EU jog
 |
Jelenleg nem létezik olyan egységes, a tagállamokra nézve kötelező érvényű uniós jogszabály, mely kifejezetten a Közösségen belüli szerencsejáték piac működését szabályozná. Mi több, olyan sem, amely a tagállamok számára szerencsejáték specifikus irányelvekkel szolgálna a nemzeti piacok szabályozása tekintetében. A szerencsejátékok szabályozásának kérdésében – annak érzékeny jellegéből adódóan – az Unió a szubszidiaritás elvét vallja, és mindez idáig nem is mutatkozott olyan konkrét jogalkotói lépés, mely a tagállamok közötti jogharmonizációt tűzte volna ki célul ezen a területen.
Az információ technológia fejlődésével és térnyerésével párhuzamosan azonban a határokon átnyúló, távolról szervezett szerencsejáték egyre hangsúlyosabb tényezővé vált a piacon, mely folyamat eredményeként a tagállamok állami játékszervezőinek hegemóniája megrendült, jogilag szavatolt monopóliumuk üzleti vonatkozásban felszámolódott.
Jogi szempontból mindez a szerencsejáték piacot érintő közösségi szintű jogszabály alkotási elvek közötti belső ellentmondás kiéleződéséhez vezetett. E kérdéskörben kiemelten két, mind az uniós, mind a tagállami szintű jogalkotást meghatározó alapelv játszik szerepet. Ezek egyike a már említett szubszidiaritás elve, a másik pedig a Római Szerződés (továbbiakban: Szerződés) 3. fejezetének 49. cikke, mely kimondja, hogy „tilos a Közösségen belüli szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó minden korlátozás”1. Az Európai Unió tehát egyfelől garantálja a tagállamok kormányai számára, hogy saját hatáskörükben szabályozhassák a nemzeti szerencsejáték piacot, másfelől viszont a Közösség egyik gazdasági alappilléreként definiálható egységes belső piac megteremtése, védelme érdekében megkívánja a tagállamoktól, hogy ne korlátozzák polgáraik más tagállamokból nyújtott szolgáltatásokhoz való hozzáférését. A szerencsejátékok tekintetében azonban e két elv különösen nehezen egyeztethető össze, hiszen az állami érdek a költségvetéshez való jelentős hozzájárulás okán a szerencsejáték állami monopóliumként való megtartását diktálja, ez viszont csak a 49. cikk rendelkezéseivel ellentétes szabályozási mechanizmusokkal érhető el.
Ez az ellentmondás az egységes uniós piac szintjén de facto bizonytalanságot szül, a tagállamok szintjén pedig egymástól esetenként gyökeresen eltérő jogalkotási stratégiákat eredményez. Alapvetően a három szabályozási megközelítés látszik ma kirajzolódni az Európai Unió tagállamai körében. E három stratégia és azok jellemzői a következők:
- teljes liberalizáció (Nagy-Britannia)
- az online, mobiltelefonos és/vagy határon átnyúló szerencsejáték szervezők szabadon szolgáltathatnak, hirdethetnek
- az állampolgárok részt vehetnek másik országban szervezett szerencsejátékban2
- a játékszervezők licence birtokában működhetnek
- kiemelkedően kedvező adózási szabályok, engedélyezési eljárások nem kerültek bevezetésre; nem cél a játékszervezők letelepedésre való ösztönzése
- részleges liberalizáció (Franciaország, Olaszország, Spanyolország)
- a nyitás jellemzően külső (Európai Bizottság, Európai Bíróság) nyomásra történik
- a liberalizáció csak egyes szerencsejáték típusokra terjed ki, mely jellemzően a sportfogadás és a póker
- a játékszervezők licence birtokában működhetnek
- állami monopólium fenntartása (Dánia, Magyarország, Németország, Svédország, stb.)
- csak az állami játékszervező online, illetve mobiltelefonos szerencsejátékaiban való részvétel engedélyezett
- külföldi játékszervezők nem szolgáltathatnak, nem hirdethetnek, pénzügyi szolgáltatók a játékosok és a játékszervezők között tranzakciót nem hajthatnak végre
Létezik egy negyedik szabályozási megközelítés, melyet két tagállam alkalmaz - név szerint Málta és Gibraltár - ez azonban indíttatását, célját és tárgyát tekintve gyökeresen eltér a fenti három stratégiától. E két tagállamban bevezetett szabályozási gyakorlat fókuszában nem a határokon átnyúló és az adott ország felé irányuló szolgáltatásnyújtás legitimitásának vagy illegitimitásának kérdése áll. Épp ellenkezőleg: Máltán és Gibraltáron egyaránt olyan jogszabályi környezet került kialakításra, melynek deklarált célja, hogy hozzáférhető, viszonylag alacsony díjú licence-ekkel, kedvező adózási feltételekkel vonzza az internetes szerencsejátékot szervező cégeket.
