A fogadóirodák veszik át a választási közvélemény-kutatók szerepét

2015-06-12
A legtöbb politikus – különösen, ha lemaradóban van - azt állítja, hogy nem követi a közvélemény-kutatók eredményeit; a valóságban persze a legapróbb részletekig kielemzik azokat. A világ azonban változik, és a legutóbbi választásokkor az angol miniszterelnök, David Cameron azt nyilatkozta, hogy jobban figyeli a fogadási irodák oddsszait, mint a közvélemény kutatók adatait.

 

A közvélemény kutatások ugyanis nagyon félrecsúszhatnak. Emiatt volt, hogy az exit pollokat végző kutatók nem hittek a szemeiknek a brit választások estéjén. A GBGC piackutató cég szakértője szerint ugyanis, ha valakit megállít egy közvélemény-kutató az utcán, vagy felhívja telefonon, nem valószínű, hogy az illető őszintén válaszol a feltett kérdésre. A legtöbb válaszadó nem szeretné megbántani a kérdező politikai nézeteit, és ezért nagyon gyakran azt mondják a kérdezőnek, amit az hallani szeretne. 

 

Az internetes felmérések elvileg megoldhatnák ezt a problémát, de valójában csak még rosszabbá teszik a helyzetet. Az utóbbi időben rengeteg híradás szólt arról, hogy az emailes és egyéb online válaszok lekövethetőek, és alkalomadtán, ha szükség van rá, felhasználhatóak a szerzője ellen. És hát van jónéhány olyan ország, ahol az emberek biztosan nem akarnák, hogy a hatóságok tudjanak arról, hogy milyen politikai nézeteket vallanak.

 

Az esendőnek bizonyuló közvélemény kutatásokon kívül van azonban egy másik módja is annak, hogy megjósoljuk egy választás eredményét: mégpedig az, ha nyomon követjük a fogadók által az egyes indulókra feltett tétek mennyiségét - már ahol engedélyezett a politikai fogadás. 

 

A Nottingham Trent University professzora, Leighton Vaughan Williams egy nemrégiben tartott előadásában érdekes beszámolót tartott a választási fogadás történelméről, és ezeknek a fogadási piacoknak a változását elemző előrejelzéseknek a pontosságáról.

 

Vaugham Williams professzor szerint a fogadási piac a lehető legegyszerűbb formába tömöríti az összes ismert és rendelkezésre álló adatot: az odds-ba. Először 1868-ban lehetett fogadni politikai választásra, mégpedig a New Yorki tőzsdén, a Curb Exchange-en. Akkor az emberek 1 millió dollár (2012-es árfolyamon 200 millió dollár) értékben fogadtak az elnökválasztás végkimenetelére. Több mint 70 év alatt, 1869 és 1940 között, a fogadóirodák csupán egyszer tévedtek a győztes kilétét illetően. 

 

1985-ben a Ladbrokes fogadhatóvá tette a Brecon and Radnor időközi választást. A híres Mori felmérés a Munkáspárt 18 százalékos győzelmét jósolta. A Ladbrokes a Liberálisokra 4/7-es, a Munkáspártra 5/4-es oddsot ajánlott. A Liberálisok győztek.

 

A 2004-es amerikai elnökválasztási kampány során a felmérések vegyes képet mutattak: néhányan Kerry kétpontos, néhányan Bush négypontos előnyét jósolták. Az egyes államok fogadási piacain mind az ötven államban a favorit nyert. A 2006-os amerikai szenátusi választásokon a fogadási tőzsdék minden széket illetően száz százalékig pontos előrejelzést adtak.

 

A 2008-as amerikai elnökválasztáskor a felmérések különböző időpontokban különböző jelöltek győzelmét mutatták. A fogadási tőzsdék piacán a választás napján Obama elnök 1/20-on állt …

 

A közvélemény kutatások a 2014-es skót referendum alkalmával is kívánnivalót hagytak maguk után, mikor a szavazáson egyszerűen csak igent vagy nemet kellett mondani. A szavazást megelőző héten a Panelbase-nél a Nem szavazatok vezettek 1 százalékkal, a YouGov-nál és az ICM-nél pedig az Igen állt nyerésre 2 illetve 7 százalékkal. Végül a Nem győzött, 10,6%-kal. A fogadási piacok pedig végig a Nem győzelmét jósolták. A William Hillnél egy ügyfél 900.000 fontot tett fel 1/5-ös odds mellett, és 193 ezer fontot nyert.

 

Vaughan Williams professzor előadásának végkövetkeztetése az, hogy azok, akik figyelmen kívül hagyják a fogadási piacokat, rá fognak fizetni, ahogyan az a 2004-es Bush – Gore választások idején is történt. A legtöbb közvéleménykutató szerint Floridában ugyanis olyan szorosan álltak a jelöltek, hogy nem tudták megjósolni a végeredményt. Ezzel szemben a fogadóirodáknál Bush könnyedén nyerésre állt. Ha a demokraták vették volna a fogadóirodák adását, csapataikat Ohióba küldték volna - ahol a fogadási piac azt mutatta, hogy a jelöltek pengeélen táncolnak – nem pedig az eleve veszett ügynek tekinthető Floridába. Ha pedig Gore megnyerte volna Ohiót, ő lett volna az Egyesült Államok elnöke, és a világtörténelem egész másképp alakulhatott volna…

 
Címkék: fogadás,