Így játszotta át a kormány Vajnáék kezébe a szerencsejáték szektor nagy részét - 2. rész

2017-11-02
A szerencsejáték-piac alakulása Magyarországon 2010-2017 - 2. rész

 

A cikksorozat első része itt olvasható

 

Második lépcső: Rogán Antal átrendezi a piacot (1. rész)

 

Rogán Antal szintén 2011-es törvényjavaslata volt az, ami egyértelművé tette, az Orbán-kormányt egyáltalán nem a költségvetési bevételek érdekli, és még csak nem is az, hány áldozata van napi szinten a „félkarú rablóknak”, hanem szimplán le akarja fölözni a szerencsejáték piacot - egyrészt a piacon jelenlévők személyének saját jogon meghatározásával, másrészt a bevételek az állami költségvetés helyett privát szférába való átcsatornázásával.

A törvényjavaslat lényege az volt, hogy

• minden nyerőgép (azaz helyhez kötött pénznyerő rendszer) olyan központi szerverre legyen kötve, amely a beérkezett adatokat továbbítja az adóhatóságnak (átláthatóság és nyomon követhetőség),

• lehetővé tette az online szerencsejátékot (azaz a nem helyhez kötött szerver alapú pénznyerő rendszereket),

• átstrukturálta a nyerőgépet üzemeltetők adó- és egyéb fizetési kötelezettségeit,

• új, a játékbevétel jelentős hányadát felszippantó szereplőket léptetett a piacra (központi szerver üzemeltetők, auditor).

Magával az ötlettel, miszerint minden nyerőgép központi szerverhez csatlakozzon, semmi baj sem volt, sőt, a kezdeményezés uniós szinten is előremutató volt, szakmailag tökéletesen indokolható. A részletek azonban komoly kétségeket ébresztettek még a legelfogulatlanabb szakértőkben is, hiszen a jogszabályalkotók szándéka egyértelműen látszott, azaz az, hogy teljes befolyás alá kívánják vonni a magyar szerencsejáték piacot.

 

Aki meghatározza, ki léphet be a piacra extraprofit reményében – az auditor

Az új szabályozás alapján központi szerver üzemeltetőjévé csak olyan cég válhatott, amelyik átesik egy olyan vizsgálaton, amely garantálja, hogy a rendszer tiszta, a játékprogramok pedig a jogszabályoknak megfelelőek és manipulálhatatlanok. A vizsgálatot az auditálásra felhatalmazott és a jogszabályban foglalt követelményeknek megfelelő magáncég végezhette. 

A törvényalkotó nem bízta a véletlenre, ki határozhatja meg a piacra lépő „megbízható” cégek körét, ezért úgy határozták meg az auditor céggel szemben támasztott követelményeket, hogy annak csak egyetlen cég feleljen meg, mégpedig egy olyan cég, amelynek éppen a törvénymódosítást követően változott a tulajdonosi köre. 

A feladat végrehajtására olyan céget választottak, amely már 1990 óta létezett: elektronikus aláírás-létrehozó eszközök és egyéb elektronikus aláírási terméket tanúsítására kijelölt, és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság nyilvántartásába bejegyzett cég volt. Ez az egyetlen, minden kritériumnak megfelelő vállalkozás a személyre szabásnak köszönhetően a Hunguard Kft volt, amely 2011 decemberében 50%-ot meghaladó szavazati joggal rendelkező új tulajdonost is kapott Csík Balázs személyében. A későbbi történések bemutatták, hogy a kicsi, de immáron nagyon megbízhatóvá vált cég hirtelen nagyon sok mindenre lett képes, és nemcsak a szerencsejáték, hanem más üzletágak területén is bemutathatta oroszlánkörmeit. Az is kiderült, hogy Rogán Antalnak személyes kapcsolata is volt (közös szabadalom, Csík Balázs Rogán polgármestersége alatt vásárolhatott kedvezményes lakást az önkormányzattól, stb.) az általa helyzetbe hozott céggel, sőt bizonyos területeken (pl. közműcégek számla auditja, pénzintézetek informatikai auditja) az azóta már máltai többségi tulajdonú (és igen kedvezően adózó) Hunguard monopolhelyzetbe került több területen is.

A jogszabály olyan jogokkal ruházta fel a helyzetbe hozott magáncéget, amely egy demokratikusan működő országban szinte elképzelhetetlen, hiszen amellett, hogy egyedül csak ő végezhet központi szerverekkel kapcsolatos auditot, a jogszabály azt sem határozta meg, mennyit kérhet egy-egy ilyen vizsgálatért. Sőt, az eljárásra fordítható időt sem szabályozták le, ahogy azt sem, meddig és milyen indokkal húzhat el egy-egy vizsgálatot például hiánypótlásra felszólítással vagy kérdések feltevésével. Az auditor személye ellen nincs fellebbezés sem, azaz ha a magáncég elutasítja az engedély kiadását, akkor a kérelmezőnek immáron semmi esélye sincs belépni a piacra. A jogszabály szerint ebben az esetben sem kell visszatéríteni a vizsgálati díjat, így a piacról kitiltás mellett akár milliárdos nagyságrendű kár is érheti azt, aki nem felel meg a Fidesz-közeli cégnek.

A kalkulációk alapján az audit cég a 3-4 központi szervert üzemeltetni kívánó vállalkozás révén akár 600 millió forint árbevételhez is juthatott, a tartós pénzfolyamot pedig az biztosította, hogy a jogszabály alapján minden egyes szerver-módosítás után újabb audit szükséges, szintén előre meg nem határozott áron.

