Csupán szerencse? 340 kaparós sorsjegyet váltott be egy család 2 év alatt!

2014-07-22
Egy chelsea-i család az utóbbi két évben közel 340 nyertes kaparós sorsjegyet váltott be, egyenként legalább 1.000 dollár értékben. A lottótársaság szerint szó sincs arról, hogy ennyire szerencsések lennének…

 

Robert Brudnick, chelsea-i (Massachusetts állam) biztosítási ügynök 140; lánya, a 25 éves Ashley több mint 100; 23 éves fia, Nathan 99 alkalommal váltott be sorsjegyet, összesen több, mint 440 ezer dollár, tehát körülbelül 100 millió forint értékben. 

 

Csupán jó adag szerencséről van szó? A lottótársaság szakemberei szkeptikusak, hiszen egy ilyen nyerő sorozatnak lehetetlenül kicsi az esélye. A társaság legnépszerűbb, 5 dolláros kaparósán 1:5.300 eséllyel lehet nyerni 1.000 dollárt. Most képzeljük el, hogy valaki ilyen odds mellett szinte minden másnap nyerjen 2 éven keresztül folyamatosan. A lottótársaság adatbázisa szerint ráadásul a Brudnickék által beváltott sorsjegyeket több, mint 170 boltban vásárolták Massachusetts-szerte, de legnagyobb részt egy tucat üzletből származtak.

 

Ashely Brudnick bevált egy nyertes sorsjegyet (a biztonsági kamera felvétele)

 

A lottótársaság úgy véli, hogy a Brudnick család olyan nyertesek nevében váltja be a nyereményeket bizonyos jutalék fejében, akik valamilyen okból nem akarják személyesen átvenni nyereményüket (mely egyébként a szabályok értelmében 600 dollár felett kötelező). A társaság már régóta gyanítja, hogy néhányan közvetítőn keresztül váltják ki nyereményüket, hogy így kerüljék ki az adófizetési kötelezettséget, gyermektartás vagy más tartozás kiegyenlítését. 

 

Nem egyértelmű azonban, hogy hogyan működhet egy ilyen rendszer. Az egyik legtermékenyebb floridai szelvénybeváltó, Louis Tillman Johnson áprilisban elmondta a nyomozóknak, hogy ő például kisboltokkal egyezett meg. A bolt kedvezményes (általában 75 százalékos) áron megveszi a nyertes szelvényeket az eredeti nyertestől, és 10 százalékot fizetnek Johnsonnak azért, hogy beváltsa őket a lottótársaságnál.

 

A szisztéma egyébként nem mai „találmány”,  a massachusettsi lottótársaság 15 évvel ezelőtt figyelt fel először a profi szelvénybeváltókra. 1999-ben az állam könyvvizsgálója, A. Joseph DeNucci jelezte, hogy úgy tűnik néhány nyertes hamis néven, hamis társadalombiztosítási számmal, vagy közvetítővel próbálja meg kikerülni adófizetési vagy egyéb kötelezettségét. Mivel azonban nehezen bizonyítható, hogy a sorsjegybeváltók jogszabályt sértenének, a társaság eddig nem tett lépéseket annak érdekében, hogy elriassza a nagy mennyiségben szelvényt beváltókat.

 

A módszer azonban egyre terjed. 1998-ban a 10 legtöbb sorsjegyet beváltó nyertes 842 szelvénnyel 1,8 millió dollárt vett fel.  Tavaly a legtöbb sorsjegyet beváltó 10 nyertes már több, mint négyszer annyi szelvényt váltott be, és háromszor annyi nyereményt igényelt ki, mint 15 évvel ezelőtt.  A 76 éves Clarence Jones például több, mint 1300 sorsjegyet váltott pénzre a tavalyi évben – ez négyszerese annak, mint mikor 1988-ban először felfigyeltek rá. Az elmúlt évtizedben több, mint 12.000 sorsjegyet váltott be, mintegy 22 millió dollár, azaz 5 milliárd forint értékben. 

