A világ legsikeresebb sportfogadói csoportja – a Computer Group sztori

Minden idők legsikeresebb sportfogadói csoportja a nyolcvanas évek elején átlagosan heti 1 millió dollár profitot ért el. Ők voltak az elsők, akik fogadásaikban teljes mértékben egy számítógépes programra bízták magukat.

 

1980 előtt a számítógépek a legtöbb ember számára csak a sci-fi filmek trükkjei voltak - mindenféle lámpák villogtak, és a kijelzők előtt fehér köpenyes őrültek szaladgáltak. A nyolcvanas évek elején a személyi számítógépek még gyerekcipőben jártak, a számítógépeket leginkább csak a matematikusok és a kutatók használták. Az, hogy a számítógépek segítségével meg lehet verni a bukmékereket, egy fiatal matematikus, bizonyos Michael Kent fejéből pattant ki, aki 11 évig nukleáris tengeralattjárók fejlesztésén dolgozott a Westinghouse nevű cégnél.

 

A Számítógépmágus

 

Egy nap Michael Kent a vállalati softball csapatukon gondolkozott, amiben középpályásként játszott. Mennyire jók is ők valójában a csapattársaival? Ugyanolyan teljesítmény az, mikor egy gyenge ellenfelet 15-4-re aláznak, mint mikor egy jó csapatot 6-5-re győznek le? Ugyan csapata megnyert már egy pár bajnokságot, de mit értek el valójában? Egész életében hasonló kérdésekre keresett választ a számokban … Egyszerűen rá kellett jönnie, hogy mit jelentenek azok a számok. Mi egy jó softball csapat számszaki meghatározása?

Gondolatai egyre inkább ebbe az irányba kalandoztak el. 27 éves matematikus volt, a Westinghouse cégnél volt állása, ahol minden nap számítógépeket használtak, hogy minél jobb nukleáris tengeralattjárót készítsenek. Kent éjszakánként elkezdett egy olyan számítógépes programon dolgozni, amely softball csapatát értékelte. Minden héten frissítette a statisztikát, aztán betáplálta a Westinghouse Control Data számítógépébe. Mikor elkészült, Kent csalódott volt az eredmény miatt. Kinyomtatott egy listát a csapat erősségeiről és gyengeségeiről. Na és? Értelmet adott a számoknak, de semmi haszna nem volt. 

 

Egy komplexebb programon kezdett el dolgozni az egyetemi futballal kapcsolatban, és ez alkalommal dollárjeleket látott a szeme előtt. 1972-t írunk ekkor. Felvitte az előző szezon eredményeit és statisztikáit tartalmazó NCAA futballévkönyv adatait, aztán elment egy könyvtárba, és végigböngészte a régi újságokat, hogy lássa, hogy melyik héten melyik csapat, hány ponttal volt a favorit. Megvizsgálta az oddsokat, és megpróbált összefüggéseket találni. Azt akarta tudni, hogy melyik statisztika érdekes az odds előállításánál. 

Csak egy módot tudott arra, hogy ezt kiderítse. Írni kezdett egy programot. A számítógép több száz kérdést tett fel, hogy aztán rámutasson a  csapatok erősségére és gyengeségére. Ahogy egyre több lett az információ, Kent rájött, hogy néhány tényező lényegesebb, mint a többi. Tartozott egy érték a „first down”-hoz, és egy másik a megtett yardok számához. A hazai pálya előnyének szintén más értéke volt. Ugyanígy az időzítésnek. Ugyanígy az adott ellenfél ellen aratott előző győzelmeknek. A kérdések csak jöttek és jöttek, némelyik olyan jelentéktelennek tűnt, hogy az átlagos focirajongó röhögőgörcsöt kapott volna a hallatán. A program például még a vendégcsapat utazásának hosszát is számításba vette.

A hobbi hamarosan elhivatottsággá vált. Tesztelni kezdte a modelljét, és fogadásokat tett meg a helyi bukmékereknél. Elmondása szerint átlagosan két órát dolgozott éjjelenként úgy hét éven át a futball szoftver tökéletesítésén, és kidolgozott egy hasonlót az egyetemi kosárlabdára is. 

Egyik nap aztán úgy döntött, hogy felmondja állását, és Las Vegasba költözik az 1979-es egyetemi futballszezonra. Az elmúlt hét évben arra spórolt, hogy futball és kosárlabda meccsekre fogadjon. 

