Fantasy sport vagy illegális szerencsejáték – hol a határ?

2015-08-21
Európában is egyre terjednek az USA-ban igen nagy népszerűségnek örvendő fantasy sportok, ahol már hatalmas, milliárd dolláros üzletág épült köré. A legális, tudás-alapú játék és az illegális szerencsejáték között azonban igen vékony a határ – és sok fantasy sportbajnokság már át is lépte azt.

 

A fantasy sport lényege, hogy a játékos egy, a valódi világban létező sportbajnokság (NBA, NFL, Premier League, stb) valódi játékosaiból egy fantázia csapatot állít össze, az adott fantázia bajnokság szabályai szerint. A fantázia csapatba beválasztott játékosok a valódi világban mutatott teljesítményük alapján kapnak pontokat, tehát a fantázia csapat pontszámát a játékosok valós teljesítménye határozza meg. A fantázia sportbajnokság nyertese az, akinek a fantázia csapata a legtöbb pontot gyűjti.

 

Léteznek napi fantázia sport (DFS – daily fantasy sport) bajnokságok, ahol - ahogy a neve is mutatja - a játékosok nem egy teljes idényen keresztül versenyeznek egymással, hanem csak egy adott napon, vagy hétvégén – egy verseny tehát pár óra alatt lezajlik. A DSF játékok legtöbbje egy meghatározott összegű belépési díjat kér a versenyzőktől, a legjobbak pedig meghatározott összegű pénzdíjakat nyerhetnek. 

 

A DSF-ek az Egyesült Államokban – ahol a legtöbb államban a sportfogadás nem engedélyezett – a 2006-os szövetségi törvény (UIGEA) alapján nem számítanak szerencsejátéknak, azonban az UIGEA nem legalizálja a fantasy sportokat, hanem az államok jogkörébe utalja annak megítélését, hogy szerencsejátéknak tekinti-e vagy sem az adott bajnokságot. Mivel minden DSF bajnokság szabálya más és más, a kérdés mindig csak egy adott játék vonatkozásában ítélhető meg.

 

Két tényező van, melyektől függően ezek a „fizess, hogy játszhass” szisztémájú fantasy sport játékok – melyek ráadásul pénznyereményt is fizetnek – illegális szerencsejátéknak tekinthetőek-e az USA-ban: (1) a szerencse-faktor nagysága, és az, hogy (2) a bajnokság pénzdíja függ-e a résztvevők számától.

 

Szerencse-faktor

 

Ahhoz, hogy egy játék szerencsejátéknak minősüljön, három feltételnek kell teljesülnie: legyen tét, a játék kimenetele a szerencsétől függjön, és legyen nyeremény.  A kiskaput a fantasy sport esetében az jelenti, hogy változó a megítélése annak, hogy mennyire függ a szerencsétől illetve a játékos tudásától a végeredmény, illetve az hogy az Egyesült Államokban államról államra változó az, hogy mekkora szerencse-faktor kell ahhoz, hogy egy játék már szerencsejátéknak minősüljön. 5 állam kapásból tilt minden olyan játékot, amiben bármekkora mértékű szerencsefaktor van. 12 államban, például New Yorkban, azonban csak akkor tekintik szerencsejátéknak a játékot, ha a szerencsének lényegesen nagyobb súlya van, mint a játékos tudásának.  Egyben minden fantasy sport játék megegyezik: valamilyen szinten a szerencse mindegyik esetében közrejátszik a végeredményben - emiatt pár államban, például Iowában ezek a játékok illegálisak. 

 

Azokban a fantázia sport bajnokságokban, melyeket egész szezon alatt játszanak, mint a valódi világban – a tudásnak nagyobb szerepe van, mint a szerencsének. Ezek a tradicionális fantázia sportok ezért a legtöbb államban legálisak. A napi bajnokságok azonban – ahol a szerencsének jóval nagyobb szerepe van – pengeélen táncolnak mind az 50 államban. 

 

Díjak és résztvevők

 

Sok állam különbséget tesz a nevezési díj és a fogadás között, és egyértelmű jogszabály van, mely értelmében legális, ha egy játékban vagy versenyben való részvételért fizetni kell, feltéve, ha a nyereménynek nincs köze a résztvevők számához. Ha egy játék nyereményét előre meghatározzák, és nem függ attól, hogy hány résztvevő nevez be a játékba, ezek az államok tehát engedélyezik a játékot. Ha azonban a nyeremény egy részét a nevezési díjak egy bizonyos százaléka teszi ki, vagy ha részben vagy egészben a résztvevők számától függ, ezeknek az államoknak a törvényei az úgynevezett nevezési díjat illegális tétként értelmezik.

 

Az összes nevezési díjat szedő fantázia sport portál, ami valódi pénzes nyereményt kínál, éppen ezért előre meghatározza annak összegét. Sok közülük azonban fenntartja a jogot, hogy törölje a játékot, és visszatérítse a nevezési díjat, ha a nevezések száma nem ér el meghatározott időre egy bizonyos határt.

 

Milliárd dolláros piac

 

Jelenleg a DraftKings és a FanDuel a valódi pénzes fantázia sportok piacának két legnagyobb szereplője, de ez hamarosan megváltozhat, hiszen a növekvőben lévő piacra már szemet vetettek a Szilikon-völgy óriási techcégei is. Nem véletlen, hiszen az Eilers Research piackutató cég előrejelzése szerint a fantázia játékok forgalma az elkövetkező évben évi 40 százalékkal fog nőni, és 2020-ra a DSF piac értéke elérheti a 14,4 milliárd dollárt. A becslések szerint az idei évben körülbelül 16 millió játékos, több mint 4 milliárd dollárt költ majd el a DSF oldalakon.

A DraftKings 2014-ben 304 millió dollárnyi nevezési díjat gyűjtött be, ami döbbenetes fejlődés az egy évvel korábbi 45 millióhoz képest. A FanDuel bevétele a 2013. évi 57 millió dollár után tavaly már 622 millió dollár volt.

A DraftKings indít bajnokságokat baseballban, kosárlabdában, labdarúgásban, amerikai fociban, autóversenyzésben és különböző küzdősportokban is. A versenyzők játszhatnak ingyen is, de pénzért is, a beugró 25 cent és 5.000 dollár között van. A cég az idei évben a becslések szerint 1,2 milliárd dollárnyi nyereményt fog kifizetni.

 

A szerencsejáték szektor szabályozást követel

 

Most, hogy a DraftKings és a FanDuel értéke is megközelíti az 1 milliárd dollárt, a szerencsejáték ipar is elkezdett felfigyelni rájuk, és egyre többen hangoztatják, hogy a napi fantázia sport játékok ugyanolyan szigorú szabályozást érdemelnek, mint a többi szerencsejáték vállalat.

 

„Véleményem szerint a napi fantázia sport-fogadást legalizálni kell, csakúgy, mint a hagyományos sportfogadást.” – jelentette ki a William Hill amerikai CEO-ja, Joe Asher a Reuters hírügynökségnek adott interjújában. „De ne tegyünk úgy, mintha az egyik rendben lenne, a másik pedig nem. Semmi értelme egy mesterséges vonalat húzni a kettő közé.”