Gondolkodjunk!

Miért is tiltották be valójában a pénznyerőket?
Szerkesztőségünket nagyon érdekli, hogy a pénznyerő automaták betiltása mögött milyen valós okok állnak.

 

Végiggondoltuk a lehetőségeket, és arra jutottunk, hogy a betiltásnak nem lehet  valós indoka:

költségvetési ok, mert ezzel a lépéssel kiesik kb. 30 milliárd forint állami játékadó bevétel, amit a későbbiekben máshonnan  kell majd beszedni,   és az nem lesz fájdalommentes, 

közbiztonsági ok, mert az intézkedés következtében,  egy, a jelenleginél jelentősen kisebb, de illegális piac jön létre - a  hatás inkább az alkoholtilalom esetéhez lesz hasonló. Az az érvelés, hogy ez az iparág a maffia kezében van, éppen annyira nem helytálló megállapítás Magyarországra, mint Las Vegasra. Ha ebből bármi igaz lenne, akkor mit csinált a rendőrség az elmúlt években, hol vannak a feljelentések vagy a letartóztatások,

informatikai biztonsági ok, mert az új rendszerrel kapcsolatos biztonsági követelmények messzemenően rendben voltak, az ezeket tartalmazó végrehajtási rendelet átesett egy brüsszeli, úgynevezett notifikációs eljáráson is,

- játékos védelmi ok, mert az eddigi ellenőrzött gépek és szoftverek helyett államilag nem ellenőrzött eszközök fogják a játékosokat (sajnos első helyen a szenvedélybetegeket) kiszolgálni,

szociális ok (miszerint a jelenleg még működő gépekbe a szociális segélyüket dobálták be az emberek), mert az igazán hátrányos helyzetű településeken a drasztikusan megemelt adótételek miatt már nem üzemeltek gépek. 

 

Valós ok lehetne azonban az a vitathatatlan tény, hogy a pénznyerő gépeknek magas a társadalomra való veszélyessége.  Igaz az is, hogy ha minél több helyen érhetők el ezek a gépek, annál több szenvedélybeteget fog „termelni” az iparág. 

Megjegyezzük, hogy a szenvedélybetegséggel kapcsolatban bőven vannak viták, mind az elterjedtséget, mind a súlyosság szerinti kategóriák megállapítását illetően.  Szerkesztőségünk úgy számol, hogy az elmúlt két évtizedben mintegy 60.000 család lett ennek áldozata, és ezt szörnyen soknak tartjuk. Áldozatnak azokat a családokat tekintjük, amelynek legalább egy tagja annyi pénzt dobott be az automatába, amely a családi költségvetést - legalább átmenetileg - romba döntötte.

A szenvedélybetegség elleni küzdelem jegyében a pénznyerő automaták elleni fellépésnek van létjogosultsága. Meg kell jegyezni azonban, hogy a kocsmai és a játéktermi gépeket nem szabad egyformán kezelni. Az első esetben a gép ott van, ahol az esetleg már kevésbé józan állampolgár is található: a vendéglátóhelyen.  A klasszikus játéktermek száma jóval alacsonyabb, és ott a részeg ,” gumicsizmás”  játékost be sem  engedik. 

Egyet lehetne/lehetett volna érteni a gépek számának csökkentésével, az alkoholt árusító helyekről való kitiltásával, és egy kötelező játékos regisztráció bevezetésével (hasonlóval, mint ami a magyar kaszinókban is van). Ebben az esetben a játékosok élhetnek az önkorlátozás lehetőségével, és a kaszinó maga is bevezethet olyan szabályokat, ami például az egyhuzamban lejátszott játékidőt vagy a bedobott összeg nagyságát korlátozza, ahogy erre van is nyugat-európai példa.

 

Emlékeztetőül: a pénznyerő piac átalakítására 15 éve sorban születtek -  a tényleges megvalósulása előtt most megszüntetett -,  a nemzetközi terminológiában leginkább VLT néven ismert rendszer bevezetését szorgalmazó javaslatok. Egy ilyen rendszer mellett sok, általunk is elfogadott érv szólt.

A tavaly őszi Lázár-Rogán féle törvénymódosítás ebbe az irányba tett lépésként értelmezhető. Ennek fő eleme a tételes játékadó megötszörözése, és a VLT típusú játékrendszer előírása volt. Utóbbi az ezen a területen előforduló adóeltitkolást kívánta megszüntetni. A terület szakértőinek többsége – közte szerkesztőségünk - nem tartotta helyesnek ezt a megközelítést. 