Az információ technológia fejlődésével és térnyerésével párhuzamosan azonban a határokon átnyúló, távolról szervezett szerencsejáték egyre hangsúlyosabb tényezővé vált a piacon, mely folyamat eredményeként a tagállamok állami játékszervezőinek hegemóniája megrendült, jogilag szavatolt monopóliumuk üzleti vonatkozásban felszámolódott.
Jogi szempontból mindez a szerencsejáték piacot érintő közösségi szintű jogszabály alkotási elvek közötti belső ellentmondás kiéleződéséhez vezetett. E kérdéskörben kiemelten két, mind az uniós, mind a tagállami szintű jogalkotást meghatározó alapelv játszik szerepet. Ezek egyike a már említett szubszidiaritás elve, a másik pedig a Római Szerződés (továbbiakban: Szerződés) 3. fejezetének 49. cikke, mely kimondja, hogy „tilos a Közösségen belüli szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó minden korlátozás”1. Az Európai Unió tehát egyfelől garantálja a tagállamok kormányai számára, hogy saját hatáskörükben szabályozhassák a nemzeti szerencsejáték piacot, másfelől viszont a Közösség egyik gazdasági alappilléreként definiálható egységes belső piac megteremtése, védelme érdekében megkívánja a tagállamoktól, hogy ne korlátozzák polgáraik más tagállamokból nyújtott szolgáltatásokhoz való hozzáférését. A szerencsejátékok tekintetében azonban e két elv különösen nehezen egyeztethető össze, hiszen az állami érdek a költségvetéshez való jelentős hozzájárulás okán a szerencsejáték állami monopóliumként való megtartását diktálja, ez viszont csak a 49. cikk rendelkezéseivel ellentétes szabályozási mechanizmusokkal érhető el.
Ez az ellentmondás az egységes uniós piac szintjén de facto bizonytalanságot szül, a tagállamok szintjén pedig egymástól esetenként gyökeresen eltérő jogalkotási stratégiákat eredményez. Alapvetően a három szabályozási megközelítés látszik ma kirajzolódni az Európai Unió tagállamai körében. E három stratégia és azok jellemzői a következők:
- teljes liberalizáció (Nagy-Britannia)
- az online, mobiltelefonos és/vagy határon átnyúló szerencsejáték szervezők szabadon szolgáltathatnak, hirdethetnek
- az állampolgárok részt vehetnek másik országban szervezett szerencsejátékban2
- a játékszervezők licence birtokában működhetnek
- kiemelkedően kedvező adózási szabályok, engedélyezési eljárások nem kerültek bevezetésre; nem cél a játékszervezők letelepedésre való ösztönzése
- részleges liberalizáció (Franciaország, Olaszország, Spanyolország)
- a nyitás jellemzően külső (Európai Bizottság, Európai Bíróság) nyomásra történik
- a liberalizáció csak egyes szerencsejáték típusokra terjed ki, mely jellemzően a sportfogadás és a póker
- a játékszervezők licence birtokában működhetnek
- állami monopólium fenntartása (Dánia, Magyarország, Németország, Svédország, stb.)
- csak az állami játékszervező online, illetve mobiltelefonos szerencsejátékaiban való részvétel engedélyezett
- külföldi játékszervezők nem szolgáltathatnak, nem hirdethetnek, pénzügyi szolgáltatók a játékosok és a játékszervezők között tranzakciót nem hajthatnak végre
Létezik egy negyedik szabályozási megközelítés, melyet két tagállam alkalmaz - név szerint Málta és Gibraltár - ez azonban indíttatását, célját és tárgyát tekintve gyökeresen eltér a fenti három stratégiától. E két tagállamban bevezetett szabályozási gyakorlat fókuszában nem a határokon átnyúló és az adott ország felé irányuló szolgáltatásnyújtás legitimitásának vagy illegitimitásának kérdése áll. Épp ellenkezőleg: Máltán és Gibraltáron egyaránt olyan jogszabályi környezet került kialakításra, melynek deklarált célja, hogy hozzáférhető, viszonylag alacsony díjú licence-ekkel, kedvező adózási feltételekkel vonzza az internetes szerencsejátékot szervező cégeket.
Utolsó frissítés: 2011-08-16
Szerencsejátékokkal kapcsolatos hatályos magyar jogszabályok
A tervezett játékbevétel százada érkezett csak be az ukrán államkasszába
Döntött a bíróság: 5,5 milliós kártalanítást kap egy német sportfogadó
 |
 |
