EU: Népszerű, de nem hatékony a domain blokkolás

2019-02-18
Az európai uniós államok többsége domain blokkolást alkalmaz az engedély nélküli online szerencsejáték szolgáltatók elleni küzdelemben, de ennek a taktikának a hatékonysága sok kívánnivalót hagy maga után.

 

Az Európai Bizottság nemrégiben adott ki egy új értékelést „Az online szerencsejáték szabályainak végrehajtására vonatkozó szabályozási eszközökről, és a kereslet ellenőrzött ajánlatok felé történő átcsatornázásáról”. A 165 oldalas anyag (mely itt olvasható), a 2011-es Zöld könyvre épül, mely konzultációt indított az online szerencsejáték-kérdésre vonatkozó megközelítések összehangolásáról.

 

Blokkolás

 

A jelentés megállapította, hogy 18 EU/Európai Gazdasági Térség (EGT) tagállam alkalmazza a weboldalak blokkolását (Belgium, Bulgária,  Csehország, Ciprus,  Dánia, Észtország, Franciaország, Görögország, Magyarország, Olaszország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Portugália, Románia,  Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország), 12 nem (Ausztria, Horvátország, Finnország, Németország, Írország, Liechtenstein,  Luxembourg,  Málta, Hollandia, Norvégia, Svédország, Nagy-Britannia), 4 pedig fontolóra vette a blokkolást. A blokkoló államok közül tizenkettő DNS-blokkolást, kettő IP-cím blokkolást használ, a többiek pedig többféle technológiát is alkalmaznak.

 

A jelentés szerint ezeken a feketelistákon a domainek 19%-a inaktív volt, és Olaszország feketelistája tartalmaz a legnagyobb százalékban ilyen alvó website-okat (63%). Olaszország feketelistája egyébként a leghosszabb, több mint hétezer domaint tartalmaz, jóval megelőzve ezzel Görögországot (2.708) és Lengyelországot (2.379). A skála másik végén Szlovénia feketelistája áll, mely csupán kilenc nevet tartalmaz - főként a helyi szabályoknak köszönhetően, mely értelmében bírósági végzés szükséges, mielőtt egy domain blokkolható.

 

A domain blokkolás nem akadályozza meg a mobil szerencsejáték appok működését, és csak három tagállam (Finnország, Németország és Hollandia) jelentette be, hogy az app store-okhoz fordult annak érdekében, hogy eltávolíttassák ezeket az engedély nélküli szerencsejáték-alkalmazásokat. 

 

Érdekes módon csak négy tagállam végezte el a blokkolással kapcsolatos erőfeszítések hatékonyságának vizsgálatát. Az észt szabályozók megállapították, hogy azoknak a helyi játékosoknak az egyharmada, aki olyan „nyitóoldallal” találkozott, amely tájékoztatta őket arról, hogy a meglátogatni kívánt szerencsejáték oldal jogi okokból nem érhető el - megpróbálta megkerülni ezt a korlátozást.

 

A helyi engedéllyel rendelkező szerencsejáték-oldalak listáját tartalmazó landing pageket egyébként hatékonynak tartották abban, hogy segítsék „átcsatornázni” a játékosokat a szürke/fekete piacról a helyileg engedélyezett oldalakra. A jelentés azonban azt ajánlja, hogy ezek készítői ügyeljenek arra, hogy ez a lista megfeleljen a nyitóoldalra irányított szerencsejáték-típusnak, vagyis ne ajánlgasson online kaszinókat egy olyan játékosnak, aki sportfogadást keres, és fordítva.

 

Pénzügyi tranzakciók blokkolása

 

Összesen 16 EU/EGT tagállam rendelkezik olyan intézkedésekkel, amelyek megkövetelik, hogy a fizetési szolgáltatók blokkolják a jogosulatlan szerencsejáték-üzemeltetőkkel folytatott tranzakciókat, 13-ban pedig nincs ilyen előírás. A 16 állam közül azonban, melynek ilyen szabályai vannak, csak hét alkalmazza ténylegesen a blokkolást.

A fizetést célzó államok közül 53% ezt a szerencsejáték-szolgáltatók számláinak blokkolásával teszi, 31%-a meghatározott tranzakciókat céloz meg, míg a fennmaradó 16% kereskedői kategóriakód szerint blokkol. Az államok egyharmada egynél több módszert is alkalmaz a fentiek közül.

A legtöbb szabályozó „vegyes” sikert ért el a szerencsejátékokkal kapcsolatos pénzügyi tranzakciók feldolgozásának akadályozásában, és különösen akkor volt eredménytelen az erőfeszítés, ha a piaci szereplők azon országokon kívüli számlákat használnak, ahol a játékosok tartózkodnak. Az engedéllyel nem rendelkező szolgáltatók által használt egyedi bankszámlák azonosításának szükségességét látják a küzdelem egyik fő akadályának.

A legtöbb ilyen pénzügyi blokkolási erőfeszítést a hagyományos kártyahálózatok és az online fizetési szolgáltatók, például a PayPal vagy a Skrill ellen irányítják. Csak három állam - Észtország, Franciaország és Norvégia – lép fel a kriptovalutákkal szemben az online szerencsejáték-kifizetések elleni küzdelem során, bár minden EU-tagállamnak be kell vennie a kriptovaluta pénztárca-szolgáltatókat a pénzmosás elleni (AML) protokolljaiba, amint az ötödik AML-irányelv hatályba lép 2020. január 1-jén.

 

Reklámmentesítés

 

Az EU/EGT államok kétharmada kormányzati szinten szabályozza a szerencsejáték-hirdetéseket, míg 25% -uk követeli meg a szerencsejáték-promóciók előzetes ellenőrzését. A reklámozás azonban napjainkban nagyrészt online, és csak öt állami szabályozónak van valamilyen informális megállapodása a közösségi média társaságokkal, hogy le lehessen venni a reklámokat, amelyekről úgy vélik, hogy túlnyúlnak a helyi jogosultsági határokon.

A szabályozók kevesebb, mint kétharmada jelentette, hogy jogosult az illegális online hirdetések eltávolítására vonatkozó felszólítást kiadni, míg csak 21% -uk rendelkezik eszközökkel annak biztosítására, hogy ezek a hirdetések offline állapotban maradjanak. Ráadásul a szabályozók több mint kétharmada azt nyilakozta, hogy soha nem adtak ki eltávolítási kérelmet.

 

Az együttműködés és a szankciók hiánya

 

A jelentés megállapította, hogy a különböző EU tagországok szabályozó hatóságai jellemzően nem működnek együtt. Csak a szabályozók 16% -a számolt be rendszeres információcseréről a többi tagállammal, míg 42% -uk soha nem cserél információt.

A jelentés azt is megállapította, hogy a szabályozók többsége nem rendelkezik hivatalos keretrendszerrel a szabályozási rendszereik hatékonyságának értékeléséhez.

Az államok közel kétharmada 2015-17-ben egyáltalán nem szabott ki szankciókat a szolgáltatókra. A tagállamok több mint fele (52% -a) úgy ítéli meg, hogy az ilyen büntetések privát információnak minősülnek, de a jelentés szerint ez a titoktartás csökkenti a szabályozási büntetések elrettentő hatását.

Kilenc EU/EGT állam rendelkezik olyan szabályokkal, amelyek értelmében szankciókkal sújthatják az engedély nélküli oldalakon játszókat, azonban csak három állam szabott ki ténylegesen ilyen büntetéseket, részben azért, mert nehéz volt bizonyítani, hogy a játékosok valóban tisztában voltak azzal, hogy az az oldal, ahol játszottak, engedély nélküli volt.