 

Mikor Michael Kent megérkezett Las Vegasba, teljesen egymaga volt az elméletével. Egy másik szerencsejátékos sem hagyatkozott egyedül egy számítógépre. Valaki is képes lenne totálisan leégni egy gép miatt? Őrült elgondolás volt. De Michael Kent semmit sem tudott az átalagos Las Vegasi felfogásról. Egy nap annyi meccsre szándékozott fogadni, amennyire csak tud, ahol megkapja a legalább 1 ½-es pontelőnyt, és ez megintcsak őrült elképzelés volt. Az átlagos Las Vegasi felfogás ugyanis az volt, hogy nem lehet úgy nagy pénzt szakítani, ha az ember sok meccsre fogd. Csak egy pár meccsre szabad koncentrálni. Ez volt az általános vélekedés. De Michael Kent erről sem tudott. 

 

Főállású sportfogadónak lenni nehezebb volt, mint gondolta – minden nap kora hajnalban kelt, hogy a reggeli újságok alapján frissítse a program adatait. Aztán a nap további részét azzal töltötte, hogy végigjárta az összes fogadóirodát és bukmékert, és a legkedvezőbb lehetőséget kereste. 

Feljegyzései szerint abban a fociszezonban 40 ezer dollárt veszített. Rossz szerencséje a következő két hónapban, a kosárlabda szezon folyamán sem hagyta el. „Kész voltam.” mesélte. „Azon a ponton voltam, mikor azon gondolkoztam, hogy hogyan tovább. Aztán, emlékszem, egy éjszaka 17 meccsre tettem, és a 17-ből 16-on nyertem. Végre pozitívra fordult a mérlegem.”

 

A meccsekre való fogadás hihetetlen sok munkával járt. Nem volt egyszerű mindent elrendezni a bukmékerekkel minden kör után, közterületen egy rakás pénzzel mászkálni - mindig attól félt, hogy valaki követi. Mindent összevetve, meglehetősen kockázatos volt egy papírszatyorban 100.000 dollárt cipeli… Mindig, mikor valaki gyanús lett neki, elrohant a legközelebbi kaszinóig, és a biztonsági emberek közelében álldogált egy darabig. Persze ezzel csak még jobban magára vonzotta  a figyelmet. Amikor lehetséges volt, megkérte a biztonságiakat, hogy kísérjék el a kocsijáig. Mindig igyekezett az utcán parkolni, nem akart 150 ezer dollárral egy sötét garázsban mászkálni. 

Egyszerűen nem tudott kikapcsolni. Heti 80 órát dolgozott az USA legfurcsább városában, és állandóan aggódott. 1979-ben és 1980-ban 150.000 dollárt nyert egyetemi kosárlabdameccsekre való fogadással, de ez az életmód tarthatatlan volt.

 

A Doktor

 

Ekkoriban került be a képbe egy ortopéd sebész, Dr. Ivan Mindlin , és ez a tény örökre megváltoztatta a sportfogadás világát.

Mindlin maga is foglalatoskodott már egy kicsit számítógépes hendikeppeléssel, így mikor Kent találkozott vele, egyből testvéri kötelék alakult ki közöttük. A megkérdőjelezhetetlen bizalom köteléke volt ez – legalábbis Kent szempontjából. Mindlin szemében Kent inkább csak valaki olyasvalaki volt, akit fel lehetett használni arra, hogy nagy pénzeket kaszáljon. Óriási pénzeket. 

Az egyezség az volt, hogy Kent dolgozik a számítógépen, Mindlin pedig mozgatja a pénzt, és megteszi a fogadásokat. Hivatalosan is megalakult tehát a Computer Group. 

 

Eleinte minden jól ment. Abban a korban járunk, mikor számítógépeket rajtuk kívül még senki nem használta hendikeppelésre, egy olyan korban, mikor az információ lassan terjedt, és mikor a Vegasi oddsszok nagyon gyengék voltak a maiakhoz képest. Kent forradalmi megközelítése, és Mindlin kapzsisága előállította a tökéletes vihart. Mindenki boldog volt.  1980-ban Kent és Mindlin több mint 100.000 dolláros profiton osztozott. 

