Adatokkal cáfoljuk a miniszter megállapításait

2012-03-26
A tények makacs dolgok, a számok hasonlóképpen. Ezek alapján ugyanis nem igazán tudunk egyetérteni Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter úr Józsa István MSZP-s képviselőnek címzett válaszában tett azon megállapításával, miszerint a szerencsejáték törvény 2011. második félévi módosításai nem tekinthetők az egész szerencsejáték ágazat működési szabályai megváltoztatásának, illetve újraszabályozásának.

 

Mert nézzük csak a konkrétumokat! A miniszter azt írja, hogy a törvénymódosítások kizárólag a pénznyerő automata üzemeltetés területén, és azon belül is csak az I. és II. kategóriájú játéktermekben tartalmaznak előírást arra, hogy a jelenleg működtetett hagyományos pénznyerő automaták üzemeltetéséről a helyhez kötött szerver alapú pénznyerő automaták üzemeltetésére kell áttérni.

 

Nos, vettük a fáradságot és utánanéztünk, hogy a szerencsejáték-piacnak ez a szerinte elbagatellizált szelete 2010-ben az állam teljes játékadó bevételének több mint a felét, egészen pontosan 50,6 százalékát termelte ki. Nem mellesleg abban az évben ez a terület volt a szerencsejáték-piac legjelentősebb szegmense, amely akkor még 1.159 szervezőt foglalt magába. 

 

De jogosan felmerülhet az a kérdés is, hogyan lehet a pénznyerő ágazatot felelősségteljesen a „kizárólag” és a „csak” kifejezésekkel illetni, amikor például a 2011-es felügyeleti ellenőrzések 92 százaléka - 16.382-ből 15.063 - , illetve a kiszabott bírságok 85 százaléka  – 309,11 millióból 262,63 millió – is ezt a területet érintette.

 

A miniszter azt is megállapítja, hogy a két új szerencsejáték típus törvényi szintű szabályainak bevezetése… …a 2012. december 31-ig tartó időszakban egyetlen esetben sem jár a szerencsejáték ágazatban már működő szervezők tevékenységének korlátozásával.

 

Ehhez csak annyit fűznénk hozzá, hogy miközben a pénznyerő ágazat teljes árbevétele 2010-ben 76,9 milliárd forint volt, játékadó formájában 31,7 milliárdot fizetett be, vagyis az  összbevétel 41 százalékát. A tételes játékadó megötszörösére azt jelenti, hogy 2012-ben már a teljes szektor bevételének 204 százalékát kellene játékadóként becsöngetni, tehát nyilvánvaló, hogy ilyen feltételek mellett a kisvállalkozásoknak már nem éri meg tovább működniük. Mi ez, ha nem a tevékenység közvetett korlátozása?   

 

Aki a felsoroltakat figyelembe véve azt állítja, hogy a 2011-es törvényi változtatások nem tekinthetők a szerencsejáték ágazat újraszabályozásának, az álláspontunk szerint vagy tájékozatlan, vagy erősen csúsztat.