A kormány elérte tehát, hogy egyetlen magánszervezet határozhassa meg azt, ki mennyi profitot szerezhet a magyar szerencsejáték piacon úgy, hogy mindezért még vizsgálatonként akár 150 millió forintot is kérhet. Jogorvoslati lehetőség a döntései ellen minimális (például joggal való visszaélés indokkal), ám hivatalosan nincs olyan cég az országban, aki szakértői véleményében kifejthetné, tényleg történt-e szankcionálható cselekmény.

A Rogán-féle módosítás a maga módján zseniális, más kérdés, hogy a hatályba lépéssel mennyi kárt okozott akár a piaci szereplőknek, akár az adófizetőknek. A rendszer kialakítása egyértelműen magában hordozta a korrupció esélyét, hiszen a legális audit díjon felül zsebbe annyit kérhettek az ügyletre ráhatással bíró szereplők, amennyit csak nem szégyelltek, aki pedig nem fizetett, annak esélye sem volt bekerülni a piacra. 

 

Ahol az extraprofit keletkezik – a központi szerver üzemeltetői

A központi szerver üzemeltetésének feltételeit úgy határozták meg, hogy 3, maximum 4 ilyen tevékenységet végző cég uralhassa a teljes piacot. A javaslat alapján csak olyan cég üzemeltethetett ilyen szervert, amelynek ez kizárólagos tevékenysége, és kategorikusan kizárták annak a lehetőségét, hogy a Szerencsejáték ZRt üzemeltethessen akár egyet is. Ha abból a szempontból közelítjük meg a javaslat ezen pontját, miszerint az állami cég ugyanúgy tudta volna biztosítani a feltételeket mint bármelyik magáncég, akkor érthetetlen a kitétel, ha viszont abból a szempontból, hogy a szabályozásnak köszönhetően mennyi profit realizálódhatott éves szinten egy-egy ilyen szerverüzemeltetőnél, akkor már sokkal egyértelműbb, miért a privát szférát részesítették előnyben a javaslat alkotói, és miért zárták ki teljesen az államit.

A törvény végrehajtási rendelete volt az, amely nem hagyott kétséget, merre is áramlanak majd a szektor milliárdjai a jövőben. A központi szerver üzemeltetőjét a rendszerbe kötött műszaki egységek (terminálok, konzolok) után darabonként és havonta nettó 30 ezer forint (plusz áfa) illette meg, a minimum műszaki egységszám ezer darabban, a maximum pedig 12 ezer darabban lett meghatározva. A szerver üzemeltetőjét játékadó nem terhelte, az adóhivatalnak pedig egyfajta felügyeleti díjként a díjbevételének 1%-át kellett befizetnie, de havonta maximum 1 millió forintot.

A méretgazdaságosságot és a pénznyerők számát figyelembe véve a magyar piacot 3-4 központi szervert üzemeltető cég tudta lefedni, 10 ezer-10 ezer bekötött műszaki egységgel.

A kormány által jogszabályilag biztosított szuperprofit az alábbiak szerint alakult akkor, ha egy központi szerverhez 1.100 műszaki egység van csatlakoztatva (biztosítva, hogy fluktuáció esetén se csökkenjen a törvényi minimum ezer gép alá a bekötött egységek száma):

 

1 gép utáni befizetés

1 hónap: 30 ezer Ft

12 hónap: 360 ezer Ft

 

1.100 gép utáni befizetés (minimum bevétel)

1 hónap: 33 millió Ft

12 hónap: 396 millió Ft

 

10.000 gép utáni befizetés (átlagos bevétel)

1 hónap: 300 millió Ft

12 hónap: 3,6 milliárd Ft

 

A központi szerver üzemeltetőjének költségei:

• a piacra lépés költsége (a beruházás tárgyi eszközei és a szoftverek, audit, engedélyek, stb.) kb. 1-1,1 milliárd Ft

• éves rezsi (üzemeltetés, munkabér, díjak, stb.): 200-220 millió Ft.

A jogszabály által biztosított profit ebben az esetben már az első évben 3,6 milliárd Ft bevétel mínusz 1,3 milliárd piacra belépési és éves üzemeltetési költség, azaz már rögtön a nyitás évében kb. 2,3 milliárd nyereséget termel az üzlet úgy, hogy a teljes befektetés maximum 5 hónap alatt garantáltan megtérül. Ráadásul a szerver üzemeltetőjét csak a szokásos (társasági és helyi) adó sújtja, speciális különadó nem.

Mire a végrehajtási rendelet 2012. június 28-án megjelent, addigra már volt olyan cég (WSG Kft, a WEBGAM játékszerver tulajdonosa), amely már teljesítette is az audit feltételeit. Szabó József, a kft ügyvezetője kijelentette, a folyamat 9 hónapot vett igénybe, azaz már jóval azelőtt elkezdték az auditot, mint ahogy az arra vonatkozó részletes jogszabály megjelent. Azok a piaci szereplők, akik a végrehajtási rendelet megjelenésére vártak, hoppon maradtak, mivel az első piacra lépő a piac jól fizető, tőkeerős részét képes volt előlük azonnal lehalászni. 

A jogszabály alkotói nem bízták a véletlenre az első fecske védelmét: a szerver üzemeltetőjével a szerződést csak év végével engedték felmondani (6 hónapos határidővel), központi szerver üzemeltetésére pedig csak úgy kaphatott egy cég minisztériumi engedélyt, ha már minimum ezer megkötött szerződéssel rendelkezett. A nyerőgépek üzemeltetőinek fontos, hogy minél hamarabb csatlakozzanak a rendszerhez, így az első két szerverüzemeltető szerződéses állományfeltöltése akár maximum számra is biztosított volt, a többieké viszont már kétséges, sőt, a negyediké szinte lehetetlen akár minimum szintre is.

 
Folytatása következik ...