Mindlin „áldásos ténykedésének” köszönhetően a Computer Group mérete folyamatosan nőtt: egy idő után állítólag többszáz ember vett részt benne, az Egyesült Államok majdnem minden államából. Azonban Michael Kent minderről semmit sem tudott. Fenntartás nélkül bízott Mindlinben, Mindlin pedig soha nem mondta el neki az igazságot. A nyolcvanas évek közepére Mindlin teljes mértékben a maga érdemének tulajdonította az akkorra már híressé vált Computer Group-ot. 

 

A működés

 

Michael Kent oddsszai általában pontosabbak voltak, mint a hivatalos Las Vegas-i oddsok. Az oddsmesterek azzal érvelnek, hogy az ő hivatalos oddsszaik csupán arra szolgálnak, hogy mindkét oldal fogadóit csábítsák, és hogy nem felelősek az olyan dörzsölt szakértőkért, mint Michael Kent. Mindazonáltal azok az emberek, akik a kora 80-as években az oddsokat megállapították, különösen sokat botladoztak. Más szerencsejátékosok is észrevették ezeket a gyengeségeket, de nem tudták olyan mértékben kihasználni őket, mint a Computer Group. 

 

Mindazonáltal nem volt sok szórakozás a munkájukban. Szombatonként 60 meccsre fogadtak átlagosan, ami azt jelentette, hogy a 120 csapattal kapcsolatos minden sérüléssel, aktualitással, pletykával tisztában kellet lenniük. Fel kellett térképezniük továbbá az összes meccs oddsszait a különböző bukmékereknél – és mindezt az internet előtti korban! Szeptembertől márciusig szinte minden nap dolgoztak. Voltak olyan napok, hogy reggel hatkor kezdtek, és éjfélkor fejezték be a munkát. 

Nap nap után ültek az asztalánál, és két papírra leírt számok alapján meghozták a döntéseket. Az egyik lapon a Michael Kent programja által megállapított oddsok, a másikon pedig a Las Vegasi bukmékerek oddsszai szerepeltek. Ha valahol 1 ½ pontnyi különbséget láttak a két számsor között, fogadtak a meccsre. Minél nagyobb volt a különbség, annál nagyobb összeggel fogadtak.

 

A sikerek

 

A számítógépesített tippek 1980-ban - az első évben, mikor egyetemi futballmeccsekre fogadtak -100.000 dollár profitot hoztak a párosnak. 1983-ra a Csoport kibővült, és közel 1 millió dollárt nyertek hetente. A Computer Group sikere miatt a bukmékerek már nem voltak hajlandóak elfogadni a tétjeiket. Túlnőttek Las Vegason, és több tucatnyi ügynököt és fogadót alkalmaztak New Yorkban, és az USA keleti részén.

1982-ben Kent meghívta bátyját, John Kentet, hogy költözzön Las Vegasba. Megtanította Johnt, hogy hogyan kell betáplálni az adatokat a számítógépbe. Később egy másik testvérét, sőt az anyját is bevette a csoportba. Kenték több százezer dollárt kerestek minden szezonban, és még adót sem fizettek utána; nyereményeit a Bahama-szigeteken és Svájcban parkoltatta.

 

1983-ban, néhány igen nagy profitot hozó év után - mikor a Csoport egy jó héten 1 millió dollárt is nyert egyetemi focimérkőzésekre való fogadással, és az előző pénzügyi évben hivatalosan 15 millió dollárt söpört be - meghívtak egy Billy Walters nevű fickót, hogy csatlakozzon hozzájuk. A Kentucky-ból származó Walters ötévesen kezdett el fogadni, és azóta sokszor leégett. 1982-ben elhatározta, hogy feladja louisville-i vállalkozását és addigi életét, Vegasba költözik, és sportfogadással foglalkozik.

Walters lett a Computer Group brókere, aki terítette az országban a fogadásokat, és lépéseket eszközölt, amikor szükséges volt. Munkájáért cserébe szabadon felhasználhatta a csoport fogadási információit. Mivel nem kellett osztoznia a profiton a többiekkel, többet keresett, mint az eredeti számítógépmágusok. Walters vakmerő volt, és megvolt benne az a fajta józan paraszti ész, hogy bármit elérjen, amit csak akart. A Computer Grouphoz való csatlakozása után Billy Walters életében először folyamatosan nyert, és szaporította a pénzét. Ingatlanba, gyorsétterem láncba és egyéb vállalatokba fektetett. 