 

A legtöbb szelvényt beváltó amerikai - Clarence Jones

 

“Még nem jöttünk rá a megoldásra.” – ismerte el a lottótársaság igazgatója. A vállalat ugyanis bárkinek köteles kifizetni a nyereményt, aki beveszi a nyertes sorsjegyet. Legtöbb esetben a lottótársaság emberei nem tudják bizonyítani, hogy a sorsjegyet másvalaki vásárolta meg, mert nem tartják nyilván, hogy ki vett meg egy bizonyos szelvényt. Ezen kívül pedig végülis nem törvényellenes odaadni valaki másnak a szelvényt, vagy beváltani azt valaki más helyett (hacsak nem egyértelműen adóelkerülésről vagy csalásról van szó).

 

Az amerikai lottótársaságok alapesetben visszatartanak valamennyit a nagyobb nyereményekből az adókra: a 600 dollár feletti nyeremények esetén 5%-ot az állami adókra, valamint az 5000 dollárnál nagyobb értékű nyeremények esetén további 25 százalékot a szövetségi adókra. Néhány nyertes azonban kérelmezi ezeknek a levonásoknak a kifizetését. 

 

Jones például - a legtöbb szelvényt beváltó amerikai – egy három évvel ezelőtti adóügyi eljárás dokumentumai alapján csak csekély állami és szövetségi adót fizetett nyereményei után. Akkor Jones azzal érvelt, hogy ő profi szerencsejátékos, aki több millió dollárt költ sorsjegyekre és egyéb játékokra egy évben, melyeket levont a nyereményéből, így szinte teljesen kompenzálva azokat. Jones bizonygatta, hogy több doboznyi régi szelvénye és feljegyzése van, mellyel bizonyítani tudja állítását. Ügyvédje szerint egy bonyolult rendszer szerint lottózik. Ellentétben a legtöbb adófizetővel, a profi szerencsejátékosok Amerikában általában leírhatják nyereményeikből a veszteségeiket és egyéb szerencsejátékkal kapcsolatos költségeiket. A vád tiltakozott - azzal érveltek, hogy Jones csak beváltja más emberek szelvényeit, és kidobott sorsjegyeket és szelvényeket gyűjt össze így generálván hamis költségeket az adóbevallásához. Azonban a massachusettsi fellebbviteli adóhivatal úgy döntött, hogy az állami adóellenőrök nem vették a fáradságot, hogy alaposan megvizsgálják Jones nyilvántartásait, annak érdekében, hogy bizonyítsák ügyüket, így Jones ismét nyertesként távozhatott.

 

Az állami tisztviselők szerint azért történt előrelépés a probléma megoldása érdekében. A lottótársaság például egyre több információt oszt meg a nyertesekről az adó- és más hivatalokkal, hogy segítsék azonosítani azokat a sorsjegy-beváltókat, akiknek gyermektartási vagy egyéb tartozásaik vannak. Egy olyan listát is vezetnek, melyen azok szerepelnek akik egy év alatt legalább 20 nyereményigénylést adtak be, 20.000 dollár értékben, ezzel segítve a potenciális profi sorsjegybeváltók azonosítását. A listához az állami és szövetségi adóhivatal, a legfőbb ügyész és az állami könyvvizsgáló fér hozzá. A lottótársaság embereinek elmondása szerint 2001 óta, más ügynökségekkel együttműködve, 9 millió dollár adó- és gyermektartás hátralékot gyűjtöttek be olyan emberektől, akik szelvényeket váltottak be. Azonban ennek a fokozott fellépésnek a mellékhatása lehet az is, hogy az adósokat még inkább arra ösztönzik, hogy közvetítő igénybevételével váltsák készpénzre sorsjegyeiket.

 

A lottótársaság emberei ezen felül most egy olyan jogszabálytervezet létrehozásában segédkeznek, mely megnehezítené az üzletszerű sorsjegybeváltókat. A tervezet lehetővé tenné a lottótársaságok számára, hogy gyanús esetben visszatartsák a nyeremény kifizetését az adóhatóság jóváhagyásáig.