Így játszotta át a kormány Vajnáék kezébe a szerencsejáték szektor nagy részét

2017-10-27
A szerencsejáték-piac alakulása Magyarországon 2010-2017 - 1. rész

 

A szerencsejáték bizniszben nem érdekeltek számára 2010-ben lett világos, hogy Orbán Viktor kormánya nem fogja kímélni a szektort.  Lázár János abban az évben, novemberben hozta nyilvánosságra a sejtését, miszerint „adócsalással és megtévesztéssel mintegy 200 és 400 milliárdos haszonhoz jutni egy bizonyos érdekcsoport évente, illetve ennyit tüntetnek el az adóhivatalok és az állam elől … Feltételezhetően több ezermilliárdos adókiesése keletkezett a Magyar Köztársaság költségvetésének éveken át”. Ezt a kijelentést még Matolcsy György is megkérdőjelezte, ez azonban nem akadályozta meg, hogy a kormány elinduljon a szerencsejáték szektor teljes átalakítása.

 

Az alábbi iparági adatok inkább Matolcsyt igazolják, mint Lázárt – hiszen ha milliárdokat lehetett eltüntetni a nyerőgépek segítségével, akkor vajon 2004 után a növekvő tételes adóterhek hatására miért csökkent a számuk?

 
 
2010. III. negyedév végére a nyerőgépek száma Magyarországon 24.385-re csökkent, ami a 2004 évi automata mennyiségnek 74%-a – azonban azzal is tisztában kell lenni, hogy ez az apadás nemcsak az adóterhek növekedésének, hanem a válság miatti fizetőképes kereslet csökkenésének is köszönhető.
 

A kezdetek: Lázár János adót emel

 
A szektor kivéreztetése egy szimpla adóemelési javaslattal indult 2011 szeptemberében, melynek a lényege az volt, hogy az I. és II. kategóriás játéktermek és az elektronikus kaszinók különböző mértékű, immáron emelt adót fizessenek a játékgépeik után. Az eredeti javaslat szerint a játékgépek utáni adó gépenként 125 illetve 150 ezer forint lett volna, az indok pedig a költségvetés érdeke illetve az arányos közteherviselés volt. 
 
A parlament azonban nem ezt a javaslatot, hanem már más adótételeket fogadott el, jelentősen emelve a szektor terhein. A törvényjavaslatot pár órával a zárószavazás előtt nyújtotta be Lázár János, a benne foglaltak alapján az adóterhelés 500, illetve 700%-kal nőtt gépenként. Lázárék a szakmával nem egyeztettek, így a drasztikus emelés valódi okát az azóta történt események ismeretében lehet csak vélelmezni.
- Az első lehetőség, hogy a költségvetés kapzsivá vált, és a választási ígéretek fedezetére találták ki az emelést anélkül, hogy valaha is bárki kiszámolta volna, ez az összeg a vállalkozók részéről valójában kigazdálkodható-e. Ebben az esetben szakmai dilettantizmusról beszélünk, illetve a költségvetés aranyat tojó tyúkjának levágásáról.
- A második lehetőség az, hogy a kormány elhatározta, soha jobb alkalom a szerencsejáték szektor legyőzésére. A sok automata-üzemeltető számára elviselhetetlen adóemeléssel a vállalkozások jó részét csődbe kergetik, így azokkal a későbbiekben már nem lesz probléma, a maradék tőkeerősebbek pedig a látottak miatt meghunyászkodva kezes bárányokká válnak. Az intézkedés indoklása a köznép felé arra szolgált, hogy a figyelmet elaltassa, és megelőzzön bármilyen rokonszenvet is a társadalom részéről, hiszen itt semmi másról nem volt szó, mint nyerészkedő bűnözők megregulázásáról, és extra profitjuk oly módon elszedéséről, hogy az a továbbiakban az sok-sok milliárd befolyt játékadó formájában a költségvetést gazdagítsa.
- A harmadik lehetőség pedig az, hogy nemcsak a kisebb cégek csődbe kergetése volt a cél, hanem a teljes szektor felszalámizásának az első lépésének voltunk tanúi. A szakmai szövetség jelentős részének kiiktatása erősen meggyengítette a szervezetet, és a korábbi majd 1.200 cég és alkalmazottjai helyett immáron jóval kevesebb szereplővel kellett számolnia a kormánynak a következő lépése során. A bónusz a társadalom megnyerése az ügynek, hiszen a szenvedélybetegeken meggazdagodó gengszterekkel ki is szimpatizálna?
 
