Egy osztó vallomása: mit be nem vállalnak a kaszinók a nagypénzű ügyfelekért

2015-08-05
Egy bírósági ügy kapcsán egészen durva dolgok derültek ki arról, hogy mit meg nem tesznek a kaszinók a nagy tétekben játszó, úgynevezett high roller ügyfelek megtartásáért.

 

Az egyik high roller egy hűtőszekrényt kér, teli banánnal, amiket aztán széttrancsíroz és szétdobál a játék alatt. A másik a falra vizel. Megint mások – a világ egyik legnagyobb kaszinója, a Mohegan Sun pit managerének elmondása szerint – székeket dobálnak, üvöltöznek az osztókkal, és a szabályok röptében való módosítását követelik.

 

Eddig is nyílt titok volt, hogy a legnagyobb pénzű ügyfelekért folyó egyre vadabb versenyben a kaszinók szinte már nem ismernek határokat – ingyenes hotelszobák és ellátás, pénzvisszatérítés a veszteség egy bizonyos százalékáig, és még sorolhatnánk. Néhány osztó elmondása szerint azonban a „bálnaként” ismert nagypénzű high rollerek igényeinek kielégítésére tett erőfeszítésekben ennél sokkal tovább is mennek – a kaszinók még a bántalmazást is tolerálják, és olyan mértékig terjesztik ki az udvariaskodást, hogy az már sérti a játék integritását.

 

“Minden ember egyenlőnek teremtetett, kivéve a kaszinókban.” – állította Glen Costales, pit manager egy törzsi szerencsejáték bizottság előtti meghallgatáson májusban, melynek jegyzőkönyvét most megszerezte az Associated Press. „Ha prémium játékosról van szó, sokkal többet kap, mint amit egy ötdolláros játékos kapna.”

 

Costalles főnöke, Maria DeGiacomo mellett tanúskodott, akit idén rúgtak ki állásából, miután a kaszinó azzal vádolta, hogy összejátszott az egyik high rollerrel, és engedte számára a késői téteket a blackjack asztalnál. DeGiacomo és más alkalmazottak azt mondják, az osztók gyakran teljesítik a csúcsjátékosok ilyen jellegű kéréseit.

 

A játékos, Matthew Menchetti, rendszeres vendég volt, aki egy-egy alkalommal 50 ezer dollár körül veszített a Mohegan Sunban, teljes karrierje alatt pedig több mint 1 millió dollárral gazdagította a kaszinót. A kaszinó biztonsági szakembere februárban gyanúsnak minősítette a játékát, és letartóztatási kérelmet adott be az állami rendőrséghez vele és két osztóval szemben. A nyomozók arra jutottak, hogy DeGiacomo és a másik osztó csak azt akarta, hogy Menchetti elégedett legyen, és tovább játsszon, így nem indítottak ellenük eljárást.

 

Menchetti ügyvédje, John Strafaci úgy nyilatkozott, hogy ügyfele most tisztázni akarja a nevét a szerencsejáték hatóság előtt is, miután a rendőrség már tisztázta a vádak alól. Elmondása szerint az, amit Menchetti művelt, megszokott az ilyen kaliberű játékosok esetében.

 

A Mohegan Sun elnöke, Raymond Pineault szerint ugyanakkor, az osztók elbocsátása és a játékos kidobása azt bizonyítja, hogy nem tolerálják a szabályok lazán kezelését.  

 

Shane Kaufmann - aki annak a szakszervezetnek az alelnöke szerint, mely több ezer osztót képvisel – ezzel szemben azt állítja, hogy a high stakes asztalok mellett gyakori jelenség a szabályok figyelmen kívül hagyása. „A kaszinók úgy tesznek, mintha kőbevésett szabályaik lennének, de nem így van. Engedniük kellene a késői téteket? Persze, hogy nem! Ezt teszik állandóan? Folyamatosan.” – mondja Kaufmann, aki osztóként maga is számtalan durvaságot látott. „A bántalmazás, az üvöltözés, a csalás, a szexuális zaklatás. Mindenféle dolgok dobálása. Minden alkalommal egyre rosszabb és rosszabb.”

 

A szerencsejáték bizottságok feladata a szabályok betartatása, azonban az ellenőrzés mértéke államonként eltérő lehet. Az osztók szerint Atlantic City-ben, New Jersey-ben például hírhedten szigorúak az ellenőrök. Connecticutban ezzel szemben az állam semmilyen felügyeletet nem gyakorol a Mohegan Sun és a Foxwoods asztalainál, ahol a kaszinót üzemeltető törzsnek, van saját szerencsejáték hatósága.

 

Costales - aki a banándobáló és a falra vizelő játékosokat nem nevezte meg vallomásában - elmondása szerint az egyre növekvő verseny miatt a kaszinók manapság jobban tolerálják az ilyen kirívó viselkedést, mint három évtizeddel ezelőtt, mikor elkezdett dolgozni ebben a szektorban.

 

A szintén DeGiacomo mellett tanúskodó Menchetti elmondta, hogy mikor azt állította, hogy elfelejtett tétet tenni, DeGiacomo és a többiek általában előzékenyek voltak. Állítása szerint azonban sosem a lopás volt céljuk – hanem leginkább csak az, hogy meghosszabbítsák az asztalnál való tartózkodását – és ő el is várta a különleges bánásmódot amiatt, amekkora tétekkel játszott. “Számomra ez nem különbözik attól, mint mikor hívom a hostomat, és kérek tőle 2.500 extra pontot a számlára, hogy tudjak venni valamit a Lux, Bond & Green ékszerüzletben.” – mondja. 

 

A szakszervezet állásfoglalása szerint DeGiacomo és Menchetti egyáltalán nem csaltak, ők ketten a szelektív szabálybetartatás áldozatai lettek, csak azért mert bizonyos főnökök nem kedvelték valamelyiküket.

Az állami rendőrség vizsgálata részeként a nyomozók több osztóval is beszéltek, akik szerint Menchetti az asztalt verte, káromkodott és üvöltözött velük. Elmondták, hogy mikor ő vagy más high rollerek azt kérték, hogy fogadják el késői tétjeiket, vagy hasonlók, a feletteseikhez fordultak engedélyért. 

 

DeGiacomo, aki még mindig küzd az elbocsátása ellen, azt mondja, a szabályok aszerint változnak, hogy éppen melyik játékosról van szó, a pit főnököket pedig arra biztatják, hogy mindent tegyenek meg, hogy a high rollerek elégedettek legyenek. „Biztosítanom kellett, hogy megkapjuk a pénzüket, amit meg is kaptunk, minden alakalommal, mikor játszott.” – áll a vallomásában. „Talán, ha két olyan alkalom volt, mikor nyert.”

 
Címkék: kaszinó,