A szerencsejátékos tévedése

2016-10-25
Vajon mi az oka a nyerőgépek népszerűségének, és a fanatikus játékosok számának növekedésének?

 

A nyerőgépek esetén nagyon gyakori helyzet a „majdnem nyertem” érzés, mikor csak egyetlen szimbólum nincs a helyén, de az is a közvetlen közelben, csak kicsit arrébb megjelenik.  A majdnem nyertem jelenséghez van köze a “szerencsejátékos tévedése” néven közismert pszichológiai jelenségnek is: A szerencsejátékos tévedése tulajdonképp érvelési, logikai hiba, ami szerint egy esemény valószínűsége függ a korábbi hasonló, tőle független események kimenetelétől. 

 

A hiba egyik formája a nagy számok törvényének félreértésén alapszik: ha egy esemény nagyon sokáig nem következett be, akkor – a félreértés szerint – egyre nagyobb valószínűséggel be kell következnie (illetve ha egy esemény nagyon sokszor bekövetkezett, akkor már „nem szabad” bekövetkeznie). 

Például ha egy kockát hússzor feldobva egyszer sem kaptunk hatost, akkor sokan azt mondanák, hogy huszonegyedszerre sokkal nagyobb valószínűséggel kapunk hatost, mert eddig egyszer sem volt... Valójában azonban a huszonegyedik hatos valószínűsége ugyanúgy 16%, mint az első dobásnál, hiszen nem az a meglepő, ha huszonegyedszerre hatost dobunk, hanem az, hogy eddig hússzor egymás után egyszer sem dobtunk. 

Hasonlóan, sokan gondolják, hogy nem érdemes a múlt héten kihúzott lottószámokat megjátszani, mert nem valószínű, hogy kétszer egymás után ugyanazokat a számokat húznák ki. Pedig matematikailag ugyanannyi az esély, mint bármelyik másik öt szám kombinációjának.

 

Bizonyos számokat azonban valóban nem érdemes megjátszani, de nem a valószínűség számítás miatt, hanem mert bizonyos „szerencseszámokra” sokan fogadnak, így ha nyerünk, a nyereménynek csak kisebb részét kapjuk meg, mert sok nyertesnek kell osztoznia rajta.

 

Ha már valaki a lottónyeremény latolgatásába kezd, célszerűbb az Ötös, Hatos és Skandi egymással való összevetése, mely szerint a Skandináv lottó telitalálatának elérésére majdnem hétszer akkora az esélyünk, mint az Ötösére. Ezért is kisebbek a halmozódások a Skandin, mert gyakrabban kiviszik.

 

A matematikai megközelítésen túl azonban számos egyéb mánia, rögeszme, szokás, hóbort és babona is hódít a szerencsejátékosok között. Erről részletesebben is olvashatnak Tessényi Judit frissen megjelent könyvében: A Szerencse rabjaiban. 

 

Vannak például olyan fogadók, akik mániákusan mindig az utolsó pillanatban hajlandóak csak feladni a szelvényeiket. Nem elsősorban a szervező iránti bizalmatlanság miatt, sőt nem is a kedvenc csapatukra vonatkozó esetleges friss információk eredményre gyakorolt hatását latolgatva, hanem a saját különlegességük, úgymond megérzésük vagy „titkos tudásuk” okán. 

 

Ugyanilyen megfontolásból a kaparós sorsjegyet kedvelők körében is gyakori, hogy az eladótól csak bizonyos sorszámokat kérnek, holott az adott sorszám alatt lelhető nyeremény esélye pont annyi, mint a zsákbamacskáé. 

 

Ennek egyéb magyarázata is van, miszerint a nyerés élménye jobban beleívódik a nyertes agyába, mint a veszteségei, illetve a nyeretlen szelvényei, így ha egyszer a 13-as sorszámú sorsjegy volt számára a nyerő, akkor is 13-ast fog vásárolni, ha a következő 10 alkalommal azon semmit nem nyert. 

 

Még könnyebben megfigyelhetőek ezek a babonák a kaszinókban - szinte még a székhez, a mozdulataihoz, pláne a személyes taktikájához körme szakadtáig ragaszkodik a mániákus játékos. Egy igen közismert pókerjátékos nyilatkozta azt egyik interjúja során, hogy még fehérneműt sem cserél, ha nyerő szériában van, akár napokon keresztül.

 

Régi magyar szólás, hogy „Ritka a kocsis babona nélkül.” Fentiek tükrében inkább így hangzik: Ritka a játékos babona nélkül :)

 

Címkék: játékfüggőség,