A szakértői ellenvélemények nagy hányada az évek óta csökkenő gépszámból az iparág túladóztatását olvasta ki, az új adómértéktől a piac gyors összeomlását, az állami bevétek elmaradását és az illegális piac megjelenését prognosztizálta. A gépek ellenőrzését szolgáló úgynevezett fekete dobozokat pedig manipulálhatatlannak gondolta. 

Ezzel szemben a gépek 20 %-a tartósan fennmaradt, az állami adóbevételek kezdetben nőttek, majd a korábbi szint körül stabilizálódtak. Utólag azt gondoljuk, hogy ebben a kérdésben Lázár Jánosnak igaza volt, miszerint mégis lehetett egy jelentős, nem adózott jövedelem, és ez igenis kétségessé teszi a fekete dobozok manipulálhatatlanságát. Ki kell jelentenünk, hogy ha ugyanazt az adóbevételt 4500 db gép produkálja, az sokkal jobb mintha 22000 db hozná, mert így a gépekhez való hozzáférés – bár megmarad -, jelentősen nehezedik,   azaz csökken  a társadalmi veszélyessége, ugyanakkor még nem nyílik tér az illegális üzemeltetők számára.

 

A mostani - betiltó - intézkedés legvitatottabb része a "nemzetbiztonsági kockázat". De vajon ez mi? 

Lázár János nyilatkozata szerint a betiltás egyik oka a nemzetbiztonsági kockázat, amely a piaci szereplők szándékában érthető tetten. Kinek mire irányulhatott a szándéka?

A játéktermek (ide értve azokat a kocsmákat is, ahol gépek üzemeltek) tulajdonosainak szándéka teljesen közömbös, hiszen a jelen szabályozás szerint a forgalmon kívül semmire sincs ráhatásuk, az új szabályozás szerint itt nem is keletkezett volna különösebben magas profit.

 

Az auditor cég a feladatát már részben elvégezte, a pénzét meg is kapta, és legfeljebb a szervezők életét tudta  volna megkeseríteni.  Ha még maradtak is volna további kockázatok, a szabályozás módosításával azok teljesen megszüntethetők lettek volna. Az auditorra vonatkozó szabályozás jogi képtelenségéről, monopolhelyzetéről, zavaró tulajdonosváltásáról már több cikk megjelent, mi most csak a Morgás joga blogra utalunk. 

Ha a szabályozás az auditálás korrektségét teremette volna meg, azt kifejezetten üdvözültük volna. Érdekes kérdésként vetődik fel, hogy a Hunguardot helyzetbe hozó javaslatokat a belső egyeztetéseken ki tette meg, és ki menedzselte végig. Messzemenően hatósági vizsgálatra érdemesnek tartjuk ezt a kérdést, de  még ha itt bármilyen csúnya dolog derülne is ki, (szerintünk kiderülne) abból sem kellene a gépek betiltásának következnie.  Ráadásul valójában nem a Hunguard az egyetlen lehetőség. A Szerencsejáték Zrt által használt szoftvereket is auditálják (jellemzően a KPMG szakemberei), nemzetközileg pedig a GLI a legelismertebb cég, amely az ilyen jellegű vizsgálatokat elvégzi. 

 

A nem helyhez kötött automata rendszer egyetlen, a jelen szabályozásnak megfelelő privát üzemeltetője Andy Vajna, aki köztudottan Rogán úr barátja.  (A tv2 szerverén a videó már nem érhető el.) 

A nem helyhez kötött pénznyerő automaták (ez a terminológia az internetes kaszinókat jelenti) társadalmi veszélyessége, szenvedélybetegség okozó képessége egyébként sokkal magasabb, mint a játéktermi gépeké.

Az új szabályozással Vajna megtartja a pozícióját, tehát nem ő lehet a módosítás célpontja - vagyis nem ő jelenti a nemzetbiztonsági kockázatot. Vajna, mint kaszinó tulajdonos, a játéktermi gépek betiltásán is nyerni fog, hiszen az elegáns játéktermek komoly pénzzel rendelkező vendégei részben az ő kaszinójában fognak megjelenni.  Ezen a területen szintén indokoltnak látnánk egy alapos vizsgálatot. Megjegyezzük azt is, hogy a játékgépeket betiltása,  az internetes kaszinók és  a koncesszióval működő kaszinók számára  üzleti főnyeremény.