 

Az FBI által később lefoglalt adatok szerint a csoport ekkoriban hetente, egyedül egyetemi kosárlabda meccsekre, 4.571.050 dollár értékben fogadott (az egyetemi focival és NFL meccsekkel együtt több, mint 5,5 millió dollár értékben), és közel 700.000 dollár profitot ért el. És ez csak az az összeg, amit Michael Kent és a Csoport elért. Ki tudja, hogy az a több tucat fogadó, aki hozzáfért az általuk előállított információkhoz, még mennyit keresett ezen kívül… Billy Walters azt állítja, hogy ő több, mint 500.000 dollárt kockáztatott hetente a saját pénzéből a számítógép információi alapján – és ő csak egyike azoknak, akiknek az egyéni profitja nem jelent meg a csoport elszámolásában.

Városba érkezése óta Walters reputációja főnixként emelkedett, 1984-ben a Computer Group teljes jogú tagja lett. Hamarosan ő felelt a pénzmozgásokért és a piac manipulálásáért, és a Computer Group profitja folyamatosan pörgött. A titokzatos Computer Group mögött álló hendikeppelő és matematikus lángelmék a legnagyobb ismert sportfogadói hálózattá tették a csoportot. Walters milliomos, Mindlin híres lett, Kent sütkérezett szoftvere tündöklésében, az USA-szerte pedig ezrek váltak nagyon gazdaggá, nagyon gyorsan. Mindenki a Computer Groupról beszélt, az amerikai sportvilág meghatározó elemei voltak, még a Sports Illustrated is leközölt róluk egy cikket.

 

Billy Walters hatékony bróker volt egy szabályozatlan iparágban. Mindenütt akcióba lendült, ahol csak lehetett - ez akkoriban 45 államot jelentett, és 44-ben kizárólag illegális bukmékerekkel üzletelt. Felbérelt hat embert, hogy 700 dolláros heti munkabérért dolgozzanak neki Las Vegasban, ő maga azonban nem nagyon mutatkozott. Ha mégis megjelent valahol, általában éjfél körül érkezett, 100 ezer dollárnyi, vagy még több készpénzzel. 

Bár úgy próbált szerencsejátékozni, mint a konzervatív Wall Streeti brókerek, Walters elismeri, hogy ő is áldozata lett az alkalmi fogadási őrületeknek. Egyik évben karácsony környékén Walters könnyedén fogadott, hogy a Michigan megveri az Auburnt a Sugar Bowl-on. Mindegy mennyit tett fel a Michiganre a Computer Group és a maga nevében, az odds nem változott. A nagyközönség az Auburnra fogadott, és az odds 41/2-n állt. “Továbbra is fogadtam, és elkezdett megmozdulni az odds, így csak fogadtam-fogadtam.” mesélte Walters. „Azt hiszem, kicsit elragadtattam magam. Több, mint 1 millió dollárom állt a meccsen. Szó szerint az összes pénzem feltettem, sőt valószínű még annál is többet.” A negyedik negyedben 7-6 volt az állás, és már csak 7:44 perc volt hátra. Ha az Auburn touch-downt ér el, Billy Walters 1 millió dollárt veszít. De az Auburn egy 19 yardos gólt lőtt, és Billy Walters ma egy gazdag zseni.

 

A csoportnak nem volt egyetlen negatív szezonja sem egyetemi futballban vagy egyetemi kosárlabdában. A Michael Kent által összeállított feljegyzések szerint a Computer Group 1983-84-ben közel 5 millió dollárt keresett egyetemi, és néha NFL mérkőzéseken.  A jó időknek azonban lassan kezdett vége lenni. A Computer Group kezdett összeroppanni a stressz és a belső személyes összezördülések miatt. 

 

A következő táblázat adatai egyrészt a Mindlin által vezetett főkönyvből származnak (melyet az FBI 1985. január 18-án lefoglalt), másrészt pedig egy Michael Kent által - a lefoglalt főkönyvek és saját feljegyzései alapján - összeállított grafikonból. 

