bejelentették az illegális gépeket, stb.)

• belehajszolta őket olyan beruházásokba (auditálás, automata vásárlás, stb.), amelyek immáron teljesen feleslegessé váltak,

• a piacra lépők személyét már eleve a kormány határozta meg az audit cégen és a Matolcsy-minisztériumon keresztül, így ebből a szempontból is érhetetlen volt számukra a hirtelen döntés,

• mindezt álságos indokokkal (hátrányos helyzetűeken élősködés, nemzetbiztonsági kockázat, stb.) úgy támogatta meg a kormány, hogy a közvélemény még véletlenül se érezzen szimpátiát a szektorban dolgozók iránt.

Mindeközben a kormány erőteljesen támogatta a nemzeti online kaszinó beüzemelését, amelyet még véletlenül sem nyilvánított károsnak (családrombolónak, szenvedélybetegek kihasználójának, stb.), illetve az audit cég is többszázmilliós hasznot húzott az olyan auditálások elvégzéséből, amelyre – mint utólag kiderült – valójában semmi szükség sem volt.

A törvénymódosítás azonban sokkal többet ártott a magyar gazdaságnak összességében, mint csak a kieső játékadó-bevétel:

• azonnali elbocsátásokat és üzembezárásokat eredményezett a döntés (jelentős adó- és járulékkiesést generálva),

• az ingatlanpiacon százával jelentek meg az eddig szerencsejáték céljára használt, immáron üressé vált ingatlanok,

• a magyar piacra befektetni szándékozók megtudták, bármit is mondjon a kormány (a parlament), annak már másnap is az ellenkezője történhet, így a magyarországi befektetések kockázata extra magas,

• aki pedig megkérdőjelez bármilyen számára kedvezőtlen intézkedést, az rögtön nemzetbiztonsági kockázattá lesz nyilvánítva.

A nyerőgépek betiltásának rövid- és hosszútávú nyertesei egyértelműen a kaszinók voltak, hiszen a játékosok egy része a szórakozóhelyekről és játéktermekből átszokott a kaszinókba:

„A pénznyerő automaták üzemeltetésével kapcsolatos 2012. évi jogszabályi változások eredményeként 2013. évben kiugróan magas, több mint ötszörös árbevétel növekedést ért el a Társaság az előző évhez mérten ezen a játékterületen. Ennek következtében a részarány is eltolódott, míg 2012. évben az összes játékbevétel 35 százaléka származott a pénznyerő automaták üzemeltetéséből, addig 2013. évben ez az arányszám 73 százalékra, 2014. évben 78 százalékra nőtt.” (Belvárosi Kaszinó Kft. 2014. évi beszámolójának kiegészítő melléklete)

A számokat látva nem véletlen tehát, hogy törvényben tiltották meg a nyerőgépek üzemeltetését, hiszen az ebből eredő forgalom és árbevétel a sok-sok vállalkozástól egy mozdulattal átkerült a kaszinókat üzemeltető pár céghez, illetve azok tulajdonosaihoz.