Az események alakulásából tudjuk, a harmadik lehetőség előkészítése történhetett a rendkívüli emeléssel – bár ekkor ezzel még csak nagyon kevés beavatott lehetett tisztában. Sőt, az is lehet, hogy valójában nem a teljes nyerőgép-szektor megszüntetése volt az eredeti cél, hanem egy olyan piac-átrendezés, amelynek eredményeképpen néhány rendkívül engedelmes, lojális és a saját javainak megtartása érdekében szinte bármilyen mértékű korrupcióra hajlandó szereplő megtartása, illetve új szereplők akadálytalan és rögtön a csúcsra repítő hátszeles beléptetése.
 
A drasztikus adóemelés eredménye a szakma számára előre látható volt – a szektorban érdekelt vállalkozók többségének azonnali csődje. A valóság nagyon messze állhatott a Lázár-vizionálta gengszterparadicsomtól, hiszen a tételes adóteher ötszörösére emelésével egy időben a nyerőgépek száma egyötödére apadt, azaz az automatánként 500 ezer forintot csak nagyon kevés vállalkozás tudta kigazdálkodni. A költségvetést ért kár 2011-ben még nem igazán mutatható ki, hiszen a játékadó bevétel közel ugyanannyi maradt, mintha nem emelték volna meg, ám azt már mindenki láthatta, a cégek által befizetett egyéb adók és járulékok nagymértékben csökkenni fognak. A rolót lehúzó gazdasági szervezetek (egyes becslések szerint a szektor vállalkozásainak 95%-a) alkalmazottjait egyik napról a másikra szélnek eresztették, ráadásul nagy részük – speciális tudásuknak köszönhetően – nem itthon, hanem külföldön talált magának új munkahelyet, nagymértékben elősegítve a napjainkra már nemzetgazdasági szinten is komoly problémát jelentő képzett munkaerő kiáramlását.
 
2012-ben egyértelművé vált, a szektor komoly károkat szenvedett a Lázár-féle adóemelés miatt, és ez nemcsak a játékadó bevétel, hanem a társasági adó, a személyi jövedelemadó és a járulékok esetében is nyilvánvalóvá vált. Az intézkedés szakmai dilettantizmus benyomását tovább fokozta a játékadó bevételének tervezése – a 2011. évi költségvetés 51,6 milliárd Ft játékadóval kalkulált, a 2012-es pedig 78,4 milliárddal. A megemelt előirányzatot semmilyen matematikával sem lehetett alátámasztani, mivel ha mind a 24 ezer gép megmarad az adóemelés után, a 27 milliárdos különbözetet az sem tudta volna bevinni az államkasszába, és ha valaki utánaszámol, kiderül, ez nyerőgépenként több, mint egymillió forintos adótöbblet realizálását kellett volna, hogy jelentsen.
 
A 2013-as költségvetési előirányzat számát visszacsökkentették 58 milliárdra, ezzel mintegy bevallotta a kormányzat, hogy soha nem is volt a szektorban annyi pénz, mint amennyit oda láttattak a választópolgárokkal. A drasztikus adóemelés eredményeképpen a költségvetésből eltűnt körülbelül 87 milliárd játékadó bevétel, ezért kijelenthető, hogy a költségvetés egyensúlyára és a bevételek emelésére hivatkozó intézkedés-indoklás sántít, annál is inkább, mivel ennek a hatalmas összegnek a pótlására nem történt kézzel fogható intézkedés.  A pozitív irányba mutató korrekció elmaradt, ez szintén valószínűsíti, hogy a politikai szándék semmi esetre sem az előbbiekben felvázolt első lehetőség volt.
 
A magyar politikai életre jellemzően egyetlen politikust sem vontak felelősségre sem a túlzott adóemelés, sem az elmaradt bevételek miatt, ahogy az utcára került sokezer alkalmazottért sem ejtett könnyet senki, sem a minisztériumokban, sem a parlamentben. A törvényjavaslat elfogadásának módja igazi példája az Orbán-kormány antidemokratikus, a társadalom és a költségvetés igényeit semmibe vevő törvényalkotási eljárásának.
 
Folytatása következik ...