Mindkettőt bizonyítékként használták fel abban a perben, melyet Kent indított MIndlin ellen. Hangsúlyozni kell, hogy ezek az adatok csak a fő Computer Group tevékenységeit tartalmazzák, tehát csak egy kis részét annak, amit Michael Kent számítógépes előrejelzéseivel összesen kerestek.  

Fogadás/Profit = az az összeg melyet meg kellett játszani 1 dollárnyi profitért

 

A vég

 

Az FBI érdeklődni kezdett a Csoport tevékenysége iránt, egy sor házkutatást végzett, és letartóztatta a kulcsembereket. Az FBI, annak ellenére, hogy a bizonyítékok az ellenkezőjét erősítették, azt gondolta, hogy a csoport illegális bukmékertevékenységet végez a maffia számára. Bár rekordidő alatt az összes vádat ejtették, a perek után a Computer Group lényegében meghalt, a pénz, a fölény, a befolyás elillant …

 

Miután 1985 januárjában az FBI házkutatást tartott, Michael Kent feltette azokat a kérdéseket, melyeket már régen fel kellett volna tennie, és ez végleg megpecsételte a Computer Group sorsát. Kent tudni akarta, hogy hogyan működik valójában a csoport, hogy mi az információ sorsa, miután ő átadja azt dr. Mindlinnek, és hogy mennyi pénzt is generált valójában a programja. Megtudta, hogy drágakincset érő információit olyan módon osztották meg a külvilággal, melyből egyedül csak Mindlin profitált. Míg ő, Michael Kent, a lángelme, még mindig a kis szürke lakásában élt Las Vegasban, addig Mindlinnek Vegasban, Coloradóban és Kaliforniában voltak házai.  Kent egész idáig azt gondolta, hogy ez csak egy kis vállalkozás, amiben csak egy pár családtag és barát vesz részt. A valóságban ekkorra már ezrek voltak a tagjai.

 

1988-ban Kent beperelte Mindlint. 589.719 dollárt követelt rajta a Computer Group profitjából – bár úgy gondolta, hogy Mindlin sokkal többel tartozik neki, nem tudta bizonyítani. Kent elment az FBI-hoz is, és beleegyezett, hogy elmondja, amit tud a Computer Groupról, és átadja a bizonyítékokat. Cserébe sértetlenséget ajánlottak neki.

“Nem okolom Mike Kentet, amiért mindent átadott a kormánynak.” mondta Billy Walters. „Ez volt az egyetlen mód, amivel egyenlíthetett… Kent matematikus. Úgy ismeri a számokat, mint senki más, de teljességgel hülye volt a józan ész szempontjából. Mindlin azt mondta Kentnek, hogy mondjuk, 5000 dollárt tett fel, valójában pedig mondjuk 20.000-t. Kentnek pedig fogalma sem volt erről.”

Billy Walters elismeri, hogy Mindlin őt is átverte. Walters 1986-ban lépett ki a csoportból, mikor Mindlin nem volt hajlandó kifizetni 110 ezer dollár tartozását. „Az első naptól kezdve tudtam, hogy kivel van dolgom, de egy pillanatig sem gondoltam, hogy meg fog lopni. Azt gondoltam, túl fontos része vagyok az üzletmenetnek. Én voltam az a fickó, aki a pénzeket mozgatta.”

 

1987-re a Computer Group halott volt - egy emberi vírus okozta a halálát. Michael Kent nem volt hajlandó a továbbiakban információkat adni, Billy Walters pedig nem volt hajlandó mozgatni a pénzeket. Mindlin azonban ragaszkodott a vállalkozáshoz. Felvette Kent régi Westinghouse-os kollégáját és barátját, Mark Riccit. Mindlin új csapata ugyan elért kisebb sikereket, de ezeket össze sem lehetett hasonlítani az eredeti Computer Groupéval. 

 

Manapság már minden bukméker használ valamilyen hendikeppelő szoftvert, és a legtöbb profi sportfogadó is ezt teszi. A profik ma már nem hagyatkoznak a megérzéseikre. A Csoport tehát előre látta a jövőt a számítógépekben, és learatta a babérokat. Ám ami jó, az ritkán tart sokáig, és végül az emberi természet mindig megteszi a magáét. Így vagy úgy, a szindikátus ragyogó teljesítményére, elszántságára és hatására azonban örökké emlékezni fognak a sportfogadás szerelmesei…

 

 
Címkék: sportfogadás,