 

Kizárásos alapon folytatva a vizsgálódást, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy  a kormányzat szerint a nemzetbiztonsági kockázatot a pénznyerő automaták központi szerverét üzemeltetni tervezett vállalkozások szándékai jelenthetik. 

Nézzük tehát ezt a vállalkozói csoportot.

A pillanatnyi helyzet szerint egy vállalkozás, a Webgam rendszere jutott túl  az auditáláson  és állt  minisztériumi engedélyezés előtt, továbbá talán egy fél tucat más vállalkozásnál érkeztek el az auditálás küszöbére vagy már annak folyamatába. 

Egy ilyen rendszer kifejlesztése jelentős összeget emészt fel, és speciális szakértelmet követel meg, tehát itt csak komoly pénzügyi erővel rendelkező szereplők juthattak szóhoz.

Igaz, hogy ezen vállalkozások valós tulajdonosai nem láthatóak (vagy talán nem biztos, hogy azok a tulajdonosok, akiket látunk), és az is igaz lehet, hogy ezek legalább részben külföldiek.

 

A jogalkotás egész folyamata megerősíti, hogy a szerverüzemeltetésre pályázó vállalkozók - különösen igaz ez a Webgamra -, legalább a jogalkotási folyamat egy részében nagyon fontos belső, jogalkotást elérő kapcsolatokkal rendelkezhettek. Ezt igazolja az a tény, hogy egy meg nem jelent végrehajtási rendelet  tervezetére támaszkodva, az aktuális szabályok szerint az auditálásra még fel nem jogosított céget biztos nem bíznak meg az auditálás elkezdésével, - mint ahogy ez  megtörtént.  Már csak azért sem, mert ennek a költsége a hírek szerint jóval 100 millió forint fölött volt. A belső információk és a kapcsolatok erejét mutatja, hogy -  a végrehajtási rendelet végső szövegét tekintve - majdnem pontosan az történt (legalábbis egy darabig), amit a Webgam vélelmezett. A korrektség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a notifikációs eljárásra kiküldött végrehajtási rendelet tervezetét szerkesztőségünk is letöltötte a nyilvános weblapról, tehát ez megismerhető volt. Joggal lehetett gondolni, hogy ez a végrehajtási rendeleti szöveg a brüsszeli jóváhagyás után sokat nem fog változni. (A Népszabadság cikke is a Webgamra mutogat, bár  jeleznünk kell, hogy idáig semmiféle konkrét tény nem hangzott el.)

Azt is vizsgálni lehetne, hogy a jogalkotás során minden szereplő betartotta-e a hivatali titkok megtartásra vonatkozó szabályokat, de a jó információk ismerete önmagában nem bűncselekmény, jelen esetben pedig, mint látjuk, nem is voltak igazán jók az információk.

 

És vajon mekkora az üzlet nagyságrendje? Korábban már megírtuk, hogy egy sikeres szerverüzemeltető éves profitját 4 milliárd forintra, a beruházás megtérülési idejét pedig 1,5  hónapra becsültük. (Most úgy gondoljuk, hogy inkább 3 hónap lett volna.) Számításaink szerint a Vajna féle internetes kaszinó is hasonló profit kilátásokkal kecsegtet, bár sokkal kisebb beruházási igény mellett.

 

Azon egyébként, hogy egy iparág képviselői befolyásolni akarják a törvényhozást, nincs semmi csodálkoznivaló, ezt lobbynak hívják, és jogszabály határozza meg a kereteit. Továbbá, normál esetben az iparág képviselőivel egy szabályozás során egyébként is helyes dolog egyezetni, és ez is a döntés befolyásolásának az egyik fóruma. 

Természetesen itt is lehetséges korrupció, ha a döntéshozók meggyőzése pl. készpénzzel történik. Ez egyébként sima köztörvényes bűncselekmény, amit fel kell tárni, az elkövetőket pedig meg kell büntetni. (Bár meg kell jegyezni, hogy a „képviselő lefizetése a jogszabály alkotás befolyásolására” tényállás nem létezik, és a felderítése sem lenne egyszerű, továbbá a jogalkotásra érdemi befolyása csak kormánypárti képviselőnek lehet.)

Jelen esetben viszont a kormány/parlament  reakciója több, mint kétséges. Mert, ha az merült fel, hogy valaki jogellenes lobbymunkát végzett, vagy valaki tényleg képes a jelen politikai döntéshozók közül bárkit korrumpálni, akkor elég lett volna pl.  a szerverüzemeltetéssel az állami tulajdonú Szerencsejáték Zrt-t megbízni az illegálisan eljáró személyeket  pedig  hatósági vagy büntető eljárás alá vonni.  A Szerencsejáték Zrt lottó rendszere és üzemeltetési sajátosságai eléggé hasonlítanak egy ilyen, VLT jellegű rendszer működési feltételeire, előírásaira.

 

Itt jegyezzük meg, hogy a folyamat alakításában sem a Szerencsejáték Zrt, sem pedig a NAV Szerencsejáték Felügyeleti Főosztálya nem játszott/játszhatott szerepet.  Mindkét szervezetnél több szakmai ismeret van fölhalmozva annál, hogy ekkora - különösen a jogalkotás kezdetén produkált  - szakmai hibákat ne észrevételezték volna, ha lett volna lehetőségük.    Kívülállóságukat valószínűsíti  az a piaci pletyka is, hogy a Szerencsejáték Zrt nagyon nehezen és lassan döntötte el, hogy bekapcsolódik a szerver és automata piacon lévő lehetőségek kiaknázásába.  (Az  egyébként kifogástalan hírű osztrák partnerrel, a Novomatic-kal  együttműködve.) A Szerencsejáték Zrt gyenge lobby erejére mellesleg a cég vezérigazgatója, Szentpétery Kálmán egy korábbi interjúban panaszkodott is.  

 

Egyébként, ha volt is valamiféle korrupciós ügy (ami kis hazánkban nem lenne olyan nagyon meglepő, elég itt csak a korrupciós fertőződöttséggel kapcsolatos nemzetközi jelentésekre utalni), nem gondoljuk, hogy az értelmi szerző az automata piac fontos szereplői közül került ki, hiszen számukra  az internetes kaszinóra vonatkozó kedvezmények, és valószínűleg az auditorra vonatkozó szabályok is érdektelenek - bár ez utóbbira mérget venni azért nem lehet.

Azt is figyelembe kell venni, hogy az új szabályozás kapcsán  a Szerencsejáték Szövetség képviseletében eljárók először elítélték, majd több hónapon keresztül méltatták az egyébként az iparági szereplők többségének érdekeivel nem összhangban lévő törvényt.  Az ágazati pletykák szerint a  tervezett szerver üzemeltetésben a Szövetség elnökségének  fontos  tagjai is érdekeltek lettek volna.  Itt  fontosak az időpontok, mert először  az  vált világossá, hogy szerver üzemeltetés nagy üzlet lesz  (a notifikációs eljárásra  kiküldött végrehajtási rendelet tervezete tartalmazza  először az évi 360 000 forint + áfa kapcsolódási díjat (kiküldés időpontja 2012. március 9.) Az iparág fő képviselői ezt követően kezdtek lelkesedni. (Ezt a Szövetség elnökének 2012.05.14. napján tett nyilatkozatától számítjuk.)  

A szituációt és az időpontokat  úgy értelmezzük, hogy nem ők találták ki a konstrukciót, de nagyon tetszett nekik, hogy részt vehetnek benne. Itt egyébként a profitkilátás nagysága  óvatosságuk kárára ment, hiszen gyanús lehetett volna nekik, hogy egy évi 4 milliárd forint profitot hozó kockázatmentes üzleti lehetőség miért nem érdekli a Fideszhez közeli nagyvállalkozók egyikét sem. A piacon egyébként talán 3 ilyen cég fért volna el.

 

A fentiek alapján kijelenthetjük, hogy mi nemzetbiztonsági kockázatot nem látunk, bár ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy ez az ügy kicsit is rendben volt.

 

Akkor mi maradt? 

- Egy korrupciós ügy lehetősége, amelyben a kormányzat és a jogalkotás fajsúlyos szereplői voltak érintettek. Ha így van, akkor ez  az ügy nem lett sem rendesen feltárva, sem jól megoldva.

- Egy eltúlzott, szakmailag és pénzügyileg nem kellően végiggondolt lépés a játékszenvedély elleni harcban.

- Egy, a piac újraosztását célzó lépés, ahol a pénznyerő játékgép piac korábbi főszereplőit ellehetetlenítették, másoknak pedig lehetőséget teremtettek.

 
Címkék: